Cânticos 2

A szerelem öröme a tavasz szépségében

1 Sárón nárcisza vagyok én,

a völgyek lilioma.

2 Mint liliom a tövisek közt,

olyan kedvesem a lányok közt.

3 Mint almafa az erdő fái közt,

olyan szerelmesem a legények közt.

Árnyékában vágyom ülni,

gyümölcse édes ínyemnek.

4 Elvitt engem a borozóhelyre,

melynek jelvénye a szerelem.

5 Erősítsetek aszú szőlővel,

üdítsetek fel almával,

mert a szerelem betege vagyok!*Énekek 5,8

6 Bal karja a fejem alatt,

jobbjával átölel engem.*Énekek 8,3

7 Kérve kérlek titeket,

Jeruzsálem lányai,

a gazellákra és a mező szarvasaira:

Ne keltsétek, ne ébresszétek föl

a szerelmet, amíg nem akarja!*Énekek 3,5;8,4

8 Szerelmesem hangját hallom! Jön már,

ugrálva a hegyeken,

szökdelve a halmokon.

9 Mert olyan szerelmesem, mint a gazella,

mint a fiatal szarvas.

Itt áll már falaink mellett,

benéz az ablakon,

betekint a rácsozaton.*Énekek 2,17;8,14

10 Szerelmesem így szólított meg:

Kelj föl, kedvesem,

szépségem, jöjj már!

11 Nézd, vége van a télnek,

elmúlt az esőzés, elment.

12 Megjelentek a virágok a földön,

itt az éneklés ideje,

gerlebúgás hangzik földünkön.

13 Érleli első gyümölcsét a fügefa,

és a virágzó szőlők illatoznak.

Kelj föl, kedvesem,

szépségem, jöjj már!

14 Galambom, a sziklahasadékban,

a magas kőszál rejtekében!

Mutasd meg arcodat,

hallasd a hangodat,

mert kellemes a hangod,

és bájos az arcod!

15 Fogjátok meg a rókákat,

a kölyökrókákat,

mert pusztítják szőlőinket,

virágzó szőlőinket!

16 Szerelmesem enyém,

s én az övé vagyok,

övé, ki a liliomok közt legeltet.*Énekek 6,3;7,11

17 Ha hűs szél támad,

és megnyúlnak az árnyak,

jöjj vissza, szerelmesem,

a hegyszakadékokon át,

gazellához vagy fiatal szarvashoz hasonlóan!*Énekek 2,9;4,6;8,14