1 Így szólt hozzám az Úr igéje:

2 Emberfia!

Mennyivel különb a szőlőtőke fája a többi fánál,

és a szőlővessző, ha az erdő fái közé kerül?

3 Fölhasználják-e a fáját,

hogy valamit készítsenek belőle?

Használják-e cöveknek,

hogy mindenfélét akasszanak rá?

4 Inkább tűzbe dobják,

hogy az megeméssze.

És ha a két végét megemésztette a tűz,

ha már a közepe is parázslik,

alkalmas-e még valamire?*

5 Hiszen, amíg ép volt,

addig sem készült belőle semmi.

Hát ha a tűz emészti és parázslik,

készülhet-e belőle valami?

6 Ezért így szól az én Uram, az Úr:

Ahogy az erdő fái közé került

szőlőtőke fáját

tűzbe dobom, hogy az megeméssze,

úgy dobom oda Jeruzsálem lakosait.

7 Ellenük fordítom arcomat.

Tűzből kerültek ki,

tűz emészti meg őket.

Majd megtudják,

hogy én vagyok az Úr,

amikor ellenük fordítom arcomat.

8 Pusztává teszem az országot,

mivel hűtlenekké váltak –

így szól az én Uram, az Úr.