1 Te pedig kezdj siratóéneket Izráel fejedelmeiről, 2 és mondd:

Mi volt anyád? Nőstény oroszlán,

oroszlánok között hevert,

ifjú oroszlánok között

nevelte föl a kölykeit.

3 Nagyra nevelte egyik kölykét,

ifjú oroszlán lett az,

és megtanult zsákmányt ejteni,

embert is evett.

4 De népeket hívtak össze ellene,

foglyul ejtették vermükben,

és megláncolva vitték el

Egyiptom földjére.*

5 Amikor anyja látta, hogy hiába várja,

oda lett a reménysége,

fogta egy másik kölykét,

és azt tette ifjú oroszlánná.

6 Ez járt-kelt az oroszlánok között,

ifjú oroszlánná lett,

és megtanult zsákmányt ejteni,

embert is evett.

7 Lerontotta palotáikat,

rommá tette városaikat,

rettegett az egész ország

hangos ordításától.

8 De összefogtak ellene

a környező tartományok népei,

és kivetették rá hálójukat,

foglyul ejtették vermükben.

9 Láncra verve ketrecbe zárták,

és elvitték Babilónia királyához,

elvitték a börtönbe,

hogy ne hallják többé a hangját

Izráel hegyein.*

10 Olyan volt anyád,

mint egy szőlőtő a szőlőskertben,

amelyet víz mellé ültettek:

termékeny volt,

sok hajtása lett a sok víztől.*

11 Erős vesszői nőttek,

királyi pálcának valók,

magas volt, kiemelkedett

a fák lombja közül,

kitűnt magasságával és sok levelével.

12 De a harag kiszaggatta,

földre terítette,

a keleti szél leszárította gyümölcsét,

erős vesszői letöredeztek,

és elszáradtak,

tűz emésztette meg őket.

13 Most a pusztába van ültetve,

a szikkadt és szomjú földbe.

14 Tűz csapott ki vesszőjéből,

megemésztette hajtásait és gyümölcsét.

Nincs rajta több erős vessző,

királyi pálca.

Siratóének ez, siratóének lett.