1 Ez volt az Úr igéje, amely a móreseti Mikeáshoz szólt Jótámnak, Áháznak és Ezékiásnak, Júda királyainak idejében. Ezt látta Samáriáról és Jeruzsálemről.*

2 Halljátok meg mind, ti népek,

figyeljen a föld, és aki rajta él!

Mert az én Uram, az Úr

tanúskodik ellenetek,

igen, az Úr az ő szent templomából.

3 Az Úr eljön szent helyéről,

leszáll, és a föld magaslatain lépked.*

4 Megolvadnak alatta a hegyek,

és a völgyek meghasadoznak,

mint a viasz a tűztől,

vagy mint a lejtő a lezúduló víztől.*

5 Jákób bűne miatt történik mindez,

és Izráel házának vétkei miatt.

Honnan ered Jákób bűne?

Nem Samáriából?

Honnan ered Júda vétke?

Nem Jeruzsálemből?*

6 Samáriát romhalmazzá teszem,

mezővé és szőlőskertté,

lezúdítom köveit a völgybe,

még az alapjai is előtűnnek.*

7 Bálványszobrai mind összetörnek,

és minden szerzeménye tűzben ég el.

Minden bálványát megsemmisítem,

mert paráznák béréből

gyűjtötte azokat,

paráznák bérévé lesznek ismét.*

8 Emiatt gyászolok és jajgatok,

mezítláb és ruhátlanul járok.

Üvöltök gyászomban, mint a sakálok,

és jajgatok, mint a struccok.

9 Mert halálos a csapás, amely Júdát érte,

egészen népem kapujáig,

Jeruzsálemig eljutott.

10 Ne mondjátok el Gátban,

ne is sírjatok!

A Bét-Afrában lakók

porban fetrengjenek!*

11 Vonulj el, Sáfír lakossága,

szégyenkezve, mezítelenül!

Nem mer kijönni a lakosság Caanánból,

Bét-Écel gyásza miatt

nem lehet ott megmaradni.

12 Mennyire várja a jó hírt

Márót lakossága!

Milyen veszedelem jött az Úrtól

Jeruzsálem kapujára!

13 Fogj lovat harci kocsid elé,

Lákis lakossága!

Itt kezdődött el a vétke

Sion leányának,

bizony benned találhatók

Izráel bűnei!

14 Ezért adj válólevelet

Móreset-Gátnak!

Akzíb házai megcsalják

Izráel királyait.

15 Elhozom, aki meghódít téged,

Marésa lakossága!

Adullámig terjed csak

Izráel dicsősége.

16 Vágd le a hajad gyászodban

drága gyermekeid miatt!

Olyan kopaszra nyírd magad,

amilyen a keselyű nyaka,

mert fogságba mennek a tieid!