1 Ezt mondtam:

Halljátok meg, Jákób elöljárói,

Izráel házának vezetői!

Nem tinektek kell-e

ismerni a törvényt?*

2 Ti gyűlölitek a jót,

és szeretitek a rosszat!

Lenyúzzátok az emberekről a bőrt,

és csontjaikról a húst.

3 Ti megettétek népem húsát,

lenyúztátok róluk a bőrt,

csontjaikat összetörtétek,

és feldaraboltátok, mint a húst,

amely fazékba vagy bográcsba kerül.*

4 Majd kiáltanak még az Úrhoz,

de ő nem válaszol nekik,

hanem elrejti orcáját előlük akkor,

mert gonosz tetteket követtek el.*

5 Ezt mondja az Úr

azokról a prófétákról,

akik félrevezetik népemet,

akik békességet hirdetnek,

ha van harapnivalójuk,

de hadat indítanak az ellen,

aki nem ad nekik enni:*

6 Olyan éjszaka száll rátok,

amelyben nem lesz látomás,

és olyan sötétség,

amelyben nem lesz jövendölés.

Leáldozik a próféták napja,

nappal is sötétség borul rájuk.

7 Szégyent vallanak a látnokok,

pironkodnak a jósok,

eltakarják arcukat mindnyájan,

mert nem kapnak választ Istentől.**

8 Engem azonban betölt az Úr lelke

erővel, igazsággal és hatalommal,

hogy megmondjam Jákóbnak a bűnét,

Izráelnek a vétkét.

9 Halljátok meg ezt,

Jákób házának elöljárói,

Izráel házának vezetői,

akik utáljátok a törvényt,

és minden igaz ügyet kiforgattok!*

10 Vérontással építitek a Siont,

álnoksággal Jeruzsálemet!*

11 Elöljárói megvesztegetve bíráskodnak,

papjai megkérik az árát a tanításnak,

prófétái pénzért jósolnak,

és még az Úrra hivatkozva mondják:

Közöttünk van az Úr,

nem érhet minket baj!*

12 Ezért miattatok felszántják a Siont,

mint a mezőt,

Jeruzsálem romhalmaz lesz,

a templomhegy pedig erdős magaslat.*