1 Jaj azoknak,

akik álnokságot és gaztetteket

terveznek fekvőhelyükön,

és kora reggel végrehajtják,

mert van hozzá hatalmuk!*

2 Megkívánják a mezőket, és elrabolják,

a házakat is elveszik,

kihasználják az embert és házát,

őt magát és birtokát.*

3 Azért ezt mondja az Úr:

Most én tervezek rosszat

e nemzetség ellen,

nem húzhatjátok ki

belőle nyakatokat,

és nem járhattok kevélyen,

mert gonosz idő lesz az!*

4 Azon a napon példázatot költenek

és siratóéneket mondanak rólatok,

amely így szól: Végünk van,

el kell vesznünk!

Népem öröksége gazdát cserél!

Jaj, elveszik tőlünk,

és bitorlók közt osztják szét mezeinket!

5 Ezért nem lesz senki,

aki földet mérjen sorsolással

az Úr gyülekezetében.

6 Ne prédikáljatok – prédikálják ők –,

ne prédikáljatok ilyeneket!

Nem érhet minket ilyen szégyen!*

7 Szabad-e ilyet mondani

Jákób házáról?

Talán elfogyott az Úr türelme?

Ilyeneket tenne velünk?

Az ő igéi javára válnak

annak, aki becsületesen él!

8 Ti ellenségként támadtok népemre,

letépitek a ruhát, a köntöst

a gyanútlan járókelőkről,

akik kerülik a háborúskodást.

9 Népem asszonyait kiűzitek

kényelmes otthonukból,

gyermekeiktől elveszitek

ékes országomat örökre.

10 Keljetek föl, menjetek innen,

mert nincs itt nektek hely!

Elpusztultok a tisztátalanság miatt,

a megsemmisítő pusztulás miatt!

11 Ha egy szélhámos és csaló

így hazudozna:

Borról és italról prédikálok,

az lenne csak prófétája

ennek a népnek!

12 Összeszedem az egész Jákóbot,

összegyűjtöm Izráel maradékát.

Összeterelem őket,

mint juhokat a karámba,

mint nyájat az akolba,

tömegestül lesznek ott emberek.*

13 Előttük megy, aki utat tör,

áttörnek, átmennek a kapun,

és kivonulnak.

Előttük megy át királyuk,

élükön maga az Úr.*