1 Dús lombú szőlőtő Izráel,

gyümölcsöt is bőven terem.

Minél több gyümölcse lett,

annál több oltárt épített;

minél szebb lett országa,

annál szebb szent oszlopokat állított.*

2 Csalárd a szívük,

de most meglakolnak.

Isten lerombolja oltáraikat,

elpusztítja szent oszlopaikat.

3 Akkor majd mondják:

Nincs nekünk királyunk,

mert nem féltük az Urat,

mit is tehetne értünk a király?

4 Nagy szavakat mondtak,

hamisan esküdtek,

szerződéseket kötöttek,

az igazság pedig olyan lett,

mint a mezőn burjánzó mérges gaz.

5 A bét-áveni borjú miatt

aggódnak Samária lakói,

meggyászolja azt a nép,

jajgatnak miatta a bálványpapok,

mert odalett dicsősége.*

6 Azt is elviszik Asszíriába,

ajándékul a nagy királynak.

Szégyenbe jut Efraim,

szégyent vall tervével Izráel!*

7 Elpusztul Samária,

királya olyan lesz,

mint forgács a víz színén!*

8 Elpusztulnak a bét-áveni áldozóhalmok,

ahol Izráel vétkezik,

gaz és bogáncs növi be oltárait.

Azt mondják majd a hegyeknek:

Takarjatok el!

– a halmoknak pedig:

Omoljatok ránk!*

9 Gibea óta vétkes vagy, Izráel!

Ellenem lázadtak ott,

de majd eléri őket

Gibeában a háború

a gonosz emberek miatt.*

10 Megfenyítem őket tetszésem szerint,

összesereglenek ellenük a népek,

és megbűnhődnek kettős bűnükért.

11 Efraim betanított üsző,

szeret gabonát nyomtatni.

Én megkíméltem szép nyakát,

de majd igába fogom Efraimot,

Júda szántani fog,

Jákób meg boronál.

12 Vessetek magatoknak igazságot,

akkor hűséget arathattok!

Szántsatok föl új szántóföldet,

mert ideje, hogy keressétek az Urat,

míg majd eljön, és hullatja rátok

az igazság esőjét.*

13 Bűnösen szántottatok,

álnokságot arattatok,

ettétek a hazugság gyümölcsét.

Bizony, a magad tetteiben

és sok harcosodban bíztál.*

14 De zendülés támad néped körében,

minden erődítményed elpusztul,

ahogyan Salman

elpusztította Bét-Arbélt,

amikor a csatában az anyákat

gyermekeikkel együtt mészárolták le.

15 Így bánnak el veletek Bételben

szörnyű gonoszságotok miatt.

Hajnalra menthetetlenül elpusztul

Izráel királya!