1 Amikor gyógyítani akartam Izráelt,

lelepleződött Efraim bűne

és Samária gonoszsága.

Álnokul élnek, tolvaj tör be a házba,

rablóbanda fosztogat az utcán.

2 Eszükbe sem jut,

hogy emlékszem

minden gonoszságukra.

Pedig ott vannak körülöttük tetteik,

amelyek színem elé kerültek.*

3 Álnok módon örvendeztetik a királyt,

hízelgéssel a vezéreket.

4 Mindnyájan házasságtörők.

Olyanok, mint amikor a kemencét

befűti a pékmester,

de abbahagyja a tüzelést,

míg a megdagasztott tészta

meg nem kel.

5 Beteggé teszik

királyunkat ünnepnapján

tüzes borral a vezérek;

kezet nyújt a hangoskodóknak.

6 Közelébe férkőztek álnokul,

szívük olyan, mint a kemence:

egész éjszaka aludt haragjuk,

de reggelre kigyullad,

mint a lángoló tűz.

7 Mindnyájan izzanak, mint a kemence,

megemésztik bíráikat.

Királyaik mind elhulltak,

egyikük sem kiáltott hozzám.

8 Efraim a népek közé keveredett.

Olyan lett Efraim,

mint a meg nem fordított lángos.

9 Idegenek emésztik erejét,

de ő nem veszi észre.

Ősz haja fehérlik már,

de ő nem veszi észre.

10 Izráel ellen saját gőgje tanúskodik,

mert nem tértek meg

Istenükhöz, az Úrhoz,

és ezek ellenére sem keresték őt.*

11 Olyan lett Efraim,

mint az együgyű, esztelen galamb!

Egyiptomhoz kiáltanak,

Asszíriába járnak.*

12 Akármerre járnak,

hálót feszítek ki eléjük.

Elfogom őket,

mint az égi madarakat,

megfogom őket,

amint hallom sereglésüket.

13 Jaj nekik, mert elhagytak engem!

Pusztulás vár rájuk,

mert elpártoltak tőlem!

Én megváltanám őket,

de ők hazugságot beszélnek rólam.*

14 Ahelyett, hogy szívből

kiáltanának hozzám,

csak jajgatnak fekvőhelyükön,

keseregnek a gabona

és a must hiánya miatt,

elfordulnak tőlem.*

15 Én neveltem őket,

és erősítettem karjukat,

mégis rosszat gondolnak rólam.

16 Megtérnek, de nem a Felségeshez,

olyanok, mint a meglazult íj.

Fegyver által esnek el vezéreik,

szitkozódó nyelvük miatt:

így lesznek csúffá Egyiptomban.*