1 Ha Efraim megszólalt,

mindenki rettegett,

naggyá lett Izráelben.

De vétkezett a Baallal,

ezért halál vár rá.

2 Most is tovább vétkeznek,

istenszobrot csináltak maguknak,

ezüstbálványokat a maguk esze szerint:

mesterember készítménye ez mind.

Azt mondják: Ezeknek áldozzatok!

Emberek borjúkat csókolgatnak!*

3 Azért olyanok lesznek,

mint a reggeli felhő

és mint a korán eltűnő harmat,

mint a szérűről elsodort polyva

és mint a kémény füstje.*

4 De én, az Úr, vagyok a te Istened

Egyiptom óta.

Nem ismerhetsz rajtam kívül Istent,

nincs más szabadító, csak én.*

5 Én gondoskodtam rólad a pusztában,

a kiszikkadt földön.*

6 Ha volt legelőjük, jóllaktak,

jóllaktak és fölfuvalkodtak,

ezért elfeledtek engem.*

7 Úgy bánok velük, mint az oroszlán,

párducként lesek rájuk az úton.*

8 Rájuk támadok,

mint a kölykét vesztett medve,

és föltépem a mellkasukat.

Felfalom őket,

mint egy nőstény oroszlán,

mezei vad szaggatja szét őket.

9 Az vitt romlásba téged, Izráel,

hogy ellenem, segítőd ellen lázadtál.*

10 Hol van királyod?

Szabadítsa meg városaidat!

Hol vannak bíráid? Hiszen te mondtad:

Adj nekem királyt és vezéreket!*

11 Adok én neked királyt,

de haragomban,

el is veszem felindulásomban.

12 Össze van gyűjtve Efraim bűne,

el van téve a vétke.

13 Szülési fájdalmak jönnek,

de idétlen a gyermek;

nem tud idejében

kijönni az anyaméhből.*

14 Kiváltom őket a holtak hazájából,

megváltom őket a haláltól.

Hol van a tövised, halál?

Hol a fullánkod, holtak hazája?

Nincs bennem megbánás!*

15 Bár ő a legvirágzóbb testvérei között,

majd jön a keleti szél, az Úr szele,

mely a puszta felől támad,

kiszárítja kútját, elapasztja forrását,

megfosztja kincseitől,

minden drágaságától.