Ester 9

A zsidók bosszút állnak ellenségeiken

1 A tizenkettedik hónapban azért (ez az Adár hónap), annak tizenharmadik napján, a mikor eljött az ideje a király szavának és végzésének, hogy akkor teljesíttessék, azon a napon, a melyen a zsidók ellenségei remélték, hogy hatalmat vesznek rajtok, ellenkezőleg fordult; mert magok a zsidók vőnek hatalmat azokon, a kik őket gyűlölék. 2 Egybegyűlének a zsidók városaikban, Ahasvérus király minden tartományában, hogy rávessék kezöket azokra, a kik vesztöket keresték, és senki sem állhatott meg előttük; mert miattok való félelem szállott minden népre. 3 És a tartományok minden feje, fejedelmek, kormányzók és a király hivatalnokai magasztalták a zsidókat; mert a Márdokeustól való félelem szállott rájok. 4 Mert nagy volt Márdokeus a király házában, és híre elment minden tartományba; mert ez a férfiú, Márdokeus, emelkedett és nagyobbodott. 5 És leverték a zsidók minden ellenségeiket fegyverrel, megölvén és megsemmisítvén azokat, és akaratok szerint cselekedének gyűlölőikkel. 6 És Susán várában megölének és megsemmisítének a zsidók ötszáz férfiút. 7 Parsandátát, Dalpont és Aspatát. 8 Porátát, Adáliát és Aridátát. 9 Parmástát, Arisait, Aridait és Vajzátát. 10 Tíz fiát Hámánnak, Hammedáta fiának, a zsidók ellenségének megölték; de zsákmányra nem tették rá kezöket. 11 Azon a napon megtudá a király a Susán várában megöletteknek számát. 12 És monda a király Eszter királynénak: Susán várában megöltek a zsidók és megsemmisítettek ötszáz férfiút és Hámán tíz fiát; a király többi tartományaiban mit cselekesznek? Mi a kivánságod? és megadatik néked. És mi még a te kérésed? és meglészen. 13 És monda Eszter: Ha a királynak tetszik, engedje meg holnap is a zsidóknak, a kik Susánban laknak, hogy cselekedjenek a mai parancsolat szerint, és Hámán tíz fiát akaszszák fel a fára. 14 És szóla a király, hogy úgy tegyenek. És kiadaték a parancs Susánban, és Hámán tíz fiát felakasztották. 15 És összegyűltek a zsidók, a kik Susánban valának, Adár havának tizennegyedik napján is, és megölének Susánban háromszáz férfiút; de zsákmányra nem tették rá kezöket. 16 És a többi zsidók is, a kik a király tartományaiban voltak, összegyűlének és feltámadtak életökért, és békében maradtak ellenségeiktől; megölének pedig gyűlölőikből hetvenötezeret; de zsákmányra nem tették rá kezöket. 17 Történt ez az Adár hónapjának tizenharmadik napján, és megnyugovának a tizennegyedik napon, és tették azt vigalom és öröm napjává. 18 De a zsidók, a kik Susánban valának, egybegyűlének azon hónap tizenharmadik és tizennegyedik napján, és megnyugovának azon hónap tizenötödik napján, és azt tették vigalom és öröm napjává. 19 Azért a vidéki zsidók, a kik kerítetlen falvakban laktak, Adár hónapjának tizennegyedik napját tették öröm és vigalom napjává és ünneppé, a melyen ajándékokat küldözgetnek egymásnak.

A zsidók ünnepet rendelnek szabadulásuk emlékére

20 És megírá Márdokeus e dolgokat, és leveleket külde minden zsidónak, a ki Ahasvérus király minden tartományában, közel és távol, vala. 21 Meghagyva nékik, hogy tartsák meg az Adár hónapnak tizennegyedik napját és annak tizenötödik napját évről-évre, 22 Mint olyan napokat, a melyeken megnyugovának a zsidók ellenségeiktől, és mint olyan hónapot, a melyben keserűségök örömre és siralmuk ünnepre fordult; hogy tartsák meg azokat vigalom és öröm napjaiul, és küldjenek adjándékot egymásnak és adományokat a szegényeknek. 23 És felfogadák a zsidók, hogy megcselekszik, a mit kezdettek és a mit Márdokeus íra nékik. 24 Mert az agági Hámán, Hammedátának fia, minden zsidónak ellensége, szándékozott a zsidókat elveszteni, és Púrt, azaz sorsot vetett, hogy őket megrontsa és megsemmisítse; 25 De mikor a király tudomására jutott, megparancsolá levélben, hogy gonosz szándéka, a melyet gondolt a zsidók ellen, forduljon az ő fejére, és felakaszták őt és fiait a fára. 26 Annakokáért elnevezék e napokat Púrimnak a Púr nevétől. És azért ezen levél minden szava szerint, és a mit láttak erre nézve, és a mi érte őket: 27 Elhatározák és elfogadák a zsidók mind magokra, mind ivadékokra és mindazokra, a kik hozzájok csatlakoznak, örök időkre, hogy megtartják e két napot, írásuk és határozatuk szerint, minden esztendőben. 28 És ezen napok emlékezetben lesznek és megülik azokat nemzedékről-nemzedékre, családról-családra, tartományról-tartományra és városról-városra. És ezek a Púrim napjai el nem múlnak a zsidók között, és emlékök ki nem vész ivadékaik közül. 29 Ira pedig Eszter királyné, Abihail leánya és a zsidó Márdokeus egész hatalommal, hogy megerősítsék e második levelet a Púrimról. 30 És külde leveleket minden zsidónak Ahasvérus országának százhuszonhét tartományába, békességes és igazságos szavakkal; 31 Hogy megerősíttessenek ezek a Púrim napjai, meghatározott idejökben, a miképen meghagyta nékik a zsidó Márdokeus és Eszter királyné, és a mint elrendelték magokra és ivadékaikra a bőjtölés és jajkiáltás dolgát. 32 És Eszter beszéde megerősíté ezt a Púrim történetét, és könyvbe iraték.

Os judeus matam aos seus inimigos

1 Ora, *Et 8.12no duodécimo mês, que é o mês de adar, *Et 9.17aos treze dias do mesmo, *Et 3.13em que a ordem do rei, e o seu decreto, chegou para se executar, no dia em que os inimigos dos judeus esperavam assenhorear-se deles, sucedeu o contrário; de sorte que os judeus se assenhorearam dos que os odiavam. 2 *Et 8.11;9.15-18Os judeus se tinham ajuntado nas suas cidades, em todas as províncias do rei Assuero, para atacarem os que lhes procuravam o mal. Ninguém podia resistir-lhes, *Et 8.17pois o medo que inspiravam tinha caído sobre todos os povos. 3 Todos os príncipes das províncias, e os *Ed 8.36sátrapas, e os governadores, e os que faziam a obra do rei tinham estado ajudando os judeus, porque o medo que tinham de Mordecai se apoderara deles. 4 Pois Mordecai era grande na casa do rei, e a sua fama ia crescendo em todas as províncias, porque *2Sm 3.1se ia engrandecendo mais e mais. 5 *Et 3.13Os judeus feriram à espada a todos os seus inimigos, e os mataram, e fizeram perecer; aos que os odiavam, eles trataram como quiseram. 6 No castelo de Susã, os judeus mataram e destruíram quinhentos homens. 7 Também mataram a Parsandata, Dalom, Aspata, 8 Porata, Adalia, Aridata, 9 Parmasta, Arisai, Aridai e Vaisata, 10 *Et 5.11os dez filhos de Hamã, filho de Hamedata e inimigo dos judeus; porém *Et 8.11no despojo não tocaram.

11 Nesse mesmo dia, veio ao conhecimento do rei o número dos que foram mortos no castelo de Susã. 12 O rei disse à rainha Ester: No castelo de Susã, mataram e destruíram os judeus quinhentos homens e os dez filhos de Hamã; que não terão eles feito no resto da província do rei? *Et 7.2Ora, qual é a tua petição? E te será concedida; e qual é ainda o teu rogo? E cumprir-se-á. 13 Respondeu Ester: Se parecer bem ao rei, *Et 8.11;9.15conceda-se aos judeus que estão em Susã que façam amanhã também segundo o decreto de hoje, e sejam pendurados na forca os dez filhos de Hamã. 14 O rei mandou que assim se fizesse; o decreto foi divulgado em Susã, e dependuraram os dez filhos de Hamã. 15 Os judeus que estavam em Susã ajuntaram-se também no dia quatorze do mês de adar e mataram *Et 9.12trezentos homens em Susã; porém *Et 9.10no despojo não tocaram. 16 *Et 9.2Os demais judeus que estavam nas províncias do rei ajuntaram-se, e dispuseram-se para defender as suas vidas, e tiveram descanso dos seus inimigos, e mataram dos que os odiavam setenta e cinco mil; *Et 9.10,15porém no despojo não tocaram.

17 Sucedeu isso no *Et 9.1dia treze do mês de adar; no *Et 9.21dia quatorze do mesmo, descansaram e fizeram-no dia de banquetes e de alegria. 18 Mas os judeus que estavam em Susã *Et 8.11;9.2ajuntaram-se no dia treze como também *Et 9.21no dia quatorze do mesmo; no dia quinze, descansaram e fizeram-no dia de banquetes e de alegria. 19 Portanto, os judeus das vilas que assistem *Dt 3.5;Zc 2.4nas aldeias não muradas fazem o dia quatorze do mês de adar dia de alegria, e de banquetes, *Et 9.22e de festas, *Ne 8.10e dia de enviarem quinhões uns aos outros.

A Festa de Purim

20 Mordecai escreveu essas coisas e enviou cartas a todos os judeus que estavam em todas as províncias do rei Assuero, aos de perto e aos de longe, 21 ordenando-lhes que celebrassem o dia quatorze do mês de adar e o dia quinze do mesmo todos os anos, 22 como os dias em que os judeus tiveram descanso dos seus inimigos e como o mês que se lhes mudou de tristeza em alegria e de pranto em festim, a fim de que os fizessem dias de banquetes e de alegria, em que enviassem quinhões uns aos outros e dádivas aos pobres. 23 Os judeus encarregaram-se de fazer como já tinham começado e como Mordecai lhes tinha escrito; 24 porque Hamã, filho de Hamedata, agagita, inimigo dos judeus, tinha formado contra os judeus o projeto de os destruir *Et 3.7e tinha deitado Pur, que quer dizer sortes, para os assolar e para os destruir. 25 *Et 7.4-10Vindo isso perante o rei, mandou ele por cartas *Et 3.6-15que o mau desígnio que Hamã tinha excogitado contra os judeus *Sl 7.16recaísse sobre a cabeça dele, e que ele e seus filhos fossem pendurados na forca.

26 Pelo que se chamaram esses dias Purim, por causa do nome de Pur. Portanto, *Et 9.20por causa das palavras dessa carta, e do que tinham testemunhado, e do que lhes havia sucedido, 27 os judeus estabeleceram e tomaram sobre si, sobre os seus descendentes e sobre *Et 8.17todos os que haviam de unir-se com eles a resolução irrevogável de *Et 9.20-21que fossem celebrados esses dois dias, de acordo com a carta que os prescreveu e de acordo com o tempo marcado para eles, em todos os anos; 28 e que esses dias fossem lembrados e celebrados em todas as gerações, em todas as famílias, em todas as províncias e em todas as cidades; e que esses dias de Purim não fossem revogados entre os judeus, nem o memorial deles se extinguisse dentre os seus descendentes.

29 Então, escreveram à rainha Ester, *Et 2.15filha de Abiail, e o judeu Mordecai com toda a autoridade uma segunda vez para confirmar *Et 9.20-21a carta a respeito de Purim. 30 Enviaram cartas a todos os judeus, *Et 1.1às cento e vinte e sete províncias do reino de Assuero, palavras de paz e de verdade, 31 para confirmar esses dias de Purim nos seus tempos determinados, como o judeu Mordecai e a rainha Ester lhes tinham ordenado e como eles se tinham obrigado por si e pela sua descendência, *Et 4.3nas particularidades de jejuns e do seu clamor. 32 O mandamento de Ester confirmou essas particularidades de *Et 9.26Purim, e foi escrito no livro.