Romanos 4

A hit által való megigazulást Ábrahám példájával és Dávid bizonyságával bizonyítja

1 Mit mondunk tehát, hogy Ábrahám a mi atyánk nyert volna test szerint? 2 Mert ha Ábrahám cselekedetekből igazult meg, van mivel dicsekedjék, de nem az Isten előtt. 3 Mert mit mond az írás: Hitt pedig Ábrahám az Istennek, és tulajdoníttaték az ő néki igazságul. 4 Annak pedig, a ki munkálkodik, a jutalom nem tulajdoníttatik kegyelemből, hanem tartozás szerint; 5 Ellenben annak, a ki nem munkálkodik, hanem hisz abban, a ki az istentelent megigazítja, az ő hite tulajdoníttatik igazságul. 6 A mint Dávid is boldognak mondja azt az embert, a kinek az Isten igazságot tulajdonít cselekedetek nélkül. 7 Boldogok, a kiknek megbocsáttattak az ő hamisságaik, és a kiknek elfedeztettek az ő bűneik. 8 Boldog ember az, a kinek az Úr bűnt nem tulajdonít. 9 Ez a boldogság tehát a zsidónak, vagy a pogánynak is tulajdoníttatik-é? Mert azt mondjuk, hogy Ábrahámnak a hit tulajdoníttaték igazságul. 10 Miképen tulajdoníttaték tehát? Körülmetélt vagy körülmetéletlen állapotában? Nem körülmetélt, hanem körülmetéletlen állapotában. 11 És a körülmetélkedés jegyét körülmetéletlenségében tanusított hite igazságának pecsétjéül nyerte: hogy atyja legyen mindazoknak, a kik körülmetéletlen létökre hisznek, hogy azoknak is tulajdoníttassék az igazság; 12 És hogy atyja legyen a körülmetélteknek is, azoknak, a kik nemcsak körülmetélkednek, hanem követik is a mi atyánknak Ábrahámnak körülmetéletlenségében tanusított hitének nyomdokait. 13 Mert nem a törvény által adatott az ígéret Ábrahámnak, vagy az ő magvának, hogy e világnak örököse lesz, hanem a hitnek igazsága által. 14 Mert ha azok az örökösök, kik a törvényből valók, hiábavalóvá lett a hit, és haszontalanná az ígéret: 15 Mert a törvény haragot nemz: a hol pedig nincsen törvény, ott törvény ellen való cselekedet sincsen. 16 Azért hitből, hogy kegyelemből legyen; hogy erős legyen az ígéret az egész magnak; nemcsak a törvényből valónak, hanem az Ábrahám hitéből valónak is, a ki mindnyájunknak atyánk 17 (A mint meg van írva, hogy sok nép atyjává tettelek téged ) az előtt, az Isten előtt, a kiben hitt, a ki a holtakat megeleveníti, és azokat, a melyek nincsenek, előszólítja mint meglevőket. 18 A ki reménység ellenére reménykedve hitte, hogy sok népnek atyjává lesz, a szerint, a mint megmondatott: Így lészen a te magod. 19 És hitében erős lévén, nem gondolt az ő már elhalt testére, mintegy százesztendős lévén, sem Sárának elhalt méhére; 20 Az Istennek ígéretében sem kételkedett hitetlenséggel, hanem erős volt a hitben, dicsőséget adván az Istennek, 21 És teljesen elhitte, hogy a mit ő ígért, meg is cselekedheti. 22 Azért is tulajdoníttaték néki igazságul. 23 De nemcsak ő érette iratott meg, hogy tulajdoníttaték néki igazságul,24 Hanem mi érettünk is, a kiknek majd tulajdoníttatik, azoknak tudniillik, a kik hisznek Abban, a ki feltámasztotta a mi Urunkat a Jézust a halálból, 25 Ki a mi bűneinkért halálra adatott, és feltámasztatott a mi megigazulásunkért.

Abraão foi justificado pela fé

1 Que diremos, então, ter conseguido Abraão, nosso progenitor, *Rm 1.3segundo a carne? 2 Porque, se Abraão foi justificado pelas obras, tem de que se gloriar; mas *cp.1Co 1.31não diante de Deus. 3 Pois que diz a Escritura? *Rm 4.9,22;Gn 15.6;Gl 3.6;Tg 2.23E Abraão creu a Deus, e isso lhe foi imputado para justiça. 4 Ao que *Rm 11.6trabalha, não lhe é imputada a recompensa por graça, mas por dívida; 5 porém ao que não trabalha, mas *Rm 3.22; cp.Jo 6.29crê naquele que justifica ao ímpio, a sua fé lhe é imputada para justiça. 6 Do mesmo modo também Davi declara bem-aventurado o homem a quem Deus atribui justiça, sem obras, 7 dizendo:

*Sl 32.1Bem-aventurados aqueles cujas iniquidades são perdoadas, e cujos pecados são cobertos;

8 Bem-aventurado o homem a quem o Senhor *2Co 5.19não imputará pecado.

9 Vem, pois, essa bem-aventurança sobre *Rm 3.30os circuncisos ou também sobre os incircuncisos? Porque *Rm 4.3dizemos: A fé foi imputada a Abraão para justiça. 10 Como, pois, lhe foi imputada? Estando na circuncisão ou na incircuncisão? Não na circuncisão, mas sim na incircuncisão; 11 e *Gn 17.10s.recebeu o sinal da circuncisão, *Jo 3.33selo da justiça da fé que teve quando não era circuncidado; para que fosse ele *Rm 4.16s.; cp.Lc 19.9pai de *Rm 3.22;Rm 4.16todos os que creem, ainda que não sejam circuncidados, a fim de que a justiça lhes fosse imputada; 12 e fosse também pai da circuncisão para aqueles que não somente são da circuncisão, mas que também andam nas pisadas da fé que teve nosso pai Abraão antes de ser circuncidado. 13 *cp.Rm 9.8;Gl 3.16A promessa feita a Abraão ou à sua descendência de *Gn 17.4-6;22.17s.que seria herdeiro do mundo não foi pela Lei, mas pela justiça da fé. 14 Pois, *Gl 3.18se os que são da Lei são herdeiros, fica aniquilada a fé e anulada a promessa. 15 *Rm 7.7,10-25;1Co 15.56;Gl 3.10A Lei provoca ira; mas *Rm 3.20onde não há lei, não há transgressão. 16 Por isso, procede da fé, para que seja segundo a *Rm 3.24graça, a fim de que a promessa seja firme a *Rm 4.11;Rm 9.8;15.8toda a descendência; não só à que procede da lei, mas também à que procede da fé que teve Abraão 17 (que é *Rm 4.11;Gn 17.5pai de todos nós, como está escrito: Eu te hei constituído pai de muitas nações.), diante de Deus, a quem creu, *Jo 5.21o qual vivifica os mortos *cp.Is 48.13;51.2e chama *1Co 1.28as coisas que não são, como se fossem; 18 e, em esperança, ele creu contra a esperança, para que se tornasse *Gn 15.5;Rm 4.17pai de muitas nações, segundo o que se lhe havia dito: Assim será a tua descendência. 19 E, sem se enfraquecer na fé, ele considerou o seu próprio corpo já *Hb 11.12amortecido *Gn 17.17(tendo ele quase cem anos), *Gn 18.11e a velhice de Sara; 20 contudo, à vista da promessa de Deus, não vacilou por desconfiança, mas tornou-se forte pela fé, *Mt 9.8dando glória a Deus, 21 *Rm 14.5e estando plenamente convencido de que Deus é poderoso para também cumprir *Gn 18.14; cp.Hb 11.19o que tem prometido. 22 Pelo que isso lhe *Rm 4.3foi imputado para justiça. 23 Ora, *Rm 15.4;1Co 9.9s.;10.11;2Tm 3.16s.foi escrito, não somente por causa dele, que isso lhe foi imputado, 24 mas também por nossa causa, a quem há de ser imputado, a saber, a nós os *Rm 10.9;1Pe 1.21que cremos naquele que *At 2.24ressuscitou dentre os mortos a Jesus, nosso Senhor, 25 o qual foi *Rm 5.6,8;8.32; cp.Gl 2.20;Ef 5.2entregue por causa das nossas ofensas *1Co 15.17;2Co 5.15; cp.Rm 5.18e ressuscitado por causa da nossa justificação.