Romanos 9

A zsidók hajdani kiválasztása és a pogányok mostani szabados kegyelmének ténye

1 Igazságot szólok Krisztusban, nem hazudok, lelkiismeretem velem együtt tesz bizonyságot a Szent Lélek által, 2 Hogy nagy az én szomorúságom és szüntelen való az én szívemnek fájdalma; 3 Mert kívánnám, hogy én magam átok legyek, elszakasztva a Krisztustól az én atyámfiaiért, a kik rokonaim test szerint; 4 A kik izráeliták, a kiké a fiúság és a dicsőség és a szövetségek, meg a törvényadás és az isteni tisztelet és az ígéretek; 5 A kiké az atyák, és a kik közül való test szerint a Krisztus, a ki mindeneknek felette örökké áldandó Isten. Ámen. 6 Nem lehet pedig, hogy meghiúsult legyen az Isten beszéde. Mert nem mindnyájan izráeliták azok, kik Izráeltől valók; 7 Sem nem mindnyájan fiak, kik az Ábrahám magvából valók; hanem: Izsákban neveztetik néked a te magod. 8 Azaz, nem a testnek fiai az Isten fiai; hanem az ígéret fiait tekinti magul. 9 Mert ígéretnek beszéde ez: Ez idő tájban eljövök, és Sárának fia lesz. 10 Nemcsak pedig, hanem Rebeka is, ki egytől fogant méhében, Izsáktól a mi atyánktól: 11 Mert mikor még meg sem születtek, sem semmi jót vagy gonoszt nem cselekedtek, hogy az Istennek kiválasztás szerint való végzése megmaradjon, nem cselekedetekből, hanem az elhívótól, 12 Megmondatott néki, hogy: A nagyobbik szolgál a kisebbiknek. 13 Miképen meg van írva: Jákóbot szerettem, Ézsaut pedig gyűlöltem. 14 Mit mondunk tehát: Vajjon nem igazságtalanság-é ez az Istentől? Távol legyen! 15 Mert Mózesnek ezt mondja: Könyörülök azon, a kin könyörülök, és kegyelmezek annak, a kinek kegyelmezek. 16 Annakokáért tehát nem azé, a ki akarja, sem nem azé, a ki fut, hanem a könyörülő Istené. 17 Mert azt mondja az írás a Faraónak, hogy: Azért támasztottalak téged, hogy megmutassam benned az én hatalmamat, és hogy hirdessék az én nevemet az egész földön. 18 Annakokáért a kin akar könyörül, a kit pedig akar, megkeményít. 19 Mondod azért nékem: Miért fedd hát engem? Hiszen az ő akaratának kicsoda áll ellene? 20 Sőt inkább kicsoda vagy te óh ember, hogy versengsz az Istennel? Avagy mondja-é a készítmény a készítőnek: Miért csináltál engem így? 21 Avagy nincsen-é a fazekasnak hatalma az agyagon, hogy ugyanazon gyuradékból némely edényt tisztességre, némelyt pedig becstelenségre csináljon? 22 Ha pedig az Isten az ő haragját megmutatni és hatalmát megismertetni kívánván, nagy békességes tűréssel elszenvedte a harag edényeit, melyek veszedelemre készíttettek, 23 És hogy megismertesse az ő dicsőségének gazdagságát az irgalom edényein, melyeket eleve elkészített a dicsőségre, mit szólhatsz ellene?24 A kikül el is hívott minket nemcsak a zsidók, hanem a pogányok közül is, 25 A mint Hóseásnál is mondja: Hívom a nem én népemet én népemnek; és a nem szerettet szeretettnek. 26 És lészen, hogy azon a helyen, a hol ez mondatott nékik: Ti nem vagytok az én népem, ott az élő Isten fiainak fognak hívatni. 27 Ésaiás pedig ezt kiáltja Izráel felől: Ha Izráel fiainak száma annyi volna is, mint a tenger fövenye, a maradék tartatik meg. 28 Mert a dolgot bevégezi és rövidre metszi igazságban; mivel rövidesen végez az Úr a földön. 29 És a mint Ésaiás előre megmondotta: Ha a Seregeknek Ura nem hagyott volna nékünk magot, olyanokká lettünk volna, mint Sodoma, és Gomorához volnánk hasonlók. 30 Mit mondunk hát? Azt, hogy a pogányok, a kik az igazságot nem követték, az igazságot elnyerték, még pedig a hitből való igazságot; 31 Izráel ellenben, mely az igazság törvényét követte, nem jutott el az igazság törvényére. 32 Miért? Azért, mert nem hitből keresték, hanem mintha a törvény cselekedeteiből volna. Mert beleütköztek a beleütközés kövébe, 33 A mint meg van írva: Ímé beleütközés kövét és megbotránkozás szikláját teszem Sionba; és a ki hisz benne, nem szégyenül meg.

Paulo lamenta a incredulidade dos judeus

1 *2Co 11.10;Gl 1.20;1Tm 2.7;Rm 1.9Digo a verdade em Cristo, não minto, dando testemunho comigo a minha consciência no Espírito Santo: 2 que tenho grande tristeza e incessante dor no meu coração. 3 Pois *cp.Êx 32.32eu mesmo desejaria ser *1Co 12.3;16.22;Gl 1.8s.anátema, separado de Cristo, por amor de meus irmãos, meus compatriotas *Rm 11.14;Ef 6.5; cp.Rm 1.3segundo a carne, 4 os quais são *cp.Rm 9.6israelitas; de quem é *Êx 4.22; cp.Rm 8.15a adoção, *Êx 40.34;1Rs 8.11;Ez 1.28; cp.Hb 9.5a glória, *Gn 17.2;Dt 29.14;Ef 2.12;Lc 1.72;At 3.25, etc.as alianças, *Dt 4.13s.;Sl 147.19a promulgação da Lei, *Hb 9.1,6, etc.; cp.Dt 7.6;14.1s.o culto de Deus e *At 2.39;13.32;Ef 2.12as promessas; 5 de quem são *Rm 11.28;At 3.13os patriarcas, e *Mt 1.1-16;Rm 1.3de quem descende o Cristo segundo a carne, *Cl 1.16-19o qual é sobre todas as coisas, *Jo 1.1; cp.Cl 2.9Deus *Rm 1.25bendito para sempre. Amém.

A rejeição de Israel não é incompatível com as promessas de Deus

6 Porém não é como se *cp.Nm 23.19a palavra de Deus haja falhado. *Rm 2.28s.;Gl 6.16; cp.Jo 1.47Pois nem todos os que são de Israel são israelitas; 7 nem *Gl 4.23; cp.Jo 8.33,39por serem descendência de Abraão são todos filhos; mas: *Gn 21.12;Hb 11.18Em Isaque será chamada a tua descendência. 8 Isto é, não são *Rm 8.14filhos de Deus os filhos da carne, mas *Rm 4.13,16;Gl 3.29;4.28; cp.Hb 11.11os filhos da promessa são considerados como descendência. 9 A palavra da promessa é esta: *Gn 18.10Por este tempo, virei, e Sara terá um filho. 10 *Rm 5.3E não somente isso, mas também *Gn 25.21Rebeca, que havia concebido de um, de Isaque, nosso pai 11 (porque não tendo os filhos gêmeos ainda nascido, nem tendo eles feito bem ou mal algum, para que *Rm 8.28; cp.4.17o propósito de Deus, segundo a eleição, ficasse firme, não por causa das obras, mas daquele que chama), 12 foi dito a ela: *Gn 25.23O mais velho servirá ao mais moço. 13 Como está escrito: *Ml 1.2Eu amei a Jacó, porém aborreci a Esaú.

A rejeição de Israel não é incompatível com a justiça de Deus

14 *Rm 3.5Que diremos, pois? *2Cr 19.7; cp.Rm 2.11Há, porventura, em Deus injustiça? *Lc 20.16De modo nenhum! 15 Pois a Moisés disse: *Êx 33.19Terei misericórdia de quem me aprouver ter misericórdia e terei compaixão de quem me aprouver ter compaixão. 16 Assim, pois, não é daquele que quer, nem daquele *Gl 2.2que corre, mas de *Ef 2.8Deus, que usa de misericórdia. 17 Pois *Êx 9.16disse a Escritura a Faraó: Para isto mesmo te levantei, para mostrar em ti o meu poder e para que seja anunciado o meu nome por toda a terra. 18 Logo, ele tem misericórdia de quem quer e a quem quer *Êx 4.21;7.3;9.12;10.20,27;11.10;14.4,17;Dt 2.30;Js 11.20; cp.Jo 12.40;Rm 11.7,25endurece.

A soberania de Deus. O Velho Testamento citado

19 *Rm 11.19; cp.1Co 15.35;Tg 2.18Dir-me-ás, então: *cp.Rm 3.7Por que se queixa ele ainda? Pois *2Cr 20.6;Jó 9.12;Dn 4.35quem resiste à sua vontade? 20 Mas, antes, *Rm 2.1ó homem, quem és tu que *Jó 33.13replicas a Deus? Porventura, *Is 29.16;45.9;64.8;Jr 18.6; cp.2Tm 2.20;Rm 9.22s.a coisa formada dirá a quem a formou: Por que me fizeste assim? 21 Porventura, não tem o oleiro poder sobre o barro para fazer da mesma massa um vaso para honra e outro para desonra? 22 Que diremos, se Deus, querendo mostrar a sua ira e dar a conhecer o seu poder, suportou com muita *Rm 2.4longanimidade os vasos de ira, *Pv 16.4;1Pe 2.8preparados para a perdição, 23 a fim de que também desse a conhecer *Rm 2.4;Ef 3.16as riquezas da sua glória sobre *At 9.15os vasos de misericórdia, que *cp.Rm 8.29s.de antemão preparou para a glória, 24 os quais somos nós, a quem ele também *Rm 8.28chamou *Rm 3.29não só dos judeus, mas também dos gentios? 25 Como ele também disse em Oseias:

*Os 2.23; cp.1Pe 2.10Chamarei meu povo ao que não era meu povo

e amada, à que não era amada;

26 *Os 1.10e no lugar em que se lhes disse: Vós não sois povo meu,

ali serão chamados *Mt 16.16filhos do Deus vivo.

27 *Is 10.22s.Isaías exclama a respeito de Israel: Ainda que o número dos filhos de Israel seja *Gn 22.17;Os 1.10como a areia do mar, é somente *Rm 11s.o resto que será salvo. 28 Pois o Senhor cumprirá a sua palavra sobre a terra, consumando-a e abreviando-a; 29 *Is 1.9como Isaías predisse:

Se *Tg 5.4o Senhor dos Exércitos não nos tivesse deixado descendência,

*Dt 29.23;Is 13.19;Jr 49.18;50.40;Am 4.11ter-nos-íamos tornado como Sodoma e tais como Gomorra.

Israel é responsável pela sua rejeição

30 *Rm 9.14Que diremos, pois? Que os gentios, que não buscavam a justiça, alcançaram a justiça, mas *Rm 10.6;Gl 2.16;3.24;Fp 3.9;Hb 11.7; cp.Rm 1.17;3.21s.a justiça que vem da fé; 31 porém que Israel, *Is 51.1;Rm 10.2s.;11.7; cp.Rm 9.30;10.20buscando uma lei da justiça, não *cp.Gl 5.4chegou a essa lei. 32 Por que? Porque não a buscavam pela fé, mas como que pelas obras. Tropeçaram *1Pe 2.6,8na pedra de tropeço, 33 como está escrito:

*Is 28.16Eis que ponho em Sião uma pedra de tropeço e uma rocha de escândalo.

*Rm 10.11Aquele que nele crê *cp.Rm 5.5não será envergonhado.