Romanos 10

A zsidók a saját igazságukat keresték és azért nem találták meg a hitből való igazságot

1 Atyámfiai, szívem szerint kívánom és Istentől könyörgöm az Izráel idvességét. 2 Mert bizonyságot teszek felőlök, hogy Isten iránt való buzgóság van bennök, de nem megismerés szerint. 3 Mert az Isten igazságát nem ismervén, és az ő tulajdon igazságukat igyekezvén érvényesíteni, az Isten igazságának nem engedelmeskedtek. 4 Mert a törvény vége Krisztus minden hívőnek igazságára. 5 Mert Mózes a törvényből való igazságról azt írja, hogy a ki azokat cselekeszi, él azok által. 6 A hitből való igazság pedig így szól: Ne mondd a te szívedben: Kicsoda megy föl a mennybe? (azaz, hogy Krisztus aláhozza;) 7 Avagy: Kicsoda száll le a mélységbe? (azaz, hogy Krisztust a halálból felhozza.) 8 De mit mond? Közel hozzád a beszéd, a szádban és a szívedben van: azaz a hit beszéde, a melyet mi hirdetünk. 9 Mert ha a te száddal vallást teszel az Úr Jézusról, és szívedben hiszed, hogy az Isten feltámasztotta őt a halálból, megtartatol. 10 Mert szívvel hiszünk az igazságra, szájjal teszünk pedig vallást az idvességre. 11 Mert azt mondja az írás: Valaki hisz ő benne, meg nem szégyenül. 12 Mert nincs különbség zsidó meg görög között; mert ugyanaz az Ura mindeneknek, a ki kegyelemben gazdag mindenekhez, a kik őt segítségül hívják. 13 Mert minden, a ki segítségül hívja az Úr nevét, megtartatik. 14 Mimódon hívják azért segítségül azt, a kiben nem hisznek? Mimódon hisznek pedig abban, a ki felől nem hallottak? Mimódon hallanának pedig prédikáló nélkül? 15 Mimódon prédikálnak pedig, ha el nem küldetnek? A miképen meg van írva: Mely szépek a békesség hirdetőknek lábai, a kik jókat hirdetnek! 16 De nem mindenek engedelmeskedtek az evangyéliomnak. Mert Ésaiás azt mondja: Uram! Kicsoda hitt a mi beszédünknek? 17 Azért a hit hallásból van, a hallás pedig Isten ígéje által. 18 De mondom: Avagy nem hallották-é? Sőt inkább az egész földre elhatott az ő hangjok, és a lakóföld véghatáráig az ő beszédök. 19 De mondom: Avagy nem ismerte-é Izráel? Először Mózes mondja: Én titeket felingerellek egy nem néppel, értelmetlen néppel haragítalak meg titeket. 20 Ésaiás pedig bátorságosan ezt mondja: Megtaláltak azok, a kik engem nem keresnek; nyilvánvaló lettem azoknak, a kik felőlem nem kérdezősködtek. 21 Az Izráelről pedig ezt mondja: Egész napon kiterjesztettem kezeimet az engedetlenkedő és ellenmondó néphez.

1 Irmãos, a boa vontade do meu coração e a minha súplica a Deus por eles é que sejam salvos. 2 Pois lhes dou testemunho de que têm *At 21.20zelo de Deus, porém não segundo o conhecimento; 3 ignorando *Rm 1.17a justiça de Deus *Is 51.1;Rm 9.31s.;11.7; cp.Rm 9.30;Rm 10.20e procurando estabelecer a sua própria, não se sujeitaram à justiça de Deus. 4 Pois *cp.Gl 3.24;4.5;Rm 7.1-4Cristo é o fim da lei para justificar a *Rm 3.22todo aquele que crê. 5 Moisés escreveu que o homem que pratica a justiça que vem da Lei *Ne 9.29;Ez 20.11,13,21;Rm 7.10viverá por ela. 6 Mas *Rm 9.30a justiça que vem da fé diz assim: Não digas no teu coração: *Dt 30.12s.Quem subirá ao céu (isto é, para trazer do alto a Cristo)? 7 Ou: Quem descerá ao *Lc 8.31abismo (isto é, *Hb 13.20para fazer subir a Cristo dentre os mortos)? 8 Mas que diz? *Dt 30.14A palavra está perto de ti, na tua boca e no teu coração, isto é, a palavra da fé, que pregamos. 9 *Mt 10.32;Lc 12.8; cp.Rm 14.9;1Co 12.3;Fp 2.11Se confessares com a tua boca a Jesus como Senhor *Rm 4.24; cp.At 16.31e creres no teu coração *At 2.24que Deus o ressuscitou dentre os mortos, serás salvo; 10 porque com o coração se crê para a justiça e com a boca se confessa para a salvação. 11 Pois a Escritura diz: *Rm 9.33;Is 28.16Todo o que nele crê não será envergonhado. 12 *Rm 3.22; cp.Rm 3.29Não há distinção entre judeu e grego pois o mesmo *At 10.36Senhor o é de *Rm 3.29todos, rico para com todos que o invocam; 13 porque: *Jl 2.32;At 2.21;7.59Todo aquele que invocar o nome do Senhor será salvo. 14 Como, pois, invocarão aquele em quem não têm crido? E como crerão naquele de *Ef 2.17;4.21quem não têm ouvido falar? 15 E como ouvirão sem *cp.At 8.31;Tt 1.3pregador? E como pregarão, se não forem enviados? Assim, como está escrito: *Is 52.7Quão formosos são os pés dos que *cp.Rm 1.15;15.20anunciam coisas boas!

Israel não pode alegar a falta de oportunidade

16 Mas nem *Rm 3.3todos deram ouvidos ao evangelho. Pois Isaías disse: *Jo 12.38;Is 53.1Senhor, quem creu a nossa mensagem? 17 Logo, a fé vem *cp.Gl 3.2,5pelo ouvir, e o ouvir vem *Cl 3.16pela palavra de Cristo. 18 Mas digo: Porventura, não ouviram? Sim, na verdade:

*Sl 19.4;Cl 1.6,23;1Ts 1.8; cp.Rm 1.8Por toda a terra saiu o som deles,

e as suas palavras, até os confins do mundo.

19 Mas digo: Porventura, Israel não o soube? *Dt 32.21Primeiro disse Moisés:

Eu vos *Rm 11.11,14porei em ciúme com a que não é nação;

eu vos provocarei à ira com uma nação insensata.

20 *Is 65.1Isaías foi muito ousado e disse:

*Rm 9.30Fui achado pelos que não me buscavam;

descobri-me aos que não perguntavam por mim.

21 Mas, quanto a Israel, disse: *Is 65.2Todo o dia estendi as minhas mãos a um povo desobediente e contradizente.