João 4

Krisztus beszélgetése a samaritánus nővel

1 Amint azért megtudta az Úr, hogy a farizeusok meghallották, hogy Jézus több tanítványt szerez és keresztel, mint János, 2 (Jóllehet Jézus maga nem keresztelt, hanem a tanítványai,) 3 Elhagyá Júdeát és elméne ismét Galileába. 4 Samárián kell vala pedig általmennie. 5 Megy vala azért Samáriának Sikár nevű városába, annak a teleknek szomszédjába, a melyet Jákób adott vala az ő fiának, Józsefnek. 6 Ott vala pedig a Jákób forrása. Jézus azért, az utazástól elfáradva, azonmód leüle a forráshoz. Mintegy hat óra vala. 7 Jöve egy samáriabeli asszony vizet meríteni; monda néki Jézus: Adj innom! 8 Az ő tanítványai ugyanis elmentek a városba, hogy ennivalót vegyenek. 9 Monda azért néki a samáriai asszony: Hogy kérhetsz inni zsidó létedre én tőlem, a ki samáriai asszony vagyok?! Mert a zsidók nem barátkoznak a samáriaiakkal. 10 Felele Jézus és monda néki: Ha ismernéd az Isten ajándékát, és hogy ki az, a ki ezt mondja néked: Adj innom!; te kérted volna őt, és adott volna néked élő vizet. 11 Monda néki az asszony: Uram, nincs mivel merítened, és a kút mély: hol vennéd tehát az élő vizet? 12 Avagy nagyobb vagy-é te a mi atyánknál, Jákóbnál, a ki nékünk adta ezt a kutat, és ebből ivott ő is, a fiai is és jószága is? 13 Felele Jézus és monda néki: Mindaz, a ki ebből a vízből iszik, ismét megszomjúhozik: 14 Valaki pedig abból a vízből iszik, a melyet én adok néki, soha örökké meg nem szomjúhozik; hanem az a víz, a melyet én adok néki, örök életre buzgó víznek kútfeje lesz ő benne. 15 Monda néki az asszony: Uram, add nékem azt a vizet, hogy meg ne szomjúhozzam, és ne jőjjek ide meríteni! 16 Monda néki Jézus: Menj el, hívd a férjedet, és jőjj ide! 17 Felele az asszony és monda: Nincs férjem. Monda néki Jézus: Jól mondád, hogy: Nincs férjem; 18 Mert öt férjed volt, és a mostani nem férjed: ezt igazán mondtad. 19 Monda néki az asszony: Uram, látom, hogy te próféta vagy. 20 A mi atyáink ezen a hegyen imádkoztak; és ti azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben van az a hely, a hol imádkozni kell. 21 Monda néki Jézus: Asszony, hidd el nékem, hogy eljő az óra, a mikor sem nem ezen a hegyen, sem nem Jeruzsálemben imádjátok az Atyát. 22 Ti azt imádjátok, a mit nem ismertek; mi azt imádjuk, a mit ismerünk: mert az idvesség a zsidók közül támadt. 23 De eljő az óra, és az most vagyon, amikor az igazi imádók lélekben, és igazságban imádják az Atyát: mert az Atya is ilyeneket keres, az ő imádóiul. 24 Az Isten lélek: és a kik őt imádják, szükség, hogy lélekben és igazságban imádják. 25 Monda néki az asszony: Tudom, hogy Messiás jő (a ki Krisztusnak mondatik); mikor az eljő, megjelent nékünk mindent. 26 Monda néki Jézus: Én vagyok az, a ki veled beszélek. 27 Eközben megjövének az ő tanítványai; és csodálkozának, hogy asszonnyal beszélt; mindazáltal egyik sem mondá: Mit keresel? vagy: Mit beszélsz vele? 28 Ott hagyá azért az asszony a vedrét, és elméne a városba, és monda az embereknek: 29 Jertek, lássatok egy embert, a ki megmonda nékem mindent, a mit cselekedtem. Nem ez-é a Krisztus? 30 Kimenének azért a városból, és hozzá menének. 31 Aközben pedig kérék őt a tanítványok, mondván: Mester, egyél! 32 Ő pedig monda nékik: Van nékem eledelem, a mit egyem, a mit ti nem tudtok. 33 Mondának azért a tanítványok egymásnak: Hozott-é néki valaki enni? 34 Monda nékik Jézus: Az én eledelem az, hogy annak akaratját cselekedjem, a ki elküldött engem, és az ő dolgát elvégezzem. 35 Ti nem azt mondjátok-é, hogy még négy hónap és eljő az aratás? Ímé, mondom néktek: Emeljétek fel szemeiteket, és lássátok meg a tájékokat, hogy már fehérek az aratásra. 36 És a ki arat, jutalmat nyer, és az örök életre gyümölcsöt gyűjt; hogy mind a vető, mind az arató együtt örvendezzen. 37 Mert ebben az a mondás igaz, hogy más a vető, más az arató. 38 Én annak az aratására küldtelek titeket, a mit nem ti munkáltatok; mások munkálták, és ti a mások munkájába állottatok. 39 Abból a városból pedig sokan hivének benne a Samaritánusok közül annak az asszonynak beszédéért, a ki bizonyságot tett vala, hogy: Mindent megmondott nékem, a mit cselekedtem. 40 A mint azért oda mentek hozzá a Samaritánusok, kérék őt, hogy maradjon náluk; és ott marada két napig. 41 És sokkal többen hivének a maga beszédéért, 42 És azt mondják vala az asszonynak, hogy: Nem a te beszédedért hiszünk immár: mert magunk hallottuk, és tudjuk, hogy bizonnyal ez a világ idvezítője, a Krisztus. 43 Két nap mulva pedig kiméne onnét, és elméne Galileába. 44 Mert Jézus maga tett bizonyságot arról, hogy a prófétának nincs tisztessége a maga hazájában. 45 Mikor azért beméne Galileába, befogadták őt a Galileabeliek, mivelhogy látták vala mindazt, a mit Jeruzsálemben cselekedett az ünnepen; mert ők is elmentek vala az ünnepre.

A királyi udvari ember fiának meggyógyítása

46 Ismét a galileai Kánába méne azért Jézus, a hol a vizet borrá változtatta. És volt Kapernaumban egy királyi ember, a kinek a fia beteg vala. 47 Mikor ez meghallá, hogy Jézus Júdeából Galileába érkezett, hozzá méne és kéré őt, hogy menjen el és gyógyítsa meg az ő fiát; mert halálán vala. 48 Monda azért néki Jézus: Ha jeleket és csodákat nem láttok, nem hisztek. 49 Monda néki a királyi ember: Uram, jőjj, mielőtt a gyermekem meghal. 50 Monda néki Jézus: Menj el, a te fiad él. És hitt az ember a szónak, a mit Jézus mondott néki, és elment. 51 A mint pedig már megy vala, elébe jövének az ő szolgái, és hírt hozának néki, mondván, hogy: A te fiad él. 52 Megtudakozá azért tőlük az órát, a melyben megkönnyebbedett vala; és mondának néki: Tegnap hét órakor hagyta el őt a láz; 53 Megérté azért az atya, hogy abban az órában, a melyben azt mondá néki a Jézus, hogy: a te fiad él. És hitt ő, és az ő egész háza népe. 54 Ezt ismét második jel gyanánt tevé Jézus, mikor Júdeából Galileába ment.

A mulher da Samaria. A cura dum enfermo

1 Quando, pois, *Lc 7.13o Senhor soube que os fariseus tinham ouvido dizer que ele, Jesus, fazia e *Jo 3.22,26; cp.1Co 1.17batizava mais discípulos que João 2 (se bem que Jesus mesmo não batizasse, mas sim seus *Jo 2.2discípulos), 3 *Jo 3.22deixou a Judeia e *Jo 2.11s.voltou para a Galileia. 4 Precisava atravessar a *cp.Lc 9.52Samaria. 5 Chegou, pois, a uma cidade da Samaria, chamada Sicar, perto das terras que *Gn 33.19;48.22;Js 24.32;Jo 4.12Jacó deu a seu filho José; 6 era ali a fonte de Jacó. Cansado da viagem, estava Jesus assim sentado ao pé da fonte; era cerca da hora sexta. 7 Uma mulher da Samaria veio tirar água. Disse-lhe Jesus: Dá-me de beber. 8 Pois seus *Jo 2.2discípulos tinham ido à *Jo 4.5,39cidade comprar alimentos. 9 Disse-lhe, então, a mulher samaritana: Como, sendo tu judeu, pedes de beber a mim, que sou mulher samaritana? Os *Mt 10.5; cp.Jo 8.48;Ed 4.3-6,11ss.judeus não se comunicam com os samaritanos. 10 Respondeu-lhe Jesus: Se tivesses conhecido o dom de Deus, e quem é o que te diz: Dá-me de beber, tu lhe terias pedido, e ele te haveria dado *Jo 7.37s.;Ap 21.6;22.17água viva. 11 Ela lhe respondeu: Senhor, não tens com que a tirar, e o poço é fundo; donde, pois, tens essa água viva? 12 És tu, porventura, maior que nosso pai Jacó, *Jo 4.6que nos deu este poço, do qual ele bebeu, e seus filhos e os seus gados? 13 Replicou-lhe Jesus: Todo o que bebe desta água tornará a ter sede; 14 mas quem beber da água que eu lhe der *Jo 6.35;7.38nunca mais terá sede; pelo contrário, a água que eu lhe der virá a ser nele uma fonte de água que mana para a *Mt 25.46;Jo 6.27vida eterna. 15 Disse-lhe a mulher: Senhor, *cp.Jo 6.34dá-me dessa água, para que eu não tenha mais sede, nem venha aqui tirá-la. 16 Disse-lhe ele: Vai, chama teu marido e vem cá. 17 Respondeu a mulher: Não tenho marido. Replicou-lhe Jesus: Disseste bem que não tens marido; 18 porque cinco maridos tiveste, e o que agora tens não é teu marido; isso disseste com verdade. 19 Senhor, disse-lhe a mulher, vejo que tu és *Mt 21.11; cp.Lc 7.39profeta. 20 *Gn 33.20cp.Jo 4.12Nossos pais adoraram *Dt 11.29;Js 8.33neste monte; e vós dizeis que *cp.Lc 9.53em Jerusalém é o lugar onde se deve adorar. 21 Disse-lhe Jesus: Mulher, crê-me, *Jo 5.28;16.2; cp.Jo 4.23;5.25;16.32a hora vem em que *Ml 1.11;1Tm 2.8nem neste monte, nem em Jerusalém adorareis o Pai. 22 *cp.2Rs 17.28-41Vós adorais o que não conheceis, nós adoramos o que conhecemos, pois a *Is 2.3;Rm 3.1s.;9.4s.salvação vem dos judeus. 23 Mas *Jo 5.25;16.32; cp.Jo 4.21;5.28;16.2a hora vem e agora é, em que os verdadeiros adoradores adorarão o Pai *cp.Fp 3.3em espírito e em verdade; porque são estes que o Pai procura para seus adoradores. 24 Deus é espírito; e é necessário que os que o adoram o adorem em espírito e em verdade. 25 Eu sei, respondeu a mulher, que vem o *Jo 1.41Messias *cp.Mt 1.16(que se chama Cristo); quando ele vier, anunciar-nos-á todas as coisas. 26 Disse-lhe Jesus: *Jo 8.24; cp.9.35-37Eu o sou, eu que falo contigo.

A ceifa e os ceifeiros

27 Nisso, *Jo 4.8chegaram os seus *Jo 2.2discípulos e maravilhavam-se de que estivesse falando com uma mulher. Ninguém, todavia, lhe perguntou: Que procuras ou que falas com ela? 28 A mulher deixou o cântaro, foi à cidade e disse ao povo: 29 Vinde ver um homem *Jo 4.17s.que me contou tudo o que fiz. *cp.Jo 7.26,31;Mt 12.23Será este, porventura, o Cristo? 30 Saíram da cidade e vieram ter com ele. 31 Entretanto, os discípulos lhe rogavam, dizendo: *Mt 23.7Mestre, come. 32 Mas ele lhes respondeu: Eu para comer tenho um manjar que vós não conheceis. 33 Os discípulos, pois, diziam uns aos outros: Porventura, alguém lhe trouxe de comer? 34 Disse-lhes Jesus: A minha comida é *Jo 5.30;6.38fazer eu a vontade daquele que me enviou *Jo 5.36;17.4; cp.19.28,30e completar a sua obra. 35 Não dizeis vós que ainda há quatro meses até a ceifa? Eu, porém, vos digo: Erguei os vossos olhos e contemplai estes campos, que estão brancos *Lc 10.2para a ceifa. 36 Quem ceifa já está recebendo *1Co 9.17s. (Gr.)salário e ajuntando *Rm 1.13fruto para a *Jo 4.14vida eterna, a fim de que o que semeia e o que ceifa, juntamente, se regozijem. 37 Pois nisso é verdadeiro o ditado: *cp.Jó 31.8;Mq 6.15Um é o que semeia, e outro, o que ceifa. 38 Eu vos enviei a colher aquilo em que não tendes trabalhado; outros trabalharam, e vós tendes entrado no seu trabalho.

Muitos samaritanos creem em Jesus

39 Muitos samaritanos *Jo 4.5,8daquela cidade creram nele por causa das palavras da mulher, que testificara: *Jo 4.29Ele disse-me tudo o que fiz. 40 Quando, pois, esses samaritanos vieram ter com Jesus, pediram-lhe que ficasse com eles; e passou ali dois dias. 41 Muitos mais creram por causa das palavras de Jesus 42 e diziam à mulher: Não é mais pelas tuas palavras que nós cremos; mas porque nós mesmos temos ouvido e sabemos que este é verdadeiramente o *1Jo 4.14; cp.1Tm 4.10;Lc 2.11;At 5.31;13.23Salvador do mundo.

Jesus volta para a Galileia

43 Depois destes *Jo 4.40dois dias, partiu dali para a Galileia. 44 Pois Jesus mesmo testificou que *Mt 13.57um profeta não recebe honra em sua terra. 45 Assim, quando chegou a Galileia, os galileus o receberam bem, *Jo 2.23porque tinham visto tudo o que ele fizera em Jerusalém na ocasião da festa; pois eles também foram à festa.

A cura do filho de um oficial do rei

46 Voltou, então, *Jo 2.1a Caná da Galileia, *Jo 2.9onde fizera da água vinho. Ali se achava um oficial do rei, cujo filho estava doente em *Jo 2.12;Lc 4.23Cafarnaum. 47 Esse homem, ao saber que Jesus tinha vindo da *Jo 4.3,54Judeia para a Galileia, foi ter com ele e rogou-lhe que descesse para curar seu filho; porque estava à morte. 48 Disse-lhe Jesus: Se não virdes *Dn 4.2s.;6.27;Mt 24.24;Mc 13.22;At 2.19,22,43;4.30;5.12;6.8;7.36;14.3;15.12;Rm 15.19;2Co 12.12;2Ts 2.9;Hb 2.4; cp.1Co 1.22milagres e prodígios, de modo algum crereis. 49 Rogou-lhe o oficial: Desce, Senhor, antes que meu filho morra. 50 Vai, disse Jesus; teu filho vive. O homem creu na palavra que Jesus lhe dissera e retirou-se. 51 Já ele descia, quando os seus servos lhe vieram ao encontro, dizendo que o seu filho vivia. 52 Perguntou-lhes, então, a que hora ele se sentira melhor. Eles lhe responderam: Ontem, à sétima hora, a febre o deixou. 53 Reconheceu o pai ser aquela a mesma hora em que Jesus dissera: Teu filho vive; e creu ele e *cp.At 11.14toda a sua casa. 54 Este foi o *Jo 2.11segundo *Jo 2.11milagre que Jesus fez, depois *Jo 4.45s.de vir da Judeia para a Galileia.