João 13

A lábmosás

1 A husvét ünnepe előtt pedig, tudván Jézus, hogy eljött az ő órája, hogy átmenjen e világból az Atyához, mivelhogy szerette az övéit e világon, mindvégig szerette őket. 2 És vacsora közben, a mikor az ördög belesugalta már Iskáriótes Júdásnak, a Simon fiának szívébe, hogy árulja el őt, 3 Tudván Jézus, hogy az Atya mindent hatalmába adott néki, és hogy ő az Istentől jött és az Istenhez megy, 4 Felkele a vacsorától, leveté a felső ruháját; és egy kendőt vévén, körülköté magát. 5 Azután vizet tölte a medenczébe, és kezdé mosni a tanítványok lábait, és megtörleni a kendővel, a melylyel körül van kötve. 6 Méne azért Simon Péterhez; és az monda néki: Uram, te mosod-é meg az én lábaimat? 7 Felele Jézus és monda néki: A mit én cselekszem, te azt most nem érted, de ezután majd megérted. 8 Monda néki Péter: Az én lábaimat nem mosod meg soha! Felele néki Jézus: Ha meg nem moslak téged, semmi közöd sincs én hozzám. 9 Monda néki Simon Péter: Uram, ne csak lábaimat, hanem kezeimet és fejemet is! 10 Monda néki Jézus: A ki megfürödött, nincs másra szüksége, mint a lábait megmosni, különben egészen tiszta; ti is tiszták vagytok, de nem mindnyájan. 11 Tudta ugyanis, hogy ki árulja el őt; azért mondá: Nem vagytok mindnyájan tiszták! 12 Mikor azért megmosta azoknak lábait, és a felső ruháját felvette, újra leülvén, monda nékik: Értitek-é, hogy mit cselekedtem veletek? 13 Ti engem így hívtok: Mester, és Uram . És jól mondjátok, mert az vagyok. 14 Azért, ha én az Úr és a Mester megmostam a ti lábaitokat, néktek is meg kell mosnotok egymás lábait. 15 Mert példát adtam néktek, hogy a miképen én cselekedtem veletek, ti is akképen cselekedjetek. 16 Bizony, bizony mondom néktek: A szolga nem nagyobb az ő Uránál; sem a követ nem nagyobb annál, a ki azt küldte. 17 Ha tudjátok ezeket, boldogok lesztek, ha cselekszitek ezeket. 18 Nem mindnyájatokról szólok; tudom én kiket választottam el; hanem hogy beteljesedjék az írás: A ki velem ette a kenyeret, a sarkát emelte fel ellenem. 19 Most megmondom néktek, mielőtt meglenne, hogy mikor meglesz, higyjétek majd, hogy én vagyok. 20 Bizony, bizony mondom néktek: A ki befogadja, ha valakit elküldök, engem fogad be; a ki pedig engem befogad, azt fogadja be, a ki engem küldött.

Jézus jelzi árulóját

21 Mikor ezeket mondja vala Jézus, igen nyugtalankodék lelkében, s bizonyságot tőn, és monda: Bizony, bizony mondom néktek, hogy egy ti közületek elárul engem. 22 A tanítványok ekkor egymásra tekintének bizonytalankodva, hogy kiről szól. 23 Egy pedig az ő tanítványai közül a Jézus kebelén nyugszik vala, a kit szeret vala Jézus. 24 Int azért ennek Simon Péter, hogy tudakozza meg, ki az, a kiről szól? 25 Az pedig a Jézus kebelére hajolván, monda néki: Uram, ki az? 26 Felele Jézus: Az, a kinek én a bemártott falatot adom. És bemártván a falatot, adá Iskáriótes Júdásnak, a Simon fiának. 27 És a falat után akkor beméne abba a Sátán. Monda azért néki Jézus: A mit cselekszel, hamar cselekedjed. 28 Ezt pedig senki sem érté a leültek közül, miért mondta néki. 29 Némelyek ugyanis állíták, mivelhogy az erszény Júdásnál vala, hogy azt mondá néki Jézus: Vedd meg, a mikre szükségünk van az ünnepre; vagy, hogy adjon valamit a szegényeknek. 30 Az pedig, mihelyt a falatot elvevé, azonnal kiméne: vala pedig éjszaka.

A szeretet új parancsa

31 Mikor azért kiment vala, monda Jézus: Most dicsőítteték meg az embernek Fia, az Isten is megdicsőítteték ő benne. 32 Ha megdicsőítteték ő benne az Isten, az Isten is megdicsőíti őt ő magában, és ezennel megdicsőíti őt. 33 Fiaim, egy kevés ideig még veletek vagyok. Kerestek majd engem; de a miként a zsidóknak mondám, hogy: A hová én megyek, ti nem jöhettek; most néktek is mondom. 34 Új parancsolatot adok néktek, hogy egymást szeressétek; a mint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást. 35 Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok.

Jézus megjósolja, hogy Péter őt megtagadja

36 Monda néki Simon Péter: Uram, hová mégy? Felele néki Jézus: A hová én megyek, most én utánam nem jöhetsz; utóbb azonban utánam jössz. 37 Monda néki Péter: Uram, miért nem mehetek most utánad? Az életemet adom éretted! 38 Felele néki Jézus: Az életedet adod érettem? Bizony, bizony mondom néked, nem szól addig a kakas, mígnem háromszor megtagadsz engem.

Jesus lava os pés aos discípulos

1 Antes da festa da *vd.Jo 11.55;2.13Páscoa, sabendo Jesus que era *Jo 12.23chegada a sua hora de passar deste mundo *Jo 16.28; cp.Jo 13.3ao Pai, tendo amado os seus que estavam no mundo, amou-os até o fim. 2 Durante a ceia, como o *cp.Jo 6.70;Jo 13.27Diabo havia já posto no coração de *Jo 6.71Judas Iscariotes, filho de Simão, que traísse a Jesus, 3 *Jo 3.35sabendo este que o Pai tudo pusera nas suas mãos e que *Jo 8.42saíra de Deus e ia para Deus, 4 levantou-se da mesa, tirou as suas vestes e, tomando uma toalha, *cp.Lc 12.37cingiu-se; 5 depois, deitou água na bacia e começou *Lc 7.44a lavar os pés aos discípulos e a enxugar-lhos com a toalha com que estava cingido. 6 Chegando a Simão Pedro, perguntou-lhe este: Senhor, tu a mim me lavas os pés? 7 Respondeu-lhe Jesus: O que eu faço, tu não o sabes agora, mas entendê-lo-ás *cp.Jo 13.12ss.mais tarde. 8 Disse-lhe Pedro: Não me lavarás os pés jamais. Replicou-lhe Jesus: Se eu não te lavar, *cp.Dt 12.12;2Sm 20.1;1Rs 12.16não tens parte comigo. 9 Disse-lhe Simão Pedro: Senhor, não somente os meus pés, mas também as mãos e a cabeça. 10 Declarou-lhe Jesus: Aquele que já se banhou não tem necessidade de lavar senão os pés, porém está todo limpo; *Jo 15.3e vós estais limpos, mas não todos. 11 Pois *Jo 6.64; cp.Jo 13.2ele conhecia aquele que o havia de trair; por isso, disse: Não estais todos limpos.

Uma lição de humildade

12 Depois de lhes ter lavado os pés, *Jo 13.4tomou as suas vestes e, pondo-se de novo à mesa, perguntou-lhes: Compreendeis o que vos tenho feito? 13 Vós me chamais *Jo 11.28Mestre e *Jo 11.2; cp.1Co 12.3;Fp 2.11Senhor e dizeis bem, porque eu o sou. 14 Se eu, pois, sendo Senhor e Mestre, vos lavei os pés, também vós deveis lavar os pés uns aos outros; 15 porque vos dei *cp.1Pe 5.3exemplo, a fim de que, como eu fiz, assim façais vós também. 16 Em verdade, em verdade vos digo que *Mt 10.24o servo não é maior do que seu senhor, nem *cp.2Co 8.23;Fp 2.25o enviado maior do que aquele que o enviou. 17 Se sabeis essas coisas, *Lc 11.28;Tg 1.25; cp.Mt 7.24ss.bem-aventurados sois se as praticardes. 18 *Jo 13.10s.Não falo de todos vós; eu conheço aqueles que *Jo 6.70;15.16,19escolhi, mas *Jo 17.12;19.24,36; cp.15.25;18.32para que se cumpra a Escritura: *Jo 13.18,21-22,26;Sl 41.9; cp.Mt 26.21ss.;Mc 14.18ss.;Lc 22.21ss.Aquele que come o meu pão, levantou contra mim o seu calcanhar. 19 Desde já, *Jo 14.29;16.4vo-lo digo, antes que suceda, para que, quando suceder, vós creiais que *Jo 8.24eu sou. 20 Em verdade, em verdade vos digo: *Mt 10.40;Lc 10.16; cp.Gl 4.14quem recebe aquele que eu enviar a mim me recebe; e quem me recebe a mim recebe aquele que me enviou.

O traidor indicado

21 Dito isso, *Jo 11.33perturbou-se Jesus em espírito e protestou: Em verdade, em verdade vos digo que *Jo 13.18,21-22,26; cp.Mt 26.21ss.;Mc 14.18ss.;Lc 22.21ss.um de vós me há de trair. 22 Os discípulos olharam uns para os outros, sem saber a quem ele se referia. 23 Estava reclinado no *Jo 1.18seio de Jesus um de seus discípulos, *Jo 19.26;20.2;21.7,20a quem ele amava. 24 A este fez Simão Pedro um sinal e pediu-lhe que dissesse a quem ele se referia. 25 Aquele discípulo, *Jo 21.20assim reclinado, encostou-se ao peito de Jesus e perguntou-lhe: Quem é, Senhor? 26 Respondeu Jesus: É aquele a quem eu der o pedaço de pão molhado. Tendo, pois, molhado o pedaço de pão, deu-o a Judas, *Jo 6.71filho de Simão Iscariotes. 27 Após o bocado, *Lc 22.3; cp.Jo 13.2entrou logo nele *Mt 4.10Satanás. Disse-lhe Jesus: O que fazes, faze-o depressa. 28 Nenhum dos que estavam à mesa percebeu a que fim lhe dissera isso; 29 pois, como Judas era quem *Jo 12.6trazia a bolsa, alguns pensavam que Jesus lhe dissera: Compra as coisas de que precisamos *Jo 13.1para a festa ou lhe ordenara *cp.Jo 12.5que desse alguma coisa aos pobres. 30 Ele, tendo recebido o pedaço de pão, saiu imediatamente. *cp.Lc 22.53Era noite.

O novo mandamento

31 Depois de ter ele saído, disse Jesus: Agora, é *Mt 8.20glorificado *Jo 7.39o Filho do Homem, e *Jo 14.13; cp.17.4;1Pe 4.11Deus é glorificado nele; 32 se Deus é glorificado nele, também *cp.Jo 17.1Deus o glorificará nele mesmo e glorificá-lo-á imediatamente. 33 *1Jo 2.1Filhinhos, *Jo 7.33ainda um pouco estou convosco; *Jo 7.34procurar-me-eis, e o que eu disse aos judeus: Aonde eu vou, não podeis vós ir, isso digo também a vós neste momento. 34 Um *1Jo 2.7s.;3.11,23;2Jo 5; cp.Jo 15.12,17novo mandamento vos dou: *Lv 19.18;1Ts 4.9;1Pe 1.22;1Jo 4.7;Hb 13.1;Gl 5.14; cp.Mt 5.44que vos ameis uns aos outros; *Ef 5.2;1Jo 4.10s.assim como eu vos amei, que também vos ameis uns aos outros. 35 *cp.1Jo 3.14;4.20Nisto conhecerão todos que sois meus discípulos: se tiverdes amor uns aos outros.

Pedro é avisado

36 Perguntou-lhe Simão Pedro: Senhor, para onde vais? Respondeu Jesus: *Jo 13.33; cp.Jo 14.2;16.5Para onde vou, não me podes *Jo 21.18s.; cp.2Pe 1.14seguir agora, mas seguir-me-ás mais tarde. 37 Replicou-lhe Pedro: Senhor, por que não te posso seguir agora? *Jo 13.37-38;Mt 26.33-35;Mc 14.29-31;Lc 22.33-34Por ti darei a minha vida. 38 Respondeu Jesus: Darás a tua vida por mim? Em verdade, em verdade te digo que *Jo 18.27; cp.Mc 14.30não cantará o galo, sem que três vezes me tenhas negado.