Krisztus feltámadása után megjelenik Mária Magdalénának
1 A hétnek első napján pedig jó reggel, a mikor még sötétes vala, oda méne Mária Magdaléna a sírhoz, és látá, hogy elvétetett a kő a sírról. 2 Futa azért és méne Simon Péterhez és ama másik tanítványhoz, a kit Jézus szeret vala, és monda nékik: Elvitték az Urat a sírból, és nem tudjuk, hová tették őt. 3 Kiméne azért Péter és a másik tanítvány, és menének a sírhoz. 4 Együtt futnak vala pedig mindketten: de ama másik tanítvány hamar megelőzé Pétert, és előbb juta a sírhoz; 5 És lehajolván, látá, hogy ott vannak a lepedők; mindazáltal nem megy vala be. 6 Megjöve azután Simon Péter is nyomban utána, és beméne a sírba: és látá, hogy a lepedők ott vannak. 7 És a keszkenő, a mely az ő fején volt, nem együtt van a lepedőkkel, hanem külön összegöngyölítve egy helyen. 8 Akkor aztán beméne a másik tanítvány is, a ki először jutott a sírhoz, és lát és hisz vala. 9 Mert nem tudják vala még az írást, hogy fel kell támadnia a halálból. 10 Visszamenének azért a tanítványok az övéikhez. 11 Mária pedig künn áll vala a sírnál sírva. A míg azonban siránkozék, behajol vala a sírba; 12 És láta két angyalt fehér ruhában ülni, egyiket fejtől, másikat lábtól, a hol a Jézus teste feküdt vala. 13 És mondának azok néki: Asszony mit sírsz? Monda nékik: Mert elvitték az én Uramat, és nem tudom, hova tették őt. 14 És mikor ezeket mondotta, hátra fordula, és látá Jézust ott állani, és nem tudja vala, hogy Jézus az. 15 Monda néki Jézus: Asszony, mit sírsz? kit keressz? Az pedig azt gondolván, hogy a kertész az, monda néki: Uram, ha te vitted el őt, mondd meg nékem, hová tetted őt, és én elviszem őt. 16 Monda néki Jézus: Mária! Az megfordulván, monda néki: Rabbóni! a mi azt teszi: Mester! 17 Monda néki Jézus: Ne illess engem; mert nem mentem még fel az én Atyámhoz; hanem menj az én atyámfiaihoz és mondd nékik: Felmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, és az én Istenemhez, és a ti Istenetekhez. 18 Elméne Mária Magdaléna, hirdetvén a tanítványoknak, hogy látta az Urat, és hogy ezeket mondotta néki.
Jézus megjelenik a tizenegynek és nyolczad napra Tamásnak
19 Mikor azért estve vala, azon a napon, a hétnek első napján, és mikor az ajtók zárva valának, a hol egybegyűltek vala a tanítványok, a zsidóktól való félelem miatt, eljöve Jézus és megálla a középen, és monda nékik: Békesség néktek! 20 És ezt mondván, megmutatá nékik a kezeit és az oldalát. Örvendezének azért a tanítványok, hogy látják vala az Urat. 21 Ismét monda azért nékik Jézus: Békesség néktek! A miként engem küldött vala az Atya, én is akképen küldelek titeket. 22 És mikor ezt mondta, rájuk lehelle, és monda nékik: Vegyetek Szent Lelket: 23 A kiknek bűneit megbocsátjátok, megbocsáttatnak azoknak; a kikéit megtartjátok, megtartatnak. 24 Tamás pedig, egy a tizenkettő közül, a kit Kettősnek hívtak, nem vala ő velök, a mikor eljött vala Jézus. 25 Mondának azért néki a többi tanítványok: Láttuk az Urat. Ő pedig monda nékik: Ha nem látom az ő kezein a szegek helyeit, és be nem bocsátom ujjaimat a szegek helyébe, és az én kezemet be nem bocsátom az ő oldalába, semmiképen el nem hiszem. 26 És nyolcz nap múlva ismét benn valának az ő tanítványai, Tamás is ő velök. Noha az ajtó zárva vala, beméne Jézus, és megálla a középen és monda: Békesség néktek! 27 Azután monda Tamásnak: Hozd ide a te ujjadat és nézd meg az én kezeimet; és hozd ide a te kezedet, és bocsássad az én oldalamba: és ne légy hitetlen, hanem hívő. 28 És felele Tamás és monda néki: Én Uram és én Istenem! 29 Monda néki Jézus: Mivelhogy láttál engem, Tamás, hittél: boldogok, a kik nem látnak és hisznek. 30 Sok más jelt is mívelt ugyan Jézus az ő tanítványai előtt, a melyek nincsenek megírva ebben a könyvben; 31 Ezek pedig azért irattak meg, hogy higyjétek, hogy Jézus a Krisztus, az Istennek Fia, és hogy ezt hívén, életetek legyen az ő nevében.
A ressurreição de Jesus
1 Jo 20.1-8; cp.Mt 28.1-8;Mc 16.1-8;Lc 24.1-10No primeiro dia da semana, Jo 19.25;Jo 20.18Maria Madalena foi cedo ao túmulo, sendo ainda escuro, e viu Mt 27.60,66;28.2;Mc 15.46;16.3s.;Lc 24.2;Jo 11.38a pedra removida. 2 Correu ela, e foi ter com Simão Pedro e com o outro Jo 13.23discípulo a quem Jesus amava, e disse-lhes: Jo 20.13Tiraram do túmulo o Senhor, e não sabemos onde o puseram. 3 Jo 20.3-10; cp.Lc 24.12Então, saíram Pedro e o outro discípulo e foram ao túmulo. 4 Corriam ambos juntos, mas o outro discípulo correu mais ligeiro do que Pedro e chegou primeiro ao túmulo; 5 Jo 20.11tendo-se abaixado e olhando para dentro, viu Jo 19.40os panos de linho postos no chão, porém não entrou. 6 Chegou Simão Pedro, que o seguia, e entrou no túmulo. Ele também viu os panos de linho e cp.Jo 11.44o lenço 7 que estivera sobre a cabeça de Jesus e que não estava com os panos, mas dobrado num lugar à parte. 8 Então, entrou também o outro discípulo, que Jo 20.4tinha chegado primeiro ao túmulo, e viu, e creu. 9 Pois ainda cp.Mt 22.29;Jo 2.22não compreendiam a Escritura, Lc 24.26-35,46que era necessário ressuscitar ele dentre os mortos. 10 E voltaram os discípulos Lc 24.12para casa.
Jesus aparece a Maria Madalena
11 cp.Mc 16.5Maria, porém, estava junto à entrada do túmulo, chorando. Enquanto chorava, Jo 20.5abaixou-se, e olhou para dentro do túmulo, 12 e viu Lc 24.4; cp.Mt 28.2s.;Mc 16.5dois anjos com vestes brancas, sentados onde o corpo de Jesus fora posto, um à cabeceira e outro aos pés. 13 Eles lhe perguntaram: Jo 20.15Mulher, por que choras? Respondeu ela: Porque Jo 20.2tiraram o meu Senhor, e não sei onde o puseram. 14 Tendo dito isso, virou-se para trás e Mc 16.9; cp.Mt 28.9viu a Jesus em pé, mas cp.Jo 21.4sem saber que era ele. 15 Perguntou-lhe Jesus: Jo 20.13Mulher, por que choras? A quem procuras? Ela, supondo ser ele o jardineiro, respondeu: Senhor, se tu o tiraste, dize-me onde o puseste, e eu o levarei. 16 Disse-lhe Jesus: Maria! Ela, virando-se, lhe disse Jo 5.2em hebraico: Mc 10.51; cp.Mt 23.7Rabôni! (que quer dizer, Mestre). 17 Disse-lhe Jesus: Não me toques; porque ainda não subi ao Pai, mas vai a Mt 28.10meus irmãos e dize-lhes que cp.Jo 7.33;Mc 16.19;Jo 12.26subo para meu Pai e vosso Pai, para meu Deus e vosso Deus. 18 Jo 20.1Maria Madalena foi Mc 16.10; cp.Lc 24.10,23contar aos discípulos: Vi o Senhor, e ele disse-me essas coisas.
Jesus aparece a dez dos discípulos
19 Nesse dia, que era o primeiro da semana, à tarde, trancadas as portas da casa onde se achavam os discípulos, Jo 7.13por medo que tinham dos judeus, veio Jesus, e pôs-se no meio deles, e disse-lhes: Jo 20.21,26;Lc 24.36; cp.Jo 14.27Paz seja convosco! 20 Dito isso, Lc 24.39-40;Jo 19.34mostrou-lhes as mãos e o lado. Os discípulos Jo 16.20,22alegraram-se muito ao verem o Senhor. 21 Jesus, de novo, disse-lhes: Paz seja convosco! Jo 17.18Como o Pai me enviou a mim, assim eu vos envio a vós. 22 Dito isso, soprou sobre eles e disse-lhes: Recebei o Espírito Santo. 23 Mt 18.18; cp.16.19Àqueles a quem perdoardes os pecados, lhes serão perdoados; e àqueles a quem os retiverdes, lhes serão retidos.
A incredulidade de Tomé
24 Porém Jo 11.16Tomé, chamado Dídimo, um dos Jo 6.67doze, não estava com eles quando veio Jesus. 25 Disseram-lhe os outros discípulos: Vimos o Senhor. Mas ele respondeu: Se eu não vir nas Jo 20.20suas mãos o sinal dos cravos, e não puser o meu dedo no lugar dos cravos, e não puser a minha mão Jo 20.20no seu lado, Mc 16.11de modo algum hei de crer.
Jesus aparece aos onze discípulos
26 Oito dias depois, estavam outra vez ali reunidos seus discípulos, e Tomé, com eles. Estando as portas trancadas, veio Jesus, pôs-se em pé no meio deles e disse: Jo 20.21,26;Lc 24.36; cp.Jo 14.27Paz seja convosco! 27 Em seguida, disse a Tomé: cp.Jo 20.25;Lc 24.40Chega aqui o teu dedo e olha as minhas mãos; chega também a tua mão e põe-na no meu lado; não sejas incrédulo, mas crente. 28 Respondeu Tomé: Senhor meu e Deus meu! 29 Disse-lhe Jesus: Creste, porque me viste? 1Pe 1.8Bem-aventurados os que não viram e creram.
O objetivo deste Evangelho
30 Jo 21.25Jesus fez na presença dos discípulos muitos outros Jo 2.11sinais, que não estão escritos neste livro; 31 estes, porém, estão escritos para Jo 19.35que creiais que Jesus é o Cristo, Mt 4.3o Filho de Deus, e para que, Jo 3.15crendo, tenhais vida em seu nome.