João 6

Jézus ötezer férfit megvendégel

1 Ezek után elméne Jézus a galileai tengeren, a Tiberiáson túl. 2 És nagy sokaság követé őt, mivelhogy látják vala az ő csodatételeit, a melyeket cselekszik vala a betegeken. 3 Felméne pedig Jézus a hegyre, és leüle ott a tanítványaival. 4 Közel vala pedig husvét, a zsidók ünnepe. 5 Mikor azért felemelé Jézus a szemeit, és látá, hogy nagy sokaság jő hozzá, monda Filepnek: Honnan vegyünk kenyeret, hogy ehessenek ezek? 6 Ezt pedig azért mondá, hogy próbára tegye őt; mert ő maga tudta, mit akar vala cselekedni. 7 Felele néki Filep: Kétszáz dénár árú kenyér nem elég ezeknek, hogy mindenikök kapjon valami keveset. 8 Monda néki egy az ő tanítványai közül, András, a Simon Péter testvére: 9 Van itt egy gyermek, a kinek van öt árpa kenyere és két hala; de mi az ennyinek? 10 Jézus pedig monda: Ültessétek le az embereket. Nagy fű vala pedig azon a helyen. Leülének azért a férfiak, számszerint mintegy ötezeren. 11 Jézus pedig vevé a kenyereket, és hálát adván, adta a tanítványoknak, a tanítványok pedig a leülteknek; hasonlóképen a halakból is, a mennyit akarnak vala. 12 A mint pedig betelének, monda az ő tanítványainak: Szedjétek össze a megmaradt darabokat, hogy semmi el ne veszszen. 13 Összeszedék azért, és megtöltének tizenkét kosarat az öt árpa kenyérből való darabokkal, a melyek megmaradtak vala az evők után. 14 Az emberek azért látva a jelt, a melyet Jézus tőn, mondának: Bizonnyal ez ama próféta, a ki eljövendő vala a világra. 15 Jézus azért, a mint észrevevé, hogy jőni akarnak és őt elragadni, hogy királylyá tegyék, ismét elvonula egymaga a hegyre.

Jézus a tengeren jár

16 Mikor pedig estveledék, lemenének az ő tanítványai a tengerhez, 17 És beszállva a hajóba, mennek vala a tengeren túl Kapernaumba. És már sötétség volt, és még nem ment vala hozzájuk Jézus. 18 És a tenger a nagy szél fúvása miatt háborog vala. 19 Mikor azért huszonöt, vagy harmincz futamatnyira beevezének, megláták Jézust, a mint jár vala a tengeren és a hajóhoz közeledik vala: és megrémülének. 20 Ő pedig monda nékik: Én vagyok, ne féljetek! 21 Be akarák azért őt venni a hajóba: és a hajó azonnal ama földnél vala, a melyre menének.

Jézus arról beszél, hogy ő az életnek kenyere és az ő teste étel, az ő vére ital

22 Másnap a sokaság, a mely a tengeren túl állott vala, látva, hogy nem vala ott más hajó, csak az az egy, a melybe a Jézus tanítványai szállottak, és hogy Jézus nem ment be az ő tanítványaival a hajóba, hanem csak az ő tanítványai mentek el, 23 De jöttek más hajók Tiberiásból közel ahhoz a helyhez, a hol a kenyeret ették, miután hálákat adott az Úr: 24 Mikor azért látta a sokaság, hogy sem Jézus, sem a tanítványai nincsenek ott, beszállának ők is a hajókba, és elmenének Kapernaumba, keresvén Jézust. 25 És megtalálván őt a tengeren túl, mondának néki: Mester, mikor jöttél ide? 26 Felele nékik Jézus és monda: Bizony, bizony mondom néktek: nem azért kerestek engem, hogy jeleket láttatok, hanem azért, mert ettetek ama kenyerekből, és jóllaktatok. 27 Munkálkodjatok ne az eledelért, a mely elvész, hanem az eledelért, a mely megmarad az örök életre, a melyet az embernek Fia ád majd néktek; mert őt az Atya pecsételte el, az Isten. 28 Mondának azért néki: Mit csináljunk, hogy az Isten dolgait cselekedjük? 29 Felele Jézus és monda nékik: Az az Isten dolga, hogy higyjetek abban, a kit ő küldött. 30 Mondának azért néki: Micsoda jelt mutatsz tehát te, hogy lássuk és higyjünk néked? Mit művelsz? 31 A mi atyáink a mannát ették a pusztában; a mint meg van írva: Mennyei kenyeret adott vala enniök. 32 Monda azért nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek: nem Mózes adta néktek a mennyei kenyeret, hanem az én Atyám adja majd néktek az igazi mennyei kenyeret. 33 Mert az az Istennek kenyere, a mely mennyből száll alá, és életet ád a világnak. 34 Mondának azért néki: Uram, mindenkor add nékünk ezt a kenyeret! 35 Jézus pedig monda nékik: Én vagyok az életnek ama kenyere; a ki hozzám jő, semmiképen meg nem éhezik, és a ki hisz bennem, meg nem szomjúhozik soha. 36 De mondám néktek, hogy noha láttatok is engem, még sem hisztek. 37 Minden, a mit nékem ád az Atya, én hozzám jő; és azt, a ki hozzám jő, semmiképen ki nem vetem. 38 Mert azért szállottam le a mennyből, hogy ne a magam akaratát cselekedjem, hanem annak akaratát, a ki elküldött engem. 39 Az pedig az Atyának akarata, a ki elküldött engem, hogy a mit nékem adott, abból semmit el ne veszítsek, hanem feltámaszszam azt az utolsó napon. 40 Az pedig annak az akarata, a ki elküldött engem, hogy mindaz, a ki látja a Fiút és hisz ő benne, örök élete legyen; és én feltámaszszam azt az utolsó napon. 41 Zúgolódának azért a zsidók ő ellene, hogy azt mondá: Én vagyok az a kenyér, a mely a mennyből szállott alá. 42 És mondának: Nem ez-é Jézus, a József fia, a kinek mi ismerjük atyját és anyját? mimódon mondja hát ez, hogy: A mennyből szállottam alá? 43 Felele azért Jézus és monda nékik: Ne zúgolódjatok egymás között! 44 Senki sem jöhet én hozzám, hanemha az Atya vonja azt, a ki elküldött engem; én pedig feltámasztom azt az utolsó napon. 45 Meg van írva a prófétáknál: És mindnyájan Istentől tanítottak lesznek. Valaki azért az Atyától hallott, és tanult, én hozzám jő. 46 Nem hogy az Atyát valaki látta, csak az, a ki Istentől van, az látta az Atyát. 47 Bizony, bizony mondom néktek: A ki én bennem hisz, örök élete van annak. 48 Én vagyok az életnek kenyere. 49 A ti atyáitok a mannát ették a pusztában, és meghaltak. 50 Ez az a kenyér, a mely a mennyből szállott alá, hogy kiki egyék belőle és meg ne haljon. 51 Én vagyok amaz élő kenyér, a mely a mennyből szállott alá; ha valaki eszik e kenyérből, él örökké. És az a kenyér pedig, a melyet én adok, az én testem, a melyet én adok a világ életéért. 52 Tusakodának azért a zsidók egymás között, mondván: Mimódon adhatja ez nékünk a testét, hogy azt együk? 53 Monda azért nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek: Ha nem eszitek az ember Fiának testét és nem iszszátok az ő vérét, nincs élet bennetek. 54 A ki eszi az én testemet és iszsza az én véremet, örök élete van annak, és én feltámasztom azt az utolsó napon. 55 Mert az én testem bizony étel és az én vérem bizony ital. 56 A ki eszi az én testemet és iszsza az én véremet, az én bennem lakozik és én is abban. 57 A miként elküldött engem amaz élő Atya, és én az Atya által élek: akként az is, a ki engem eszik, él én általam. 58 Ez az a kenyér, a mely a mennyből szállott alá; nem úgy, a mint a ti atyáitok evék a mannát és meghalának: a ki ezt a kenyeret eszi, él örökké. 59 Ezeket mondá a zsinagógában, a mikor tanít vala Kapernaumban. 60 Sokan azért, a kik hallák ezeket az ő tanítványai közül, mondának: Kemény beszéd ez; ki hallgathatja őt? 61 Tudván pedig Jézus ő magában, hogy e miatt zúgolódnak az ő tanítványai, monda nékik: Titeket ez megbotránkoztat? 62 Hát ha meglátjátok az embernek Fiát felszállani oda, a hol elébb vala?! 63 A lélek az, a mi megelevenít, a test nem használ semmit: a beszédek, a melyeket én szólok néktek, lélek és élet. 64 De vannak némelyek közöttetek, a kik nem hisznek. Mert eleitől fogva tudta Jézus, kik azok, a kik nem hisznek, és ki az, a ki elárulja őt. 65 És monda: Azért mondtam néktek, hogy senki sem jöhet én hozzám, hanemha az én Atyámtól van megadva néki. 66 Ettől fogva sokan visszavonulának az ő tanítványai közül és nem járnak vala többé ő vele.

Péter vallástétele

67 Monda azért Jézus a tizenkettőnek: Vajjon ti is el akartok-é menni? 68 Felele néki Simon Péter: Uram, kihez mehetnénk? Örök életnek beszéde van te nálad. 69 És mi elhittük és megismertük, hogy te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia. 70 Felele nékik Jézus: Nem én választottalak-é ki titeket, a tizenkettőt? és egy közületek ördög. 71 Értette pedig Júdás Iskáriótest, Simon fiát, mert ez akarta őt elárulni, noha egy volt a tizenkettő közül.

A multiplicação dos pães

1 Depois disso, *Jo 6.1-13;Mt 14.13-21;Mc 6.32-44;Lc 9.10-17Jesus atravessou o *Mt 4.18; cp.Lc 5.1mar da Galileia, que é o *Jo 21.1; cp.Jo 6.23de Tiberíades. 2 Uma grande multidão seguia-o, porque viram *Jo 2.11os milagres que operara nos que se achavam enfermos. 3 Jesus subiu *Jo 6.15; cp.Mt 5.1ao monte e ali se assentou com seus discípulos. 4 Ora, a *Jo 2.13Páscoa, festa dos judeus, estava próxima. 5 Jesus, então, levantando os olhos e vendo que uma grande multidão vinha ter com ele, disse a *Jo 1.43Filipe: Onde compraremos pão para lhes dar de comer? 6 (Mas dizia isso para o *cp.2Co 13.5;Ap 2.2(Gr.)experimentar; porque ele sabia o que ia fazer.) 7 Respondeu-lhe Filipe: *Mc 6.37Duzentos denários*Um denário valia 315 réis, moeda brasileira. de pão não lhes bastam, para que cada um receba um pouco. 8 Um de seus *Jo 2.2discípulos, chamado *Jo 1.40André, irmão de Pedro, disse-lhe: 9 Está aqui um rapaz que tem cinco pães de cevada e dois *Jo 21.9-10,13;Jo 6.11peixes; mas que é isso para tanto povo? 10 Disse Jesus: Fazei sentar o povo. Havia naquele lugar *cp.Jo 6.4;Mc 6.39muito feno. Sentaram-se, pois, os homens em número de cerca de *cp.Mt 14.21cinco mil. 11 Jesus, então, tomou os pães e, *Jo 6.23;Mt 15.36tendo dado graças, distribuiu-os pelos que estavam sentados; e do mesmo modo dos peixes, quanto queriam. 12 Depois de saciados, disse Jesus a seus discípulos: Recolhei os pedaços que sobejaram, para que nada se perca. 13 Assim, os recolheram e encheram doze *Mt 14.20cestos de pedaços dos cinco pães de cevada, que sobejaram aos que haviam comido. 14 Quando o povo viu o milagre que Jesus fizera, dizia: Este é verdadeiramente o *Jo 1.21;Mt 11.3;21.11profeta que havia de vir ao mundo.

Jesus retira-se da multidão

15 Percebendo Jesus que eles estavam para vir e levá-lo à força, a fim de *cp.Jo 18.36s.constituí-lo rei, *Jo 6.15-21;Mt 14.22-23;Mc 6.46-51retirou-se novamente para *Jo 6.3o monte, ele só.

Jesus anda sobre o mar

16 Chegada a tarde, desceram os seus discípulos ao mar; e, entrando numa barca, 17 atravessaram o mar para ir a *cp.Mc 6.45;Jo 6.24,59Cafarnaum. Era já escuro, e Jesus ainda não tinha vindo ter com eles; 18 e o mar empolava-se, porque soprava um vento forte. 19 Tendo remado uns vinte e cinco ou trinta estádios*Estádio, medida itinerária de 185 metros., viram a Jesus andando sobre o mar e aproximando-se da barca, e ficaram com medo. 20 Mas ele lhes disse: Sou eu. *Mt 14.27Não temais! 21 Eles, então, o receberam de boa vontade na barca, e imediatamente a barca chegou à terra para onde iam.

Jesus é o pão da vida

22 No dia seguinte, *Jo 6.2a multidão que ficara no outro lado do mar notou que *Jo 6.15ss.não havia ali senão uma barca, e que Jesus não tinha entrado nela com seus discípulos, mas que estes tinham partido sós; 23 chegaram, porém, outras barcas de *cp.Jo 6.1Tiberíades, perto do lugar onde comeram o pão, depois de o *Lc 7.13Senhor *Jo 6.11ter dado graças. 24 Quando, pois, a multidão viu que Jesus não estava ali nem os seus discípulos, entraram nas barcas e *Jo 6.17,59; cp.Mt 14.34;Mc 6.53foram a Cafarnaum em procura de Jesus. 25 Depois de o terem achado no outro lado do mar, perguntaram-lhe: *Mt 23.7Mestre, quando chegaste aqui? 26 Respondeu-lhes Jesus: Em verdade, em verdade vos digo: vós me *Jo 6.24procurais, não porque vistes *Jo 6.2,14,30milagres, mas porque comestes dos pães e vos fartastes. 27 *Is 55.2Trabalhai, não pela comida que perece, mas pela comida que permanece para *Jo 6.40,47,54;Jo 3.15s.;4.14;10.28;17.2s.a vida eterna, a qual *Mt 8.20;Jo 6.53,62o Filho do Homem vos dará; porque sobre ele *Jo 3.33imprimiu o seu selo o Pai, que é Deus. 28 Eles lhe perguntaram: Que havemos de fazer para praticar as obras de Deus? 29 Respondeu-lhes Jesus: *cp.1Ts 1.3;Tg 2.22;1Jo 3.23;Ap 2.26A obra de Deus é esta: que creiais naquele que *Jo 3.17ele enviou. 30 Perguntaram-lhe, pois: *Mt 12.38Que *cp.Jo 6.2,14,26milagre operas tu, para que o vejamos e te creiamos? Que fazes tu? 31 *Jo 6.49,58;Êx 16.4,15,21;Nm 11.8;Ne 9.15;Sl 78.24;105.40Nossos pais comeram o maná no deserto, como está escrito: Deu-lhes a comer pão do céu. 32 Replicou-lhes Jesus: Em verdade, em verdade vos digo: não foi Moisés quem vos deu o pão do céu, mas meu Pai é quem vos dá o verdadeiro pão do céu; 33 porque o pão de Deus é o que *Jo 6.50; cp.Jo 6.41desce do céu e dá vida ao mundo. 34 Disseram-lhe, então: Senhor, *cp.Jo 4.15dá-nos sempre esse pão. 35 Declarou-lhes Jesus: *Jo 6.48,51Eu sou o pão da vida; o que vem a mim de modo algum terá fome; e o que crê em mim *Jo 4.14nunca jamais terá sede. 36 Mas *Jo 6.26eu vos disse que vós me tendes visto e não credes. 37 *Jo 6.39;Jo 17.2,24Todo o que o Pai me dá virá a mim; e o que vem a mim de modo nenhum o lançarei fora; 38 porque *Jo 3.13eu desci do céu, *Mt 26.39não para fazer a minha vontade, *Jo 4.34;5.30mas a vontade daquele que *Jo 6.29me enviou. 39 A vontade daquele que me enviou é esta: que eu *Jo 17.12;18.9nada perca de tudo o que ele me tem dado, mas que eu *Jo 6.40,44,54; cp.Jo 11.24;Mt 10.15o ressuscite no último dia. 40 Pois esta é a vontade de meu Pai: que todo o que *Jo 12.45; cp.14.17,19vê o Filho do Homem *Jo 3.16e nele crê tenha a vida eterna; e eu o ressuscitarei no último dia.

A murmuração dos judeus

41 *Jo 1.19;Jo 6.52Os judeus, pois, murmuravam dele, porque dissera: Eu sou o pão que *Jo 6.51,58; cp.Jo 6.33desci do céu, 42 e perguntaram: *Lc 4.22Este não é Jesus, o filho de José, cujo pai e mãe nós *cp.Jo 7.27s.conhecemos? Como, pois, diz agora: *Jo 6.38,62Desci do céu? 43 Respondeu-lhes Jesus: Não murmureis entre vós. 44 Ninguém pode vir a mim, se o Pai, que me enviou, *Jr 31.3;Os 11.4;Jo 12.32;Jo 6.65o não trouxer; e eu o *Jo 6.39ressuscitarei no último dia. 45 Está escrito *cp.At 7.42;13.40;Hb 8.11nos profetas: E serão todos *Is 54.13;Jr 31.34;1Ts 4.9; vd.Fp 3.15; cp.1Jo 2.27ensinados por Deus. Todo aquele que do Pai tem ouvido e aprendido vem a mim. 46 *Jo 1.18Não que alguém tenha visto o Pai; somente aquele que vem de Deus tem visto o Pai. 47 Em verdade, em verdade vos digo: quem crê *Jo 6.47,51,58;Jo 3.36;5.24;11.26tem a vida eterna. 48 *Jo 6.35,51Eu sou o pão da vida. 49 *Jo 6.31,58Vossos pais comeram o maná no deserto e morreram. 50 Este é o pão que *Jo 6.33desce do céu, para que o homem coma dele e não morra. 51 *Jo 6.35,48Eu sou o pão vivo que *Jo 6.41,58desci do céu; se alguém comer desse pão, viverá eternamente; e o pão que eu darei pela *cp.Jo 1.29;3.14s.;Hb 10.10;1Jo 4.10vida do mundo é a minha *Jo 6.53-56carne.

52 *cp.Jo 9.16;10.19Disputavam, *Jo 1.19;Jo 6.41pois, os judeus entre si, dizendo: Como pode este homem dar-nos a comer a sua carne? 53 Respondeu-lhes Jesus: Em verdade, em verdade vos digo: se não comerdes a carne do *Jo 6.27,53,62;Mt 8.20Filho do Homem e não beberdes o seu sangue, não tendes a vida em vós. 54 Quem come a minha carne e bebe o meu sangue tem a vida eterna; *Jo 6.39e eu o ressuscitarei no último dia. 55 Pois a minha carne é verdadeira comida, e o meu sangue, verdadeira bebida. 56 Quem come a minha carne e bebe o meu sangue *Jo 15.4s.;1Jo 2.24;3.24;4.15s.; cp.Jo 17.23permanece em mim e eu nele. 57 Assim como *cp.Mt 16.16;Jo 5.26o Pai, que vive, *Jo 6.29,38;Jo 3.17me enviou, e eu também vivo pelo Pai, assim quem de mim se alimenta também viverá por mim. 58 Este é o pão que *Jo 6.41,51; cp.Jo 6.33desceu do céu. *Jo 6.31,49Não é como o pão de vossos pais, que comeram e morreram; quem come este pão *Jo 6.47,51,58;Jo 3.36;5.24;11.26viverá eternamente. 59 Essas coisas disse ele, quando ensinava *Mt 4.23na sinagoga em *Jo 6.24Cafarnaum.

Os discípulos escandalizados

60 Muitos de seus *Jo 2.2;Jo 6.66;7.3discípulos, ouvindo isso, disseram: *Jo 6.52Duro é este discurso; quem o pode ouvir? 61 Mas Jesus, *Jo 6.64sabendo por si mesmo que seus discípulos murmuravam das suas palavras, disse-lhes: Isso *Mt 11.6vos escandaliza? 62 Que seria, se vós vísseis *Jo 6.27,53;Mt 8.20o Filho do Homem *Mc 16.19; cp.Jo 3.13subir aonde estava antes? 63 *2Co 3.6O Espírito é o que vivifica; a carne para nada aproveita; *Jo 6.68as palavras que eu vos tenho dito são espírito e são vida. 64 Mas entre vós há *Jo 6.60,66alguns que não creem. Pois Jesus *Jo 2.25sabia, desde o princípio, quais eram os que não criam *Jo 6.71;Jo 13.11;Mt 10.4e quem o havia de trair. 65 E continuou: Por isso, eu vos tenho *Jo 6.37,44dito que ninguém pode vir a mim, *cp.Mt 13.11;Jo 3.27se, pelo Pai, lhe não for concedido.

Muitos dos discípulos se retiram

66 Nisso, muitos de seus discípulos *Jo 6.60,64se retiraram e não andavam mais com ele. 67 Perguntou, então, Jesus *Jo 6.70s.;20.24;Mt 10.2; cp.Jo 2.2aos doze: Quereis vós também retirar-vos? 68 Respondeu-lhe *cp.Mt 16.16Simão Pedro: Senhor, para quem havemos nós de ir? Tu tens *Jo 6.63; cp.Jo 12.49s.;17.8;At 5.20palavras da vida eterna; 69 e nós temos crido e conhecemos que tu és *Mc 1.24o Santo de Deus. 70 Replicou-lhes Jesus: *Jo 15.16,19Não vos escolhi eu a vós, os doze? Contudo, um de vós é um *cp.Jo 13.2,27;8.44;17.12demônio. 71 Falava de Judas, *Jo 13.26; cp.12.4;13.2filho de Simão Iscariotes; porque era ele o que *Jo 6.64o havia de trair, sendo *Mc 14.10um dos doze.