2 Crônicas 1

Salamon Gibeonban áldozik

1 Megerősödék királyságában Salamon, a Dávid fia; és az Úr az ő Istene vele volt, és őt igen felmagasztalá. 2 És szóla Salamon az egész Izráel népének, ezredeseknek, századosoknak, a bíráknak és egész Izráel minden előljáróinak és a családfőknek, 3 Hogy elmennének Salamon és az egész gyülekezet ő vele a magaslatra, mely Gibeonban vala; mert ott volt az Isten gyülekezetének sátora, melyet Mózes, az Úr szolgája csinált vala a pusztában; 4 De az Isten ládáját Dávid már felvitte volt Kirját-Jeárimból arra a helyre, melyet készített számára Dávid; mert sátort állított fel számára Jeruzsálemben. 5 A rézoltár azonban, melyet Bésaléel, az Uri fia csinált, a ki a Huri fia volt, ott volt az Úr sátora előtt; felkeresé tehát azt Salamon és a gyülekezet. 6 És áldozék ott Salamon a rézoltáron az Úr előtt, mely a gyülekezetnek sátorában vala, áldozék azon ezer égőáldozatot.

Salamon imája, bölcsessége és gazdagsága

7 Azon éjszaka megjelenék az Isten Salamonnak, és monda néki: Kérj a mit akarsz, hogy adjak néked. 8 És monda Salamon az Istennek: Te nagy irgalmasságot cselekedtél az én atyámmal, Dáviddal; és ő helyette engemet királylyá tettél. 9 Most, oh Uram Isten, legyen állandó a te beszéded, melyet szólottál volt az én atyámnak, Dávidnak; mert te választottál engem királylyá e nép felett, mely oly sok, mint a földnek pora. 10 Most azért adj nékem bölcseséget és tudományt, hogy a te néped előtt mind ki-, mind bemehessek; mert vajjon kicsoda kormányozhatja ezt a te nagy népedet? 11 Akkor monda az Isten Salamonnak: Minthogy ez volt a te szívedben, és nem kértél tőlem gazdagságot, kincset és tisztességet, avagy a téged gyűlölőknek lelkét, sem hosszú életet magadnak nem kértél, hanem kértél magadnak bölcseséget és tudományt, hogy kormányozhasd az én népemet, mely felett királylyá tettelek téged: 12 A bölcseséget és a tudományt megadtam néked, sőt gazdagságot, kincset és tisztességet is olyat adok néked, a melyhez hasonló nem volt sem az előtted, sem az utánad való királyoknak. 13 És visszatére Salamon Jeruzsálembe a Gibeon hegyéről, a gyülekezet sátora elől és uralkodék az Izráelen.

14 Szerze Salamon szekereket és lovagokat; és vala néki ezernégyszáz szekere és tizenkétezer lovagja, a kiket helyheztete a szekerek városaiba és Jeruzsálembe a király mellé. 15 És felhalmozá a király az ezüstöt és aranyat, mint a köveket, Jeruzsálemben; a czédrusfákat is felhalmozá, mint a vadfügefákat, melyek a lapályon nagy tömegben vannak. 16 És Salamonnak hoznak vala lovakat Égyiptomból; mert a király kereskedői sereggel vették volt meg a lovakat szabott áron. 17 És mikor feljőnek vala, hozának Égyiptomból egy szekeret hatszáz ezüst siklusért, egy-egy lovat százötven ezüst siklusért; és ugyan csak ők szállították ezeket a Hitteusok minden királyainak és Siria királyainak.

Salomão oferece sacrifícios em Gibeão

1 *1Rs 2.12,46Salomão, filho de Davi, fortaleceu-se no seu reino, e Jeová, seu Deus, era com ele e *1Cr 29.25muito o engrandeceu. 2 Salomão falou a todo o Israel, *1Cr 28.1aos capitães de mil e de cem, e aos juízes, e a todos os príncipes em todo o Israel, cabeças das famílias. 3 Foi Salomão com toda a congregação *1Rs 3.4ao alto que estava em Gibeão, *Êx 36.8porque ali estava a tenda da revelação de Deus, que Moisés, servo de Jeová, tinha feito no deserto. 4 Mas Davi tinha feito subir *1Cr 15.25-28a arca de Deus de Quiriate-Jearim para o lugar que lhe preparara; porque lhe tinha armado uma tenda em Jerusalém. 5 O *Êx 31.9;38.1-7altar de bronze que tinha feito Bezalel, filho de Uri, filho de Hur, também estava ali diante do tabernáculo de Jeová; e Salomão e a congregação o procuravam. 6 Salomão subiu lá, ao altar de bronze diante de Jeová, que estava junto à tenda da revelação, e *1Rs 3.4ofereceu sobre ele mil holocaustos.

Salomão pede a Deus sabedoria

7 *1Rs 3.5-14Naquela mesma noite, apareceu Deus a Salomão e lhe disse: Pede o que queres que eu te dê. 8 Salomão disse a Deus: Tu usaste de grande benevolência para com meu Pai Davi, e *1Cr 28.5a mim me fizeste rei em seu lugar. 9 Agora, Deus Jeová, *2Sm 7.12-16estabeleça-se a tua promessa, feita a meu Pai Davi, pois que tu me fizeste rei sobre *Gn 13.16;22.17um povo cuja multidão é como o pó da terra. 10 Dá-me sabedoria e conhecimento *2Sm 5.2para eu me haver com este povo; pois quem poderá julgar este povo teu, que é tão grande? 11 Disse Deus a Salomão: Porque tiveste este desejo e não pediste riquezas, bens ou honra, nem a morte dos que te aborrecem, nem tampouco pediste muitos dias de vida, mas pediste sabedoria e conhecimento, para poderes julgar o meu povo, sobre o qual te constituí rei, 12 sabedoria e conhecimento te são dados; e *2Cr 9.22;1Cr 29.25te darei riquezas e bens e honra, quais não teve nenhum dos reis antes de ti, nem haverá depois de ti quem terá coisas semelhantes. 13 Voltou *2Cr 1.3Salomão para Jerusalém da sua visita ao alto que estava em Gibeão, de diante da tenda da revelação; e reinou sobre Israel.

As riquezas de Salomão

14 *1Rs 10.26-29Salomão ajuntou carros e cavaleiros; e *1Rs 4.26teve mil e quatrocentos carros e doze mil cavaleiros, que colocou *1Rs 9.19nas cidades dos carros e em Jerusalém, junto ao rei. 15 O rei tornou o ouro e a prata tão comuns em Jerusalém como as pedras e os cedros como os sicômoros que nascem nas campinas em grande quantidade. 16 Os cavalos que Salomão tinha eram trazidos do Egito; os negociantes do rei recebiam-nos em tropas, cada tropa por um certo preço. 17 Faziam subir e tiravam do Egito um carro por seiscentos siclos de prata e um cavalo por cento e cinquenta; e assim, por meio dele, eram tirados para todos os reis dos heteus e para os reis da Síria.