2 Crônicas 34

Jósiás eltörli a bálványozást

1 Nyolcz esztendős vala Jósiás, mikor uralkodni kezdett volt, és uralkodott harminczegy esztendeig Jeruzsálemben. 2 És jó dolgot cselekedék az Úr előtt, és jára az ő atyjának Dávidnak útjain, és nem hajolt el sem jobbra, sem balra; 3 Mert az ő királyságának nyolczadik esztendejében, mikor még gyermek volna, kezdé keresni az ő atyjának Dávidnak Istenét; tizenkettedik esztendejében pedig Júdát és Jeruzsálemet kezdé megtisztítani a magaslatoktól, Aseráktól, bálványoktól és öntött képektől. 4 Leronták ő előtte a Baálok oltárait és az azokon levő szobrokat lehányatá; az Aserákot is a bálványokkal és öntött képekkel egyetembe szétrombolá és apróra töreté, és elhinteté azoknak temetőhelyén, a kik azoknak áldoztak vala. 5 A papok csontjait megégeté azoknak oltárain, és megtisztítá Júdát és Jeruzsálemet. 6 Így cselekedék Manassénak, Efraimnak és Simeonnak városaiban is, mind Nafthaliig, azoknak pusztáiban köröskörül. 7 Lehányatá azért az oltárokat; az Aserákat és a bálványokat összetördelé mind porrá, és minden naposzlopot elpusztított Izráel egész földén; azután megtére Jeruzsálembe.

Jósiás kijavítja a templomot

8 Királyságának tizennyolczadik esztendejében pedig, minekutána a földet és a házat megtisztítá, elküldé Sáfánt az Asália fiát, és Maaséját a város előljáróját, és Joát a Joákház fiát, az emlékírót, hogy kijavíttatnák az Úrnak, az ő Istenének házát. 9 És menének Hilkiás főpaphoz, és átadták néki az Isten házába begyült pénzt, a melyet a Léviták, az ajtónállók gyűjtöttek Manassétól, Efraimtól és az egész Izráel maradékaitól, és egész Júdától és Benjámintól, és Jeruzsálem lakóitól. 10 És adák a munkavezetőknek, a kik felvigyáztak az Úr házában, hogy adják azt a munkásoknak, a kik dolgoztak az Úr házában, hogy kijavítsák és helyreállítsák a házat. 11 És adának pénzt az ácsoknak és a kőműveseknek, hogy vegyenek faragott köveket, és fákat a kapcsolásokra, és a házak gerendázására, a melyeket elrontottak a Júda királyai. 12 És az emberek hűségesen végzik vala a munkát; a kikre felügyelének Jáhát és Obádia Léviták, a Mérári fiai közül valók; és Zakariás, Mésullám, a Kéhátiták fiai közül valók, a kik szorgalmazzák vala őket. E Léviták pedig mindnyájan mesterek valának az éneklőszerszámokban. 13 A teherhordókat pedig (mert voltak felügyelők a munkások felett mindenféle dologban) szorgalmazák a Léviták közül való íródeákok, igazgatók és ajtónállók.

A törvénykönyvet megtalálják, olvasnak belőle

14 Mikor pedig kihozák azok a pénzt, a mely az Úr házában gyűlt össze: megtalálá Hilkia pap az Úr törvénykönyvét, a melyet Mózes által adott volt. 15 Szóla pedig Hilkia, és monda Sáfánnak, az íródeáknak: A törvénykönyvet megtalálám az Úr házában. És adá Hilkia a könyvet Sáfánnak. 16 És vivé Sáfán a könyvet a királyhoz, és elbeszélé néki a dolgot, mondván: Valamit bíztál a te szolgáidra, abban híven eljárnak; 17 Mert az Úr házában talált pénzt összeszedvén, adák a felügyelőknek és munkásoknak kezébe. 18 Továbbá jelenté Sáfán íródeák a királynak, mondván: Hilkia pap nékem egy könyvet ada; és olvasott abból Sáfán a király előtt. 19 Mikor pedig a király hallotta a törvény beszédit, ruháit megszaggatá. 20 És parancsola a király Hilkia papnak és Ahikámnak a Sáfán fiának, Abdonnak a Mika fiának, és az íródeáknak Sáfánnak, és Asájának a király szolgájának, mondván: 21 Menjetek el, és keressétek meg az Urat én érettem, s az Izráel és Júda maradékaiért, a könyv beszédei felől, a mely megtaláltatott, mert nagy az Úr haragja, a mely mi reánk szállott azért, hogy a mi atyáink nem tartották meg az Úrnak beszédét, hogy mind a szerint cselekedtek volna, a mint e könyvben megíratott.

Húlda prófétaasszony

22 Elméne azért Hilkia és a király embere Húlda prófétaasszonyhoz, a Sallum feleségéhez, a ki Thókéhát fia vala, a ki Hasrának, a ruhák gondviselőjének fia vala (ő pedig Jeruzsálemben, a második utczában lakik vala) és a szerint szólának néki. 23 Ki monda nékik: Így szól az Úr, Izráel Istene: Mondjátok meg a férfinak, a ki titeket hozzám küldött; 24 Ezt mondja az Úr: Ímé én veszedelmet hozok e helyre és ennek lakosira, mindazokat az átkokat, a melyek meg vannak írva a könyvben, a melyet felolvastak a Júda királya előtt; 25 Mivel elhagytak engem, és idegen isteneknek tömjéneztek, hogy engem haragra gerjeszszenek az ő kezeiknek minden cselekedetei által. Felgerjedt az én haragom e hely ellen, és el sem oltatik. 26 A Júda királyának pedig, a ki titeket küldött, hogy az Urat megkérdjétek, így szóljatok: Így szól az Úr, Izráel Istene: A mi a beszédeket illeti, a melyeket hallottál: 27 Mivel a te szíved meglágyult, és magadat megaláztad az Isten előtt, mikor hallád az ő beszédeit e hely ellen és az ő lakosai ellen; mivel magadat megaláztad előttem, és ruháidat megszaggattad és sírtál előttem: én is meghallgattalak, ezt mondja az Úr. 28 Ímé én téged a te atyáid közé takarítlak, és tétetel a te sírodba békességben, és nem látják a te szemeid azt a veszedelmet, a melyet én hozok e helyre és ennek lakóira. És e szerint beszélték el ezt a királynak.

A szövetség megújítása

29 Akkor a király elkülde, és összegyűjteté Júdának és Jeruzsálemnek minden véneit. 30 És felméne a király az Úr házába, és ő vele Júdának minden férfiai, és Jeruzsálem lakosai, a papok, a Léviták és az egész nép kicsinytől fogva nagyig, és elolvasá fülök hallására a szövetség könyvének minden beszédeit, a melyet találtak vala az Úr házában. 31 Azután felállván a király az ő helyén, fogadást tőn az Úr előtt, hogy ő az Urat követendi, és hogy parancsolatait, bizonyságtételeit és rendeléseit teljes szívéből és teljes lelkéből megőrzendi, cselekedvén a szövetség beszédeit, a melyek megirattak abban a könyvben. 32 És felfogadtatá e dolgot mindazokkal, a kik Jeruzsálemből és Benjáminból valók. És Jeruzsálem lakói az Istennek, az ő atyáik Istenének szövetsége szerint cselekedének. 33 Akkor elpusztított Jósiás minden útálatos bálványt Izráel fiainak egész földjéről, és kényszeríte mindenkit, valaki találtatik vala Izráelben, hogy szolgáljon az Úrnak, az ő Istenöknek; és az ő egész életében nem szakadának el az Úrtól, atyáik Istenétől.

Josias abole a idolatria

1 *2Rs 22.1-2Josias tinha oito anos quando começou a reinar e reinou trinta e um anos em Jerusalém. 2 *2Cr 29.2Fez o que era reto aos olhos de Jeová, e andou nos caminhos de Davi, seu pai, e não se desviou nem para a direita nem para a esquerda. 3 Pois, no oitavo ano do seu reinado, sendo ainda moço, começou a buscar o Deus de Davi, seu pai; e no duodécimo ano, começou a *2Cr 33.22expurgar a Judá e a Jerusalém dos altos e dos Aserins e das imagens de escultura e de fundição. 4 Na presença dele, derribaram os altares dos Baalins; ele cortou *2Rs 23.4-5,11as colunas do sol, que estavam por cima deles, fez em pedaços os Aserins e as imagens de escultura e de fundição e *Êx 32.20reduziu-as a pó, que espalhou sobre as sepulturas daqueles que lhes tinham sacrificado. 5 *2Rs 23.20Queimou os ossos dos sacerdotes sobre os altares deles e purificou a Judá e a Jerusalém. 6 Assim fez *2Rs 23.15,19nas cidades de Manassés, de Efraim e de Simeão, até Naftali, por toda a parte no meio das suas ruínas. 7 Derribou os altares, e *2Cr 31.1reduziu a pó os Aserins e as imagens esculpidas, e cortou todas as colunas do sol por toda a terra de Israel, e voltou para Jerusalém.

Josias repara o templo, e Hilquias acha o livro da lei

8 Ora, *2Rs 22.3-20no décimo oitavo ano do seu reinado, havendo já purificado a terra e a casa, ele enviou Safã, filho de Azalias, Maaseias, *2Cr 18.25governador da cidade, e Joá, filho de Joacaz, cronista, para repararem a Casa de Jeová, seu Deus. 9 Foram ter com o sumo *2Cr 35.8sacerdote Hilquias e entregaram o dinheiro que havia sido trazido à Casa de Deus e que os levitas, guardas da porta, tinham recebido da mão de *2Cr 30.10,18Manassés, de todo o resto de Israel, de todo o Judá e Benjamim e dos habitantes de Jerusalém. 10 Eles o entregaram nas mãos dos oficiais que eram superintendentes da Casa de Jeová; estes o deram aos que trabalhavam na Casa de Jeová, para a consertarem e repararem. 11 Deram-no aos carpinteiros e edificadores, para comprarem pedras lavradas e madeiras para juntas e para servirem de vigas para as casas *2Cr 33.4-7que os reis de Judá tinham destruído. 12 Os homens trabalhavam fielmente; e os superintendentes deles eram Jaate e Obadias, levitas, dos filhos de Merari, e Zacarias e Mesulão, dos filhos dos coatitas, para apressarem a obra, e *1Cr 25.1todos os levitas que sabiam tocar instrumentos de música. 13 Também estavam sobre os *2Cr 8.10;Ne 4.10carregadores e dirigiam a todos os que trabalhavam em qualquer sorte de serviço. Os escrivães, os oficiais e os porteiros eram dentre os levitas.

14 Quando tiraram o dinheiro que tinha sido levado à Casa de Jeová, o sacerdote *2Cr 34.9Hilquias achou o livro da lei de Jeová, dada por intervenção de Moisés. 15 Hilquias disse ao escrivão Safã: Achei o livro da lei na Casa de Jeová. Hilquias entregou o livro a Safã. 16 Safã levou o livro ao rei e deu-lhe conta, dizendo: Tudo o que se encomendou aos teus servos, eles o executaram. 17 Tomaram o dinheiro que se achou na Casa de Jeová e entregaram-no nas mãos dos superintendentes e nas mãos dos que faziam a obra. 18 O escrivão Safã disse ao rei: O sacerdote Hilquias entregou-me um livro. Safã leu nele perante o rei. 19 Tendo o rei ouvido as palavras da lei, *Js 7.6rasgou os seus vestidos. 20 O rei ordenou a Hilquias, a Aicão, filho de Safã, a Abdom, filho de Mica, ao escrivão Safã, e a Asaías, servo do rei, dizendo: 21 Ide, consultai a Jeová por mim e pelos restantes em Israel e em Judá acerca das palavras do livro que se achou; pois *2Cr 29.8grande é o furor que se tem derramado sobre nós da parte de Jeová, porque nossos pais não guardaram a palavra de Jeová, para fazerem conforme tudo o que está escrito neste livro.

Hulda, a profetiza, prediz a ruína de Jerusalém

22 Foram Hilquias e os que tinham sido mandados pelo rei ter com a profetiza Hulda, mulher de Salum, filho de Tocate, filho de Harás, guarda dos vestidos (ora, ela habitava em Jerusalém, no segundo quarteirão); e falaram-lhe a esse respeito. 23 Respondeu-lhes ela: Assim diz Jeová, Deus de Israel: Dizei ao homem que vos enviou a mim. 24 Assim diz Jeová: Eis que *2Cr 36.14-20estou para trazer o mal sobre este lugar e sobre os seus habitantes, a saber, *Dt 28.15-68todas as maldições que estão escritas no livro que leram perante o rei de Judá. 25 *2Cr 33.3Porque me abandonaram e queimaram incenso a outros deuses, para me provocarem à ira contra todas as obras das suas mãos; por isso, está o meu furor derramado sobre este lugar e não se apagará. 26 Mas ao rei de Judá que vos enviou para consultardes a Jeová, assim lhe direis: Assim diz Jeová: Quanto às palavras que ouvistes, 27 *2Cr 12.7;32.26porque o teu coração se enterneceu, e te humilhaste perante Deus quando ouviste as suas palavras contra este lugar e contra os seus habitantes, e te humilhaste perante mim, e rasgaste os teus vestidos, e choraste perante mim; também eu te ouvi, diz Jeová. 28 Eis que te ajuntarei a teus pais, e serás posto em paz no teu sepulcro, e os teus olhos não verão todos os males que eu estou para trazer sobre este lugar e sobre os seus habitantes. Tornaram com esta resposta ao rei.

O rei e o povo fazem uma aliança com Jeová

29 *2Rs 23.1-3Então, o rei mandou reunir todos os anciãos de Judá e de Jerusalém. 30 O rei subiu à Casa de Jeová, e bem assim *Ne 8.1-3todos os homens de Judá, e os habitantes de Jerusalém, e os sacerdotes, e os levitas, e todo o povo, tanto pequenos como grandes; ele leu aos ouvidos deles todas as palavras do livro da aliança que foi achada na Casa de Jeová. 31 O rei, *2Cr 30.16;2Rs 11.14posto em pé no seu lugar, *2Cr 23.16;29.10fez perante Jeová esta aliança, de andar após Jeová e guardar os seus mandamentos, os seus testemunhos e os seus estatutos de todo o seu coração e de toda a sua alma, a fim de cumprir as palavras da aliança que estavam escritas naquele livro. 32 Fez entrar na aliança a todos os que se tinham achado em Jerusalém e em Benjamim. Os habitantes de Jerusalém fizeram conforme a aliança de Deus, o Deus de seus pais. 33 Josias *2Cr 34.3-7;33.2-7tirou todas as abominações de todas as terras que pertenciam aos filhos de Israel e fez que todos os que se tinham achado em Israel servissem, sim, que servissem a Jeová, seu Deus. Enquanto ele viveu, não deixaram de seguir a Jeová, Deus de seus pais.