2 Crônicas 20

Jósafát diadala az Ammonitákon és Moábitákon

1 És lőn ezek után, eljövének a Moáb fiai és Ammon fiai, és velök mások is az Ammoniták közül, Jósafát ellen, hogy hadakozzanak vele. 2 Eljövének pedig a hírmondók, és megmondák Jósafátnak, mondván: A tenger tulsó részéről nagy sokaság jön ellened Siriából, és már Haséson-Tamárban vannak; ez az Engedi. 3 Megfélemlék azért Jósafát, és az Urat kezdé keresni és hirdete az egész Júda országában bőjtöt. 4 Azért felgyűlének a Júdabeliek, hogy az Úr segedelmét keressék, Júdának minden városaiból is jövének, hogy az Urat megkeressék. 5 És megálla Jósafát Júda és Jeruzsálem gyülekezetiben, az Úr házában az új pitvar előtt; 6 És monda: Oh Uram, mi atyáink Istene! nem te vagy-é egyedül Isten a mennyben, a ki uralkodol a pogányoknak minden országain? A te kezedben van az erő és hatalom, és senki nincsen, a ki ellened megállhatna. 7 Oh mi Istenünk! nem te űzéd-é ki e földnek lakóit a te néped az Izráel előtt, és nem te adád-é azt Ábrahámnak, a te barátod magvának mindörökké? 8 És lakának azon, és építettek azon a te nevednek szentséges hajlékot, mondván: 9 A mikor veszedelem jövend mi reánk, háború, ítélet, döghalál vagy éhség, megállunk e házban előtted (mert a te neved e házban van) és a mikor kiáltunk hozzád a mi nyomorúságainkban: hallgass meg és szabadíts meg minket. 10 És most ímé az Ammoniták, a Moábiták és a Seir hegyén lakozók, a kiknek földjén nem akarád, hogy általmenjenek az Izráel fiai, mikor Égyiptom földéből kijöttek, hanem mellettök menének el és nem pusztíták el őket; 11 Ímé ezért azzal fizetnek nékünk, hogy ellenünk jönnek, hogy kiűzzenek a te örökségedből, melyet örökségül adtál nékünk. 12 Oh mi Istenünk, nem ítéled-é meg őket? Mert nincsen mi bennünk erő e nagy sokasággal szemben, mely ellenünk jön. Nem tudjuk, mit cselekedjünk, hanem csak te reád néznek a mi szemeink. 13 És a Júdabeliek mindnyájan állanak vala az Úr előtt, gyermekeikkel, feleségeikkel és fiaikkal egyetemben. 14 Akkor Jaházielre, a Zakariás fiára (ki Benája fia, ki Jéhiel fia, ki Mattániás fia vala, és az Asáf fia közül való Lévita vala) az Úrnak lelke szálla, a gyülekezet közepette, 15 És monda: Mindnyájan, a kik Júdában és Jeruzsálemben lakoztok, és te Jósafát király, halljátok meg szómat! Így szól az Úr néktek: Ne féljetek és ne rettegjetek e nagy sokaság miatt; mert nem ti harczoltok velök, hanem az Isten. 16 Holnap szálljatok szembe velök! Ímé ők a Czicz hágóján fognak felmenni, és rájok találtok a völgynek szélénél, a Jeruel pusztájával szemben. 17 Nem kell néktek harczolnotok, hanem csak álljatok veszteg, és lássátok az Úrnak szabadítását rajtatok. Júda és Jeruzsálem, ne féljetek és ne rettegjetek! Holnap menjetek ellenök, mert az Úr veletek lesz. 18 Akkor Jósafát meghajtá fejét a föld felé, s Júda és Jeruzsálem lakói leborulának az Úr előtt és imádák az Urat. 19 A Kéhátiták fiai közül és a Kóriták fiai közül való Léviták pedig felállának, hogy az Urat, Izráel Istenét nagy felszóval dícsérjék. 20 És reggel felkészülvén, kimenének a Tékoa pusztájára; és mikor kiindulnának onnan, megálla Jósafát, és monda: Halljátok meg szómat, Júda és Jeruzsálemben lakozók! Bízzatok az Úrban a ti Istentekben, és megerősíttettek; bízzatok az ő prófétáiban, és szerencsések lesztek! 21 Tanácsot tartván pedig a néppel, előállítá az Úr énekeseit, hogy dícsérjék a szentség ékességét, a sereg előtt menvén, és mondják: Tiszteljétek az Urat, mert örökkévaló az ő irgalmassága; 22 És a mint elkezdették az éneklést és a dícséretet: az Úr ellenséget szerze az Ammon fiai és a Moábiták és a Seir hegyén lakozók ellen, a kik Júdára jövének, és megverettetének. 23 Mert az Ammon és a Moáb fiai a Seir hegyén lakozók ellen támadának, hogy őket levágnák és elvesztenék; és mikor mind elvesztették a Seir hegyén lakozókat, azután egymás elpusztítását segítették elő. 24 A Júda népe pedig méne Mispába a puszta felé, és mikor a sokaság felé fordulának: ímé csak elesett holttestek valának a földön, és senki sem menekült meg. 25 Akkor elméne Jósafát és az ő népe, hogy azoknak jószágait megzsákmányolják, és találának nálok temérdek gazdagságot és a holttesteken drága szép ruhákat, melyeket lefosztának rólok, oly sokat, hogy alig vihették el, és harmadnapig kapdosták a zsákmányt, mert felette sok vala. 26 Negyednapra pedig gyűlének a hálaadásnak völgyébe, mivel az Úrnak ott adának hálákat; azért azt a helyet hálaadás völgyének nevezék mind e mai napig. 27 Megtére azért Júdának és Jeruzsálemnek egész népe Jósafáttal, az ő fejedelmökkel egybe, hogy visszamenjen Jeruzsálembe nagy örömmel; mert az Úr megvigasztalta vala őket az ő ellenségeik felett. 28 És bemenének Jeruzsálembe, lantokkal, cziterákkal és trombitákkal, az Úr házához. 29 És lőn az Istennek félelme az országok minden királyságain, mikor meghallották, hogy az Úr hadakozott vala az Izráel ellenségei ellen. 30 Megnyugovék azért a Jósafát országa, és békességet ada néki az ő Istene minden felől.

Jósafát barátkozása Akháziával

31 És uralkodék Jósafát Júda felett. Harminczöt esztendős vala, mikor uralkodni kezde, és uralkodék Jeruzsálemben huszonöt esztendeig; és az ő anyjának neve Azuba vala, a Silhi leánya. 32 És jára Asának, az ő atyjának útján, el sem távozék attól, cselekedvén azt, a mi az Úr szeme előtt kedves dolog vala. 33 Csakhogy még a magaslatok nem rontattak le, és a nép nem készítette az ő szívét az ő atyái Istenéhez. 34 Jósafátnak pedig első és utolsó dolgai ímé meg vannak írva Jéhunak, a Hanáni fiának könyvében, a ki azokat beírta az Izráel királyainak könyvébe. 35 Azután Jósafát, a Júda királya megbarátkozék Akháziával, az Izráel királyával, a ki gonoszul cselekedett vala; 36 Mindazáltal vele megbarátkozék, hogy hajókat készítenének, melyeken Társisba mennének; és a hajókat Esiongáberben készíték. 37 Jövendöle azért Eliézer, a Maresából való Dódava fia Jósafát ellen, mondván: Minthogy megbarátkozál Akháziával, az Úr megsemmisíti a te munkádat. És a hajók mind összetörének, és nem mehetének Társisba.

Josafá ora a Deus por auxílio contra Moabe e Amom

1 Depois disso, os filhos de Moabe e os filhos de Amom, com alguns dos amonitas, vieram contra Josafá para lhe fazerem guerra. 2 Então, vieram alguns que avisaram a Josafá, dizendo: Uma grande multidão vem contra ti dalém do mar, da Síria; eis que já estão em *Gn 14.7Hazazom-Tamor, que é En-Gedi. 3 Josafá teve medo, e *2Cr 19.3pôs-se a buscar a Jeová, e *1Sm 7.6;Ed 8.21fez publicar um jejum em todo o Judá. 4 Judá ajuntou-se para pedir socorro a Jeová; de todas as cidades de Judá vieram a buscar a Jeová.

5 Josafá pôs-se em pé diante da congregação de Judá e de Jerusalém, na Casa de Jeová, diante do átrio novo, 6 e disse: Jeová, Deus de nossos pais, *Dt 4.39não és tu Deus no céu? *1Cr 29.11Não és tu que dominas sobre todos os reinos das nações? E na tua mão está o poder e a força, de modo que ninguém te pode resistir. 7 Não desapossaste tu, nosso Deus, os habitantes desta terra de diante do teu povo de Israel e *Is 41.8não a deste para sempre à semente de Abraão, teu amigo? 8 Habitaram nela e te edificaram um santuário ao teu nome, dizendo: 9 *2Cr 6.28-30Se nos sobrevier algum mal, espada, juízo, peste ou fome, nós nos apresentaremos diante desta casa e diante de ti (pois *2Cr 6.20o teu nome está nesta casa) e clamaremos a ti em nossa aflição, e tu nos ouvirás e salvarás. 10 Agora, eis que *2Cr 20.1-22os filhos de Amom, de Moabe e do monte Seir, *Nm 20.17-21cujas terras não permitiste a Israel invadir, quando saíam da terra do Egito, mas deles se desviaram e não os destruíram; 11 eis como nos dão o pago, vindo para nos lançarem fora da tua possessão, que nos deste em herança. 12 *Jz 11.27Não os julgarás, nosso Deus? Porque não temos força para resistirmos a esta grande multidão que vem contra nós, nem sabemos o que havemos de fazer; *Sl 25.15;121.1-2mas voltamos para ti os nossos olhos. 13 Todo o Judá estava em pé, diante de Jeová, com os seus pequeninos, mulheres e filhos.

14 Então, no meio da congregação *2Cr 15.1;24.20veio o Espírito de Jeová sobre Jaaziel, filho de Zacarias, filho de Benaia, filho de Jeiel, filho de Matanias, levita, dos filhos de Asafe; 15 e disse: Ouvi todos vós, povo de Judá, e vós os que habitais em Jerusalém, e tu, ó rei Josafá; assim vos diz Jeová: *2Cr 32.7-8;Êx 14.13Não tenhais medo, nem vos assusteis por causa desta grande multidão, *1Sm 17.47pois não é vossa a peleja, mas sim de Deus. 16 Amanhã, descereis contra eles. Eis que sobem pela subida de Ziz; achá-los-eis na extremidade do vale, defronte do deserto de Jeruel. 17 Nesta batalha, não tereis que pelejar; postai-vos, *Êx 14.13ficai parados e vede a salvação que Jeová vos dará, ó Judá e Jerusalém. Não tenhais medo, nem vos assusteis; amanhã saí-lhes ao encontro, *2Cr 15.2pois Jeová está convosco. 18 *2Cr 7.3Josafá prostrou-se com o rosto em terra; e todo o Judá e os moradores de Jerusalém prostraram-se diante de Jeová, adorando-o. 19 Os levitas dos filhos *Êx 6.18;1Cr 9.19dos coatitas e dos filhos dos coreítas levantaram-se para louvarem a Jeová, Deus de Israel, em voz bem alta.

O inimigo é derrotado

20 Levantando-se cedo de manhã, saíram para o deserto de Tecoa. Ao saírem eles, pôs-se em pé Josafá e disse: Ouvi-me, Judá e vós os que habitais em Jerusalém. Crede em Jeová, vosso Deus e assim sereis estabelecidos; *Is 7.9crede os seus profetas e assim prosperareis. 21 Tendo ele tomado conselho com o povo, designou os que haviam de cantar a Jeová, e *1Cr 16.29;Sl 29.2louvar a beleza da santidade, quando saíram diante do exército, e dizer: *1Cr 16.34Dai graças a Jeová, porque a sua misericórdia dura para sempre. 22 Quando começaram a cantar e a dar louvores, *2Cr 13.13pôs Jeová emboscadas contra os filhos de *2Cr 20.10Amom, de Moabe e do monte Seir, que tinham vindo contra Judá; e foram desbaratados. 23 Porque os filhos de Amom e de Moabe se levantaram contra os habitantes do monte Seir, para os matar e destruir por completo; e, tendo acabado com os habitantes do monte Seir, *Jz 7.22;1Sm 14.20feriram-se uns aos outros.

Moabe e Amom saqueadas

24 Tendo Judá chegado à atalaia do deserto, olharam para a multidão. Eis que tudo eram corpos mortos jazendo em terra, e não houve ninguém que escapasse. 25 Quando Josafá e seu povo vieram para tirar os despojos deles, acharam entre eles fazenda, e cadáveres em abundância, e joias preciosas que tomaram para si, mais do que podiam levar; e gastaram três dias em saquearem o despojo, tão grande era. 26 Ao quarto dia, eles se ajuntaram no vale de Beraca, pois ali bendisseram a Jeová. Por isso, aquele lugar ficou sendo chamado o vale de Beraca até o dia de hoje. 27 Então, voltaram para Jerusalém com alegria todos os homens de Judá e de Jerusalém, com Josafá à frente, porque Jeová os tinha feito regozijar-se sobre os seus inimigos. 28 Vieram a Jerusalém com alaúdes, harpas e trombetas para a Casa de Jeová. 29 *2Cr 14.14;17.10O terror da parte de Deus veio sobre todos os reinos dos países, quando ouviram que Jeová tinha pelejado contra os inimigos de Israel. 30 Assim, o reino de Josafá ficou em paz, *2Cr 14.6-7;15.15porque o seu Deus lhe deu repouso ao redor.

31 *1Rs 22.41-43Josafá reinou sobre Judá. Ele tinha trinta e cinco anos quando começou a reinar e reinou vinte e cinco anos em Jerusalém. Sua mãe chamava-se Azuba, filha de Sili. 32 Ele andou nos caminhos de seu pai Asa, e deles não se afastou, fazendo o que era reto aos olhos de Jeová. 33 *2Cr 17.6Contudo, os altos não se tiraram; *2Cr 19.3nem tinha ainda o povo disposto o seu coração para o Deus de seus pais. 34 Ora, o restante dos atos de Josafá, tanto os primeiros como os últimos, eis que estão escritos na História de *2Cr 19.2Jeú, filho de Hanani, *1Rs 16.1,7que está inserta no Livro dos Reis de Israel.

35 *1Rs 22.48-49Depois disso, aliou-se Josafá, rei de Judá, com Acazias, rei de Israel, que procedeu mui iniquamente. 36 Aliou-se com ele para construírem navios que fossem *2Cr 9.21a Társis; e construíram os navios em Eziom-Geber. 37 Então, Eliézer, filho de Dodava, de Maresa, profetizou contra Josafá, dizendo: Pois que te aliaste com Acazias, destruiu Jeová as tuas obras. Os navios despedaçaram-se e não puderam ir a Társis.