2 Crônicas 18

Jósafát hadjárata Akhábbal a Siriaiak ellen

1 Jósafátnak nagy gazdagsága és dicsősége vala. Ő sógorságot szerze Akhábbal. 2 Néhány esztendő mulva aláméne Akhábhoz Samariába, és levágatott Akháb az ő és a vele való nép számára sok juhot és ökröt, és rávette őt, hogy felmenjen vele Rámóth Gileádba. 3 Mert ezt mondá Akháb, az Izráel királya Jósafátnak, a Júda királyának: Feljösz-é velem Rámóth Gileádba? Felele néki, és monda: Úgy én, mint te; úgy az én népem, mint a te néped együtt lesz a harczban. 4 Azután monda Jósafát az Izráel királyának: Kérdezősködjél még ma az Úr beszéde után. 5 És összegyűjté az Izráel királya a prófétákat, mintegy négyszáz férfiút, és monda nékik: Elmenjünk-é Rámóth Gileád ellen hadba, vagy elhagyjam? Felelének: Menj el, és az Isten a király kezébe adja. 6 És monda Jósafát: Nincsen-é itt több prófétája az Úrnak, hogy attól is tudakozódhatnánk? 7 És monda az Izráel királya Jósafátnak: Van még egy férfiú, a ki által az Urat megkérdezhetjük, de én gyűlölöm őt, mert soha nem jövendöl nékem jót, hanem mindig csak rosszat; ez Mikeás, a Jimla fia. És monda Jósafát: Ne beszéljen így a király! 8 Szólíta azért az Izráel királya egyet az ő szolgái közül, és monda: Hívd ide hamar Mikeást, a Jimla fiát. 9 És az Izráel királya és Jósafát, a Júda királya ott ülnek vala, kiki az ő királyiszékében, királyi ruhákba öltözötten; ott ülnek vala Samaria kapuja előtt, a térségen; és a próféták mind prófétálnak vala ő előttök. 10 Csináltatott vala pedig magának Sédékiás, a Kénaána fia vasszarvakat, és monda: Ezt mondja az Úr: Ezekkel ökleled a Siriabelieket, mígnem megemészted őket! 11 A többi próféták is mind ekképen jövendöltek, mondván: Menj fel Rámóth Gileád ellen, szerencsés leszel; mert azt az Úr a király kezébe adja. 12 A követ pedig, a ki elment volt, hogy elhívná Mikeást, szóla néki, mondván: Ímé a próféták egyenlő akarattal jót jövendölnek a királynak; szólj, kérlek, te is úgy, mint azok közül egy, és jövendölj jót. 13 Akkor monda Mikeás: Él az Úr, hogy csak azt fogom mondani, a mit az én Istenem nékem mondánd!

Mikeás vereséget jósol

14 Mikor azért a király elé jutott, akkor monda a király néki: Mikeás! elmenjünk-é Rámóth Gileád ellen hadba, vagy elhagyjam? És monda: Menjetek el, és jó szerencsétek leszen, kezetekbe adattatnak azok. 15 És monda a király néki: Hányszor esküdtesselek meg téged, hogy az igaznál egyebet ne mondj nékem az Úr nevében? 16 Akkor monda: Látám az egész Izráelt elszéledve a hegyeken, mint a juhokat, melyeknek pásztoruk nincsen. És azt mondá az Úr: Nincsen ezeknek urok. Térjen meg kiki az ő házához békességben. 17 És monda az Izráel királya Jósafátnak: Nemde nem megmondottam-é, hogy nem fog nékem jót jövendölni, hanem rosszat? 18 Ismét monda: Halljátok meg azért az Úr szavát. Látám az Urat ülni az ő királyiszékében, és az egész mennyei sereget jobb és balkeze felől mellette állani. 19 És monda az Úr: Kicsoda csalja meg Akhábot, az Izráel királyát, hogy felmenjen és elveszszen Rámóth Gileádban? És ki egyet, ki mást szóla. 20 Akkor eljöve egy lélek, a ki megállván az Úr előtt, monda: Én akarom megcsalni őt. Az Úr pedig monda néki: Mimódon? 21 És felele: Kimegyek és leszek hazug lélek az ő összes prófétái szájában. Monda azért: Csald meg és győzd meg, menj ki és cselekedjél úgy. 22 Ímé azért most az Úr adta a hazugságnak lelkét ezen te prófétáid szájába, és az Úr szólott veszedelmes dolgot ellened. 23 Akkor oda lépett Sédékiás, a Kénaána fia, s arczul csapá Mikeást, és monda: Melyik úton távozott el az Úrnak lelke tőlem, hogy csak néked szólana? 24 Felele Mikeás: Ímé meglátod magad azon a napon, a mikor egyik kamarából a másik kamarába mégy, hogy elrejtőzhessél. 25 Akkor monda az Izráel királya: Fogjátok meg Mikeást, és vigyétek Amonhoz, a város fejedelméhez, és Joáshoz, a király fiához. 26 És mondjátok: Ezt mondja a király: Vessétek őt a tömlöczbe, s tápláljátok őt a nyomorúság kenyerével és a nyomorúság vizével, míg békességgel megjövök. 27 És monda Mikeás: Ha békével térsz vissza, akkor nem az Úr szólott én általam. Ismét monda: Halljátok meg minden népek!

Akháb veszedelme

28 És felvonult az Izráel királya és Jósafát a Júda királya Rámóth Gileád ellen. 29 És monda az Izráel királya Jósafátnak: Ruhámat megváltoztatom, és úgy megyek a viadalra; te pedig öltözzél fel ruhádba. És megváltoztatá az Izráel királya az ő ruháját, és menének viadalra. 30 Siria királya pedig meghagyta vala az ő szekerei fejedelmeinek, mondván: Ne harczoljatok se kicsiny, se nagy ellen, hanem csak az Izráel királya ellen. 31 És a mikor meglátták a szekerek fejedelmei Jósafátot, mondának: Ez az Izráel királya! És körülfogták őt, hogy legyőzzék. Akkor felkiálta Jósafát, és az Úr megsegéllé őt, és az Isten azokat elfordítá tőle; 32 Mert mikor látták a szekerek fejedelmei, hogy nem az Izráel királya, ott hagyták. 33 Egy férfi pedig kifeszíté kézívét csak úgy találomra, és találá az Izráel királyát a pánczél és a kapocs között. És ő monda az ő kocsisának: Fordulj meg, és vígy ki engem a táborból, mert megsebesültem. 34 És az ütközet mind erősebb lett azon a napon, és az Izráel királya az ő szekerében állott a Siriabeliek ellen estvéig, és naplementekor meghala.

Aliança entre Josafá e Acabe

1 *2Cr 17.5Tinha Josafá riquezas e glória em abundância e aliou-se por casamento com Acabe. 2 *1Rs 22.2-35Passados alguns anos, desceu ele a ter com Acabe, em Samaria. Acabe mandou matar ovelhas e bois em grande quantidade para ele e para o povo que estava com ele; e o persuadiu a subir com ele a Ramote-Gileade. 3 Acabe, rei de Israel, perguntou a Josafá, rei de Judá: Irás comigo a Ramote-Gileade? Respondeu-lhe Josafá: Como tu és, sou eu; o meu povo, como o teu povo; e nós te acompanharemos na guerra.

4 Disse Josafá ao rei de Israel: Consulta, hoje, a palavra de Jeová. 5 O rei de Israel ajuntou os profetas, quatrocentos homens, e perguntou-lhes: Iremos à guerra contra Ramote-Gileade ou deixarei eu de ir? Responderam eles: Sobe, pois Deus a entregará nas mãos do rei. 6 Disse, porém, Josafá: Não há aqui ainda um profeta de Jeová, para que o consultemos? 7 Respondeu o rei de Israel a Josafá: Ainda há um homem pelo qual podemos consultar a Jeová; porém eu o aborreço, porque nunca profetiza a respeito de mim o bem, mas sempre o mal; este é Micaías, filho de Inlá. Disse Josafá: Não fale assim o rei. 8 Então o rei de Israel chamou um oficial e disse: Faze vir depressa a Micaías, filho de Inlá. 9 Ora, o rei de Israel e Josafá, rei de Judá, estavam sentados cada um no seu trono, vestidos de seus trajes reais, e estavam sentados no *Rt 4.1terreiro junto à entrada da porta de Samaria; e todos os profetas profetizavam diante deles. 10 Zedequias, filho de Quenaaná, fez para si uns chifres de ferro e disse: Assim diz Jeová: Com estes repelirás os siros, até que sejam consumidos. 11 Do mesmo modo, profetizaram todos os profetas, dizendo: Sobe a Ramote-Gileade e sê bem sucedido, porque Jeová a entregará nas mãos do rei.

Os profetas são consultados

12 O mensageiro que foi chamar a Micaías, disse-lhe: Eis que os profetas, a uma boca, têm augurado o bem ao rei; portanto, seja a tua palavra como a deles, e fala tu o bem. 13 Micaías respondeu: Pela vida de Jeová, *Nm 22.18-20,35o que diz meu Deus, isso falarei. 14 Tendo ele chegado à presença do rei, que lhe disse: Micaías, iremos à guerra contra Ramote-Gileade ou deixarei eu de ir? Respondeu ele: Subi e sede bem sucedidos; e eles serão entregues nas vossas mãos. 15 O rei disse-lhe: Quantas vezes te hei de conjurar que me não fales senão a verdade em nome de Jeová? 16 Respondeu ele: Vi todo o Israel disperso pelos montes, como *Nm 27.17;Ez 34.5-8;Mt 9.36ovelhas que não têm pastor; e Jeová disse: Estes não têm senhor; volte cada um em paz para sua casa. 17 Disse o rei de Israel a Josafá: Não te disse eu que ele não profetizaria a respeito de mim o bem, mas o mal? 18 Prosseguiu Micaías: Ouvi a palavra de Jeová: *Is 6.1-5;Dn 7.9-10Vi a Jeová sentado no seu trono, e todo o exército do céu, em pé, à sua direita e à sua esquerda. 19 Jeová perguntou: Quem enganará a Acabe, rei de Israel, para que suba e caia em Ramote-Gileade? Respondeu um de um modo, e outro, de outro. 20 Então, saiu um espírito, apresentou-se diante de Jeová e disse: Eu o enganarei. Perguntou-lhe Jeová: Como? 21 Respondeu ele: Sairei e serei um espírito mentiroso na boca de todos os seus profetas. Disse-lhe Jeová: Tu o enganarás e virás a prevalecer; sai e faze-o assim. 22 Agora, eis que Jeová pôs um espírito mentiroso na boca destes teus profetas e falou o mal a respeito de ti.

Micaías é admoestado e castigado

23 Então, se chegou Zedequias, filho de Quenaaná, e deu uma bofetada em Micaías, e disse: Por onde saiu de mim o Espírito de Jeová para falar a ti? 24 Respondeu Micaías: Tu o verás, naquele dia, quando entrares numa câmara interior para te esconderes. 25 O rei de Israel disse: *2Cr 18.8Pegai em Micaías, e tornai a levá-lo a Amom, *2Cr 34.8governador da cidade, e a Joás, filho do rei; 26 e dizei: Assim diz o rei: *2Cr 16.10Metei esse homem no cárcere e dai-lhe pão de angústia e água de angústia, até que eu volte em paz. 27 Respondeu Micaías: Se, na verdade, voltares em paz, não falou Jeová por minha boca. Acrescentou: *Mq 1.2Ouvi, povos, todos vós.

A guerra contra Ramote-Gileade e a morte de Acabe

28 O rei de Israel e Josafá, rei de Judá, subiram a Ramote-Gileade. 29 Disse o rei de Israel a Josafá: Disfarçar-me-ei e entrarei na batalha; mas veste tu os teus trajes reais. Disfarçou-se o rei de Israel; e entraram na batalha. 30 Ora, o rei da Síria deu ordem aos capitães dos seus carros, dizendo: Não pelejeis contra pequeno nem grande, senão só contra o rei de Israel. 31 Assim que os capitães dos carros viram a Josafá, disseram: Este é o rei de Israel. Portanto, se viraram para pelejar contra ele, mas Josafá *2Cr 13.14-15gritou, Jeová o socorreu e Deus levou-os a se apartarem dele. 32 Vendo os capitães dos carros que não era o rei de Israel, deixaram de segui-lo. 33 Certo homem armou o seu arco ao acaso e feriu ao rei de Israel por entre as juntas da armadura; pelo que disse ao que guiava o carro: Dá volta e tira-me para fora do exército, porque estou gravemente ferido. 34 Tornou-se renhida a batalha naquele dia; todavia, o rei de Israel susteve-se no seu carro contra os siros até a tarde e, ao pôr do sol, morreu.