1 Ecco, l’occhio mio tutto questo l’ha veduto; l’orecchio mio l’ha udito e l’ha inteso.

2 Quel che sapete voi lo so pur io, non vi sono punto inferiore.

3 Ma io vorrei parlare con l’Onnipotente, avrei caro di ragionar con Dio;

4 giacché voi siete de’ fabbri di menzogne, siete tutti quanti de’ medici da nulla.

5 Oh se serbaste il silenzio! Esso vi conterebbe come sapienza.

6 Ascoltate, vi prego, quel che ho da rimproverarvi; state attenti alle ragioni delle mie labbra!

7 Volete dunque difendere Iddio parlando iniquamente? sostener la sua causa con parole di frode?

8 Volete aver riguardo alla sua persona? e costituirvi gli avvocati di Dio?

9 Sarà egli un bene per voi quando vi scruterà a fondo? credete ingannarlo come s’inganna un uomo?

10 Certo egli vi riprenderà severamente se nel vostro segreto avete dei riguardi personali.

11 La maestà sua non vi farà sgomenti? Il suo terrore non piomberà su di voi?

12 I vostri detti memorandi son massime di cenere; i vostri baluardi son baluardi d’argilla.

13 Tacete! lasciatemi stare! voglio parlare io, e m’avvenga quello che può!

14 Perché prenderei la mia carne coi denti? Metterò piuttosto la mia vita nelle mie mani.

15 Ecco, egli m’ucciderà; non spero più nulla; ma io difenderò in faccia a lui la mia condotta!

16 Anche questo servirà alla mia salvezza; poiché un empio non ardirebbe presentarsi a lui.

17 Ascoltate attentamente il mio discorso, porgete orecchio a quanto sto per dichiararvi.

18 Ecco, io ho disposto ogni cosa per la causa; so che sarò riconosciuto giusto.

19 V’è qualcuno che voglia farmi opposizione? Se v’è io mi taccio e vo’ morire.

20 Ma, o Dio, concedimi solo due cose, e non mi nasconderò dal tuo cospetto:

21 ritirami d’addosso la tua mano, e fa’ che i tuoi terrori non mi spaventin più.

22 Poi interpellami, ed io risponderò; o parlerò io, e tu replicherai.

23 Quante sono le mie iniquità, quanti i miei peccati? Fammi conoscere la mia trasgressione, il mio peccato!

24 Perché nascondi il tuo volto, e mi tieni in conto di nemico?

25 Vuoi tu atterrire una foglia portata via dal vento? Vuoi tu perseguitare una pagliuzza inaridita?

26 tu che mi condanni a pene così amare, e mi fai espiare i falli della mia giovinezza,

27 tu che metti i miei piedi nei ceppi, che spii tutti i miei movimenti, e tracci una linea intorno alla pianta de’ miei piedi?

28 Intanto questo mio corpo si disfa come legno tarlato, come un abito roso dalle tignuole.

1 Ímé, mindezeket látta az én szemem, hallotta az én fülem és megértette.

2 A mint ti tudjátok, úgy tudom én is, és nem vagyok alábbvaló nálatok.

3 Azonban én a Mindenhatóval akarok szólani; Isten elõtt kivánom védeni ügyemet.

4 Mert ti hazugságnak mesterei vagytok, és mindnyájan haszontalan orvosok.

5 Vajha legalább mélyen hallgatnátok, az még bölcseségtekre lenne.

6 Halljátok meg, kérlek, az én feddõzésemet, és figyeljetek az én számnak pörlekedéseire.

7 Az Isten kedvéért szóltok-é hamisságot, és õ érette szóltok-é csalárdságot?

8 Az õ személyére néztek-é, ha Isten mellett tusakodtok?

9 Jó lesz-é az, ha egészen kiismer benneteket, avagy megcsalhatjátok-é õt, a mint megcsalható az ember?

10 Keményen megbüntet, ha titkon vagytok is személyválogatók.

11 Az õ fensége nem rettent-é meg titeket, a tõle való félelem nem száll-é rátok?

12 A ti emlékezéseitek hamuba írott példabeszédek, a ti menedékváraitok sárvárak.

13 Hallgassatok, ne bántsatok: hadd szóljak én, akármi essék is rajtam.

14 Miért szaggatnám fogaimmal testemet, és miért szorítanám markomba lelkemet?

15 Ímé, megöl engem! Nem reménylem; hiszen csak utaimat akarom védeni elõtte!

16 Sõt az lesz nékem segítségül, hogy képmutató nem juthat elébe.

17 Hallgassátok meg figyelmetesen az én beszédemet, vegyétek füleitekbe az én mondásomat.

18 Ímé, elõterjesztem ügyemet, tudom, hogy nékem lesz igazam.

19 Ki az, a ki perelhetne velem? Ha most hallgatnom kellene, úgy kimulnék.

20 Csak kettõt ne cselekedj velem, szined elõl akkor nem rejtõzöm el.

21 Vedd le rólam kezedet, és a te rettentésed ne rettentsen engem.

22 Azután szólíts és én felelek, avagy én szólok hozzád és te válaszolj.

23 Mennyi bûnöm és vétkem van nékem? Gonoszságomat és vétkemet add tudtomra!

24 Mért rejted el arczodat, és tartasz engemet ellenségedül?

25 A letépett falevelet rettegteted-é, és a száraz pozdorját üldözöd-é?

26 Hogy ily [sok] keserûséget szabtál reám, és az én ifjúságomnak vétkét örökölteted velem?!

27 Hogy békóba teszed lábaimat, vigyázol minden én utamra, és vizsgálod lábomnak nyomait?

28 Az pedig elsenyved, mint a redves fa, mint ruha, a melyet moly emészt.