1 Allora Bildad di Suach rispose e disse:

2 "Fino a quando terrai tu questi discorsi e saran le parole della tua bocca come un vento impetuoso?

3 Iddio perverte egli il giudizio? L’Onnipotente perverte egli la giustizia?

4 Se i tuoi figliuoli han peccato contro lui, egli li ha dati in balìa del loro misfatto;

5 ma tu, se ricorri a Dio e implori grazia dall’Onnipotente,

6 se proprio sei puro e integro, certo egli sorgerà in tuo favore, e restaurerà la dimora della tua giustizia.

7 Così sarà stato piccolo il tuo principio, ma la tua fine sarà grande oltre modo.

8 Interroga le passate generazioni, rifletti sull’esperienza de’ padri;

9 giacché noi siam d’ieri e non sappiamo nulla; i nostri giorni sulla terra non son che un’ombra;

10 ma quelli certo t’insegneranno, ti parleranno, e dal loro cuore trarranno discorsi.

11 Può il papiro crescere ove non c’è limo? Il giunco viene egli su senz’acqua?

12 Mentre son verdi ancora, e senza che li si tagli, prima di tutte l’erbe, seccano.

13 Tale la sorte di tutti quei che dimenticano Dio, e la speranza dell’empio perirà.

14 La sua baldanza è troncata, la sua fiducia e come una tela di ragno.

15 Egli s’appoggia alla sua casa, ma essa non regge; vi s’aggrappa, ma quella non sta salda.

16 Egli verdeggia al sole, e i suoi rami si protendono sul suo giardino;

17 le sue radici s’intrecciano sul mucchio delle macerie, penetra fra le pietre della casa.

18 Ma divelto che sia dal suo luogo, questo lo rinnega e gli dice: "Non ti ho mai veduto!"

19 Ecco il gaudio che gli procura la sua condotta! E dalla polvere altri dopo lui germoglieranno.

20 No, Iddio non rigetta l’uomo integro, ne porge aiuto a quelli che fanno il male.

21 Egli renderà ancora il sorriso alla tua bocca, e sulle tue labbra metterà canti d’esultanza.

22 Quelli che t’odiano saran coperti di vergogna, e la tenda degli empi sparirà".

1 Akkor felele a sukhi Bildád, és monda:

2 Meddig szólasz még efféléket, és lesz a te szádnak beszéde sebes szél?

3 Elforgatja-é Isten az ítéletet, avagy a Mindenható elforgatja-é az igazságot?

4 Ha a te fiaid vétkeztek ellene, úgy az õ gonoszságuk miatt vetette el õket.

5 De ha te az Istent buzgón keresed, és a Mindenhatóhoz [bocsánatért] könyörögsz;

6 Ha tiszta és becsületes vagy, akkor legott felserken éretted, és békességessé teszi a te igazságodnak hajlékát.

7 És ha elõbbi állapotod szegényes volt, ez utáni állapotod boldog lesz nagyon.

8 Mert kérdezd meg csak az azelõtti nemzedéket, és készülj csak fel az õ atyáikról való tudakozódásra!

9 Mert mi csak tegnapiak vagyunk és semmit nem tudunk, mert a mi napjaink csak árnyék e földön.

10 Nem tanítanak-é meg azok téged? Nem mondják-é meg néked, és nem beszélik-é meg szívök szerint néked?!

11 Felnövekedik-é a káka mocsár nélkül, felnyúlik-é a sás víz nélkül?

12 Még gyenge korában, ha fel nem szakasztják is, minden fûnél elébb elszárad.

13 Ilyenek az ösvényeik mindazoknak, a kik Istenrõl elfeledkeznek, és a képmutatónak reménysége [is ]elvész.

14 Mivel szétfoszol bizakodása, és bizodalma olyan lesz, mint a pókháló.

15 Házára támaszkodik, és nem áll meg; kapaszkodik belé, és nem marad meg.

16 Bõ nedvességû ez a napfényen [is,] és ágazata túlnõ a kertjén.

17 Gyökerei átfonódnak a kõhalmon; átfúródnak a szikla-rétegen.

18 Ámha kiirtják helyérõl, megtagadja ez õt: Nem láttalak!

19 Ímé ez az õ pályájának öröme! És más hajt ki a porból.

20 Ímé az Isten nem veti meg az ártatlant, de a gonoszoknak sem ád elõmenetelt.

21 Még betölti szádat nevetéssel, és ajakidat vigassággal.

22 Gyûlölõid szégyenbe öltöznek, és a gonoszok sátora megsemmisül.