1 Allora Tsofar di Naama rispose e disse:

2 "Quel che tu dici mi spinge a risponderti e ne suscita in me il fervido impulso.

3 Ho udito rimproveri che mi fanno oltraggio; ma lo spirito mio mi darà una risposta assennata.

4 Non lo sai tu che in ogni tempo, da che l’uomo è stato posto sulla terra,

5 il trionfo de’ malvagi è breve, e la gioia degli empi non dura che un istante?

6 Quando la sua altezza giungesse fino al cielo ed il suo capo toccasse le nubi,

7 l’empio perirà per sempre come lo sterco suo; quelli che lo vedevano diranno: "Dov’è?"

8 Se ne volerà via come un sogno, e non si troverà più; dileguerà come una visione notturna.

9 L’occhio che lo guardava, cesserà di vederlo, e la sua dimora più non lo scorgerà.

10 I suoi figli si raccomanderanno ai poveri, e le sue mani restituiranno la sua ricchezza.

11 Il vigor giovanile che gli riempiva l’ossa giacerà nella polvere con lui.

12 Il male è dolce alla sua bocca, se lo nasconde sotto la lingua,

13 lo risparmia, non lo lascia andar giù, lo trattiene sotto al suo palato:

14 ma il cibo gli si trasforma nelle viscere, e gli diventa in corpo veleno d’aspide.

15 Ha trangugiato ricchezze e le vomiterà; Iddio stesso gliele ricaccerà dal ventre.

16 Ha succhiato veleno d’aspide, la lingua della vipera l’ucciderà.

17 Non godrà più la vista d’acque perenni, né di rivi fluenti di miele e di latte.

18 Renderà il frutto delle sue fatiche, senza poterlo ingoiare. Pari alla sua ricchezza sarà la restituzione che ne dovrà fare, e così non godrà dei suoi beni.

19 Perché ha oppresso e abbandonato il povero, s’è impadronito di case che non avea costruite;

20 perché la sua ingordigia non conobbe requie, egli non salverà nulla di ciò che ha tanto bramato.

21 La sua voracità non risparmiava nulla, perciò il suo benessere non durerà.

22 Nel colmo dell’abbondanza, si troverà in penuria; la mano di chiunque ebbe a soffrir tormenti si leverà contro lui.

23 Quando starà per riempirsi il ventre, ecco Iddio manderà contro a lui l’ardor della sua ira; gliela farà piovere addosso per servirgli di cibo.

24 Se scampa alle armi di ferro, lo trafigge l’arco di rame.

25 Si strappa il dardo, esso gli esce dal corpo, la punta sfolgorante gli vien fuori dal fiele, lo assalgono i terrori della morte.

26 Buio profondo è riservato a’ suoi tesori; lo consumerà un fuoco non attizzato dall’uomo, che divorerà quel che resta nella sua tenda.

27 Il cielo rivelerà la sua iniquità, e la terra insorgerà contro di lui.

28 Le rendite della sua casa se n’andranno, portate via nel giorno dell’ira di Dio.

29 Tale la parte che Dio riserba all’empio, tale il retaggio che Dio gli destina".

1 Felele pedig a Naamából való Czófár, és monda:

2 Mindamellett az én gondolataim feleletre kényszerítenek engem, és e miatt nagy az izgatottság bennem.

3 Hallom gyalázatos dorgáltatásomat, de az én értelmes lelkem megfelel majd értem.

4 Tudod-é azt, hogy eleitõl fogva, mióta az embert e földre helyheztette,

5 Az istentelenek vígassága rövid ideig tartó, és a képmutató öröme egy szempillantásig való?

6 Ha szinte az égig érne is az õ magassága, és a felleget érné is a fejével:

7 Mint az emésztete, úgy vész el örökre, és a kik látták, azt mondják: Hol van õ?

8 Mint az álom, úgy elrepül és nem találják õt; eltünik, mint az éjjeli látomás.

9 A szem, a mely rá ragyogott, nem [látja] többé, és az õ helye sem törõdik már vele.

10 Fiai a szegények kedvében járnak, és kezei visszaadják az õ rablott vagyonát.

11 Csontjai, ha megtelnek is ifjú erõvel, de vele együtt roskad az a porba.

12 Ha édes az õ szájában a gonoszság, és elrejti azt az õ nyelve alá;

13 És kedvez annak és ki nem veti azt, hanem ott tartogatja ínyei között:

14 Az õ étke elváltozik az õ gyomrában, vipera mérgévé lesz a belében.

15 Gazdagságot nyelt el, de kihányja azt, az õ hasából kiûzi azt az Isten.

16 A viperának mérgét szopta és a siklónak fulánkja öli meg õt,

17 [Hogy] ne lássa a folyóvizeket, a tejjel és mézzel folyó patakokat.

18 A mit [másoktól] szerzett, vissza kell adnia, nem nyelheti el, ép így az õ cserébe kapott vagyonát is, hogy ne örvendezhessen annak.

19 Mert megrontotta és ott hagyta a szegényeket, házat rabolt, de nem építi meg azt.

20 Mivel gyomra nem tudott betelni, nem is mentheti meg semmi drágaságát.

21 Az õ falánksága elõl semmi sem maradt meg, azért nem lesz tartós az õ jóléte.

22 Mikor teljes az õ bõsége, akkor is szükséget lát, és mindenféle nyomorúság támad reá.

23 Mikor meg akarja tölteni a hasát, reá bocsátja haragjának tüzét, és azt önti rá étele gyanánt.

24 Mikor vasból csinált fegyver elõl fut, aczélból csinált íj veri át.

25 Kihúzza és az kijön a testébõl és kivillan az epéjébõl; rettegés támad felette.

26 Mindenféle titkos sötétség van az õ vagyonán; fúvás nélkül való tûz emészti meg õt; elpusztíttatik az is, a mi sátrában megmaradt.

27 Megjelentik álnokságát az egek, és a föld ellene támad.

28 Házának jövedelme eltünik, szétfoly az az õ haragjának napján.

29 Ez a gonosz ember fizetése Istentõl, és az õ beszédének jutalma a Mindenhatótól.