1 Chi si separa dagli altri cerca la propria soddisfazione e s’arrabbia contro tutto ciò ch’è profittevole.

2 Lo stolto prende piacere, non nella prudenza, ma soltanto nel manifestare ciò che ha nel cuore.

3 Quando viene l’empio, viene anche lo sprezzo; e, con la vergogna, viene l’obbrobrio.

4 Le parole della bocca d’un uomo sono acque profonde; la fonte di sapienza è un rivo che scorre perenne.

5 Non è bene aver per l’empio de’ riguardi personali, per far torto al giusto nel giudizio.

6 Le labbra dello stolto menano alle liti, e la sua bocca chiama le percosse.

7 La bocca dello stolto è la sua rovina, e le sue labbra sono un laccio per l’anima sua.

8 Le parole del maldicente son come ghiottonerie, e penetrano fino nell’intimo delle viscere.

9 Anche colui ch’è infingardo nel suo lavoro è fratello del dissipatore.

10 Il nome dell’Eterno è una forte torre; il giusto vi corre, e vi trova un alto rifugio.

11 I beni del ricco son la sua città forte; son come un’alta muraglia… nella sua immaginazione.

12 Prima della rovina, il cuor dell’uomo s’innalza, ma l’umiltà precede la gloria.

13 Chi risponde prima d’aver ascoltato, mostra la sua follia, e rimane confuso.

14 Lo spirito dell’uomo lo sostiene quand’egli è infermo; ma lo spirito abbattuto chi lo solleverà?

15 Il cuore dell’uomo intelligente acquista la scienza, e l’orecchio dei savi la cerca.

16 I regali che uno fa gli apron la strada e gli dànno adito ai grandi.

17 Il primo a perorare la propria causa par che abbia ragione; ma vien l’altra parte, e scruta quello a fondo.

18 La sorte fa cessare le liti e decide fra i grandi.

19 Un fratello offeso è più inespugnabile d’una città forte; e le liti tra fratelli son come le sbarre d’un castello.

20 Col frutto della sua bocca l’uomo sazia il corpo; si sazia col provento delle sue labbra.

21 Morte e vita sono in potere della lingua; chi l’ama ne mangerà i frutti.

22 Chi ha trovato moglie ha trovato un bene e ha ottenuto un favore dall’Eterno.

23 Il povero parla supplicando, il ricco risponde con durezza.

24 Chi ha molti amici li ha per sua disgrazia; ma v’è tale amico, ch’è più affezionato d’un fratello.

1 A maga kivánsága után megy az agyas ember, minden igaz bölcseség ellen dühösködik.

2 Nem gyönyörködik a bolond az értelemben, hanem abban, hogy az õ elméje nyilvánvalóvá legyen.

3 Mikor eljõ az istentelen, eljõ a megútálás; és a szidalommal a gyalázat.

4 Mély víz az ember szájának beszéde, buzogó patak a bölcseségnek kútfeje.

5 A gonosz személyének kedvezni nem jó, elfordítani az igazat az ítéletben.

6 A bolondnak beszédei szereznek versengést, és az õ szája ütésekért kiált.

7 A bolondnak szája az õ romlása, és az õ beszédei az õ életének tõre.

8 A susárlónak beszédei hizelkedõk; és azok a szív belsejét áthatják.

9 A ki lágyan viseli magát az õ dolgában, testvére annak, a ki tönkre tesz.

10 Erõs torony az Úrnak neve, ahhoz folyamodik az igaz, és bátorságos lészen.

11 A gazdagnak vagyona az õ erõs városa, és mint a magas kõfal, az õ gondolatja szerint.

12 A megromlás elõtt felfuvalkodik az ember elméje; a tisztesség elõtt pedig alázatosság van.

13 A ki felel valamit, míg meg nem hallja, ez bolondság és gyalázatos rá nézve.

14 A férfiú lelke elviseli a maga erõtlenségét; de a megtört lelket ki viseli el?

15 Az eszesnek elméje tudományt szerez, és a bölcseknek füle tudományt keres.

16 Az embernek ajándéka szabad útat szerez néki, és a nagyoknak orczája elé viszi õt.

17 Igaza van annak, a ki elsõ a perben; mígnem eljõ az õ peresfele, és megvizsgálja õt.

18 A versengéseket megszünteti a sorsvetés, és az erõseket elválasztja.

19 A felingerelt atyafiú [erõsb] az erõs városnál, és [az ilyen] versengések olyanok, mint a vár zárja.

20 A férfi szájának hasznával elégedik meg az õ belseje; az õ beszédének jövedelmével lakik jól.

21 Mind a halál, mind az élet a nyelv hatalmában [van], és a [miképen] kiki szeret azzal élni, [úgy ]eszi annak gyümölcsét.

22 Megnyerte a jót, a ki talált feleséget, és vett jóakaratot az Úrtól!

23 Alázatos kérést szól a szegény; a gazdag pedig keményen felel.

24 Az ember, a kinek [sok] barátja van, széttöretik; de van barát, a ki ragaszkodóbb a testvérnél.