1 Figliuol mio, non dimenticare il mio insegnamento, e il tuo cuore osservi i miei comandamenti,

2 perché ti procureranno lunghi giorni, anni di vita e di prosperità.

3 Bontà e verità non ti abbandonino; lègatele al collo, scrivile sulla tavola del tuo cuore;

4 troverai così grazia e buon senno agli occhi di Dio e degli uomini.

5 Confidati nell’Eterno con tutto il cuore, e non t’appoggiare sul tuo discernimento.

6 Riconoscilo in tutte le tue vie, ed egli appianerà i tuoi sentieri.

7 Non ti stimar savio da te stesso; temi l’Eterno e ritirati dal male;

8 questo sarà la salute del tuo corpo, e un refrigerio alle tue ossa.

9 Onora l’Eterno con i tuoi beni e con le primizie d’ogni tua rendita;

10 i tuoi granai saran ripieni d’abbondanza e i tuoi tini traboccheranno di mosto.

11 Figliuol mio, non disdegnare la correzione dell’Eterno, e non ti ripugni la sua riprensione;

12 ché l’Eterno riprende colui ch’egli ama, come un padre il figliuolo che gradisce.

13 Beato l’uomo che ha trovato la sapienza, e l’uomo che ottiene l’intelligenza!

14 Poiché il guadagno ch’essa procura è preferibile a quel dell’argento, e il profitto che se ne trae val più dell’oro fino.

15 Essa è più pregevole delle perle, e quanto hai di più prezioso non l’equivale.

16 Lunghezza di vita è nella sua destra; ricchezza e gloria nella sua sinistra.

17 Le sue vie son vie dilettevoli, e tutti i suoi sentieri sono pace.

18 Essa è un albero di vita per quei che l’afferrano, e quei che la ritengon fermamente sono beati.

19 Con la sapienza l’Eterno fondò la terra, e con l’intelligenza rese stabili i cieli.

20 Per la sua scienza gli abissi furono aperti, e le nubi distillano la rugiada.

21 Figliuol mio, queste cose non si dipartano mai dagli occhi tuoi! Ritieni la saviezza e la riflessione!

22 Esse saranno la vita dell’anima tua e un ornamento al tuo collo.

23 Allora camminerai sicuro per la tua via, e il tuo piede non inciamperà.

24 Quando ti metterai a giacere non avrai paura; giacerai, e il sonno tuo sarà dolce.

25 Non avrai da temere i sùbiti spaventi, né la ruina degli empi, quando avverrà;

26 perché l’Eterno sarà la tua sicurezza, e preserverà il tuo piede da ogn’insidia.

27 Non rifiutare un benefizio a chi vi ha diritto, quand’è in tuo potere di farlo.

28 Non dire al tuo prossimo: "Va’ e torna" e "te lo darò domani," quand’hai di che dare.

29 Non macchinare il male contro il tuo prossimo, mentr’egli abita fiducioso con te.

30 Non intentar causa ad alcuno senza motivo, allorché non t’ha fatto alcun torto.

31 Non portare invidia all’uomo violento, e non scegliere alcuna delle sue vie;

32 poiché l’Eterno ha in abominio l’uomo perverso, ma l’amicizia sua è per gli uomini retti.

33 La maledizione dell’Eterno è nella casa dell’empio, ma egli benedice la dimora dei giusti.

34 Se schernisce gli schernitori, fa grazia agli umili.

35 I savi erederanno la gloria, ma l’ignominia è la parte degli stolti.

1 Fiam! az én tanításomról el ne felejtkezzél, és az én parancsolatimat megõrizze a te elméd;

2 Mert napoknak hosszú voltát, és sok esztendõs életet, és békességet hoznak néked bõven.

3 Az irgalmasság és igazság ne hagyjanak el téged: kösd azokat a te nyakadra, írd be azokat a te szívednek táblájára;

4 Így nyersz kedvességet és jó értelmet Istennek és embernek szemei elõtt.

5 Bizodalmad legyen az Úrban teljes elmédbõl; a magad értelmére pedig ne támaszkodjál.

6 Minden te útaidban megismered õt; akkor õ igazgatja a te útaidat.

7 Ne légy bölcs a te magad ítélete szerint; féld az Urat, és távozzál el a gonosztól.

8 Egészség lesz [ez] a te testednek, és megújulás a te csontaidnak.

9 Tiszteld az Urat a te marhádból, a te egész jövedelmed zsengéjébõl.

10 Eképen megtelnek a te csûreid elégséggel, és musttal áradnak el sajtód válúi.

11 Az Úrnak fenyítését fiam, ne útáld meg, se meg ne únd az õ dorgálását.

12 Mert a kit szeret az Úr, megdorgálja, és pedig mint az atya az õ fiát, a kit kedvel.

13 Boldog ember, a ki megnyerte a bölcseséget, és az ember, a ki értelmet szerez.

14 Mert jobb ennek megszerzése az ezüstnek megszerzésénél, és a kiásott aranynál ennek jövedelme.

15 Drágább a fényes kárbunkulusoknál, és minden te gyönyörûségeid nem hasonlíthatók hozzá.

16 Napoknak hosszúsága van jobbjában, baljában gazdagság és tisztesség.

17 Az õ útai gyönyörûséges útak, és minden ösvényei: békesség.

18 Életnek fája ez azoknak, a kik megragadják, és a kik megtartják boldogok!

19 Az Úr bölcseséggel fundálta a földet, erõsítette az eget értelemmel.

20 Az õ tudománya által fakadtak ki a mélységbõl [a vizek,] és a felhõk csepegnek harmatot,

21 Fiam, ne távozzanak el a te szemeidtõl, õrizd meg az igaz [bölcseséget,] és a meggondolást!

22 És lesznek [ezek] élet a te lelkednek, és kedvesség a te nyakadnak.

23 Akkor bátorsággal járod a te útadat, és a te lábadat meg nem ütöd.

24 Mikor lefekszel, nem rettegsz; hanem lefekszel és gyönyörûséges lesz a te álmod.

25 Ne félj a hirtelen való félelemtõl, és a gonoszok pusztításától, ha eljõ;

26 Mert az Úr lesz a te bizodalmad és megõrzi a te lábadat a fogságtól.

27 Ne fogd meg a jótéteményt azoktól, a kiket illet, ha hatalmadban van annak megcselekedése.

28 Ne mondd a te felebarátodnak: menj el, azután térj meg, és holnap adok; holott nálad van, [a mit kér.]

29 Ne forralj a te felebarátod ellen gonoszt, holott õ együtt ül bátorságosan te veled.

30 Ne háborogj egy emberrel is ok nélkül, ha nem illetett gonoszszal téged.

31 Ne irígykedjél az erõszakos emberre, és néki semmi útát ne válaszd.

32 Mert útálja az Úr az engedetlent; és az igazakkal van az õ titka.

33 Az Úrnak átka van a gonosznak házán; de az igazaknak lakhelyét megáldja.

34 Ha kik csúfolók, õ megcsúfolja [azokat;] a szelídeknek pedig ád kedvességet.

35 A bölcsek tisztességet örökölnek; a bolondok pedig gyalázatot aratnak.