1 Figliuol mio, ritieni le mie parole, e fa’ tesoro de’ miei comandamenti.

2 Osserva i miei comandamenti e vivrai; custodisci il mio insegnamento come la pupilla degli occhi.

3 Legateli alle dita, scrivili sulla tavola del tuo cuore.

4 Di’ alla sapienza: "Tu sei mia sorella," e chiama l’intelligenza amica tua,

5 affinché ti preservino dalla donna altrui, dall’estranea che usa parole melate.

6 Ero alla finestra della mia casa, e dietro alla mia persiana stavo guardando,

7 quando vidi, tra gli sciocchi, scorsi, tra i giovani, un ragazzo privo di senno,

8 che passava per la strada, presso all’angolo dov’essa abitava, e si dirigeva verso la casa di lei,

9 al crepuscolo, sul declinar del giorno, allorché la notte si faceva nera, oscura.

10 Ed ecco farglisi incontro una donna in abito da meretrice e astuta di cuore,

11 turbolenta e proterva, che non teneva piede in casa:

12 ora in istrada, ora per le piazze, e in agguato presso ogni canto.

13 Essa lo prese, lo baciò, e sfacciatamente gli disse:

14 "Dovevo fare un sacrifizio di azioni di grazie; oggi ho sciolto i miei voti;

15 perciò ti son venuta incontro per cercarti, e t’ho trovato.

16 Ho guarnito il mio letto di morbidi tappeti, di coperte ricamate con filo d’Egitto;

17 l’ho profumato di mirra, d’aloe e di cinnamomo.

18 Vieni inebriamoci d’amore fino al mattino, sollazziamoci in amorosi piaceri;

19 giacché il mio marito non è a casa; è andato in viaggio lontano;

20 ha preso seco un sacchetto di danaro, non tornerà a casa che al plenilunio".

21 Ella lo sedusse con le sue molte lusinghe, lo trascinò con la dolcezza delle sue labbra.

22 Egli le andò dietro subito, come un bove va al macello, come uno stolto è menato ai ceppi che lo castigheranno,

23 come un uccello s’affretta al laccio, senza sapere ch’è teso contro la sua vita, finché una freccia gli trapassi il fegato.

24 Or dunque, figliuoli, ascoltatemi, e state attenti alle parole della mia bocca.

25 Il tuo cuore non si lasci trascinare nelle vie d’una tal donna; non ti sviare per i suoi sentieri;

26 ché molti ne ha fatti cadere feriti a morte, e grande è la moltitudine di quelli che ha uccisi.

27 La sua casa è la via del soggiorno de’ defunti, la strada che scende ai penetrali della morte.

1 Fiam, tartsd meg az én beszédeimet, és az én parancsolataimat rejtsd el magadnál.

2 Az én parancsolatimat tartsd meg, és élsz; és az én tanításomat mint a szemed fényét.

3 Kösd azokat ujjaidra, írd fel azokat szíved táblájára.

4 Mondd ezt a bölcseségnek: Én néném vagy te; és az eszességet ismerõsödnek nevezd,

5 Hogy megõrizzen téged a nem hozzád tartozó asszonytól, és az õ beszédivel hizelkedõ idegentõl.

6 Mert házam ablakán, a rács mögül néztem,

7 És láték a bolondok között, eszembe vevék a fiak között egy bolond ifjat,

8 A ki az utczán jár, annak szeglete mellett, a házához menõ úton lépeget,

9 Alkonyatkor, nap estjén, és setét éjfélben.

10 És ímé, egy asszony eleibe jõ, paráznának öltözetében, álnok az õ elméjében.

11 Mely csélcsap és vakmerõ, a kinek házában nem maradhatnak meg az õ lábai.

12 Néha az utczán, néha a tereken van, és minden szegletnél leselkedik.

13 És megragadá õt és megcsókolá õt, és szemtelenségre vetemedvén, monda néki:

14 Hálaáldozattal tartoztam, ma adtam meg fogadásimat.

15 Azért jövék ki elõdbe, szorgalmatosan keresni a te orczádat, és reád találtam!

16 Paplanokkal megvetettem nyoszolyámat, égyiptomi szövésû szõnyegekkel.

17 Beillatoztam ágyamat mirhával, áloessel és fahéjjal.

18 No foglaljuk magunkat bõségesen mind virradtig a szeretetben; vígadjunk szerelmeskedésekkel.

19 Mert nincs otthon a férjem, elment messze útra.

20 Egy erszény pénzt võn kezéhez; holdtöltére jõ haza.

21 [És] elhiteté õt az õ mesterkedéseinek sokaságával, ajkainak hizelkedésével elragadá õt.

22 Utána megy; mint az ökör a vágóhídra, és mint a bolond, egyszer csak fenyítõ békóba;

23 Mígnem átjárja a nyíl az õ máját. Miképen siet a madár a tõrre, és nem tudja, hogy az az õ élete ellen van.

24 Annakokáért most, fiaim, hallgassatok engem, és figyelmezzetek az én számnak beszédeire.

25 Ne hajoljon annak útaira a te elméd, és ne tévelyegj annak ösvényin.

26 Mert sok sebesültet elejtett, és sokan vannak, a kik attól megölettek.

27 Sírba vívõ út az õ háza, a mely levisz a halálnak hajlékába.