1 Oh szünjetek meg hát az emberben [bízni], a kinek [egy] lehellet van orrában, mert hát ugyan mire becsülhetõ õ?

2 Mert ímé az Úr, a seregeknek Ura elveszi Jeruzsálembõl és Júdából a támaszt és a táplálót, a kenyérnek minden erejét és a víznek minden erejét;

3 Az erõst és hadakozót, birót és prófétát, jóst és öreget;

4 Az ötvenedes hadnagyot, a tisztes embert, a tanácsost, az ügyes mestert és a varázsláshoz értõt;

5 És adok nékik gyerkõczöket fejedelmekül, és gyermekek uralkodnak rajtok.

6 És nyomorba jut a nép; egyik a másik ellen, ki-ki az õ társa ellen támad, a gyermek az öreg ellen, becstelen a tisztes ellen;

7 És ha valaki megragadja atyja nemzetségébõl való rokonát, [mondván:] Néked ruhád van, légy fejedelmünk és e romlás kezed alatt legyen:

8 Ez ama napon így fog felkiáltani: Nem leszek sebkötözõ, házamban is nincsen kenyér és nincs ruha; ne tegyetek engem e nép fejedelmévé!

9 Mert megromlott Jeruzsálem, és Júda elesett, mert nyelvök és cselekedeteik az Úr ellen vannak, hogy az Õ dicsõséges szemeit ingereljék.

10 Arczuk tekintete tesz ellenök bizonyságot, bûneikkel Sodoma módjára kérkednek, nemhogy eltitkolnák; jaj lelköknek! mert magok szereztek magoknak gonoszt.

11 Mondjátok az igaznak, hogy jól lészen [dolga], mert cselekedeteik gyümölcsével élnek.

12 Jaj a gonosznak, gonoszul lesz [dolga,] mert kezeinek cselekedete szerint fizetnek néki.

13 Népem nyomorgatói gyermekek, és asszonyok uralkodnak rajta; népem! a te vezéreid hitetõk, és ösvényidnek útját elrejtik elõled.

14 Elõálla perelni az Úr, és itt áll ítélni népeket.

15 Az Úr törvénybe megy népe véneivel és fejedelmivel: Hiszen ti lelegeltétek a szõlõt, szegénytõl rablott marha van házaitokban:

16 Mi dolog, hogy népemet összezúzzátok, és a szegények orczáját összetöritek? ezt mondja az Úr, a seregeknek Ura.

17 És szól az Úr: Mivel Sion leányai felfuvalkodtak, és felemelt nyakkal járnak, szemeikkel pillognak, és aprókat lépve járnak, és lábokkal nagy zengést bongást szereznek:

18 Megkopaszítja az Úr Sion leányainak fejtetõjét, és az õ szemérmöket megmezteleníti.

19 Ama napon eltávolítja az Úr az õ lábaik zengõ ékességét, a napocskákat és holdacskákat,

20 A fülönfüggõket, a karpereczeket és a fátyolokat,

21 A pártákat, a láblánczokat, az öveket, a jóillattartókat és az ereklyéket,

22 A gyûrûket és az orrpereczeket,

23 Az ünneplõ ruhákat, a palástokat, a nagy kendõket és az erszényeket,

24 A tükröket, a gyolcsingeket, a fõkötõket és a keczeléket:

25 És lesz a balzsamillat helyén büdösség, az öv helyén kötél, és a felfodrozott haj helyén kopaszság, a szép köpenynek helyén zsákruha, és a szépség helyén homlokra sütött bélyeg.

26 Férfiaid fegyver által hullnak el, és vitézeid harczban: [ (Isaiah 3:27) És sírnak és gyászolnak kapui, és õ elpusztíttatván, a földön ül; ] [ (Isaiah 3:28) És megragad hét asszony egy férfit ama napon, mondván: A magunk kenyerét eszszük és a mi ruhánkba öltözködünk, csak hadd neveztessünk a te nevedrõl, és vedd le rólunk gyalázatunkat! ]

1 Porque eis que o Senhor Deus dos exércitos está tirando de Jerusalém e de Judá o bordão e o cajado, isto é, todo o recurso de pão, e todo o recurso de água;

2 o valente e o soldado, o juiz e o profeta, o adivinho e o ancião;

3 o capitão de cinqüenta e o respeitável, o conselheiro, o artífice hábil e o encantador perito;

4 e dar-lhes-ei meninos por príncipes, e crianças governarão sobre eles.

5 O povo será oprimido; um será contra o outro, e cada um contra o seu próximo; o menino se atreverá contra o ancião, e o vil contra o nobre.

6 Quando alguém pegar de seu irmão na casa de seu pai, dizendo: Tu tens roupa, tu serás o nosso príncipe, e tomarás sob a tua mão esta ruína.

7 Naquele dia levantará este a sua voz, dizendo: Não quero ser médico; pois em minha casa não há pão nem roupa; não me haveis de constituir governador sobre o povo.

8 Pois Jerusalém tropeçou, e Judá caiu; porque a sua língua e as suas obras são contra o Senhor, para afrontarem a sua gloriosa presença.

9 O aspecto do semblante dá testemunho contra eles; e, como Sodoma, publicam os seus pecados sem os disfarçar. Ai da sua alma! porque eles fazem mal a si mesmos.

10 Dizei aos justos que bem lhes irá; porque comerão do fruto das suas obras.

11 Ai do ímpio! mal lhe irá; pois se lhe fará o que as suas mãos fizeram.

12 Quanto ao meu povo, crianças são os seus opressores, e mulheres dominam sobre eles. Ah, povo meu! os que te guiam te enganam, e destroem o caminho das tuas veredas.

13 O Senhor levanta-se para pleitear, e põe-se de pé para julgar os povos.

14 O Senhor entra em juízo contra os anciãos do seu povo, e contra os seus príncipes; sois vós que consumistes a vinha; o espólio do pobre está em vossas casas.

15 Que quereis vós, que esmagais o meu povo e moeis o rosto do pobre? diz o Senhor Deus dos exércitos.

16 Diz ainda mais o Senhor: Porquanto as filhas de Sião são altivas, e andam de pescoço emproado, lançando olhares impudentes; e, ao andarem, vão de passos curtos, fazendo tinir os ornamentos dos seus pés;

17 o Senhor fará tinhosa a cabeça das filhas de Sião, e o Senhor porá a descoberto a sua nudez.

18 Naquele dia tirará o Senhor os seus enfeites: os anéis dos artelhos, as toucas, os colares em forma de meia lua,

19 os pendentes, e os braceletes, e os véus;

20 os diademas, as cadeias dos artelhos, os cintos, as caixinhas de perfumes e os amuletos;

21 os anéis, e as jóias pendentes do nariz;

22 os vestidos de festa, e os mantos, e os xales, e os bolsos;

23 os vestidos diáfanos, e as capinhas de linho, e os turbantes, e os véus.

24 E será que em lugar de perfume haverá mau cheiro, e por cinto, uma corda; em lugar de encrespadura de cabelos, calvície; e em lugar de veste luxuosa, cinto de cilício; e queimadura em lugar de formosura.

25 Teus varões cairão à espada, e teus valentes na guerra.

26 E as portas da cidade gemerão e se carpirão e, desolada, ela se sentará no pó.