1 Ímé, igazság szerint uralkodik a király, és a fejedelmek fõk lesznek az ítélettételben;2 Olyan lesz mindegyik, mint a rejtek szél ellen, mint oltalom zivatar ellen, mint patakok száraz vidéken, mint nagy kõszál árnyéka a szomjúhozó földön.3 És nem lesznek zárva többé a látóknak szemei, és a hallók fülei figyelmeznek;4 A hebehurgyák szíve ismerni tanul, és a dadogóknak nyelve gyorsan és világosan szól.5 Nem nevezik a bolondot többé nemesnek, és a csalárdot sem hívják nagylelkûnek.6 Mert a bolond [csak] bolondot beszél, és az õ szíve hamisságot forral, hogy istentelenséget cselekedjék, és szóljon az Úr ellen tévelygést, hogy az éhezõ lelkét éhen hagyja, és a szomjazó italát elvegye.7 A csalárdnak eszközei csalárdok, õ álnokságot tervel, hogy elveszesse az alázatosokat hazug beszéddel, ha a szegény igazat szólna is.8 De a nemes nemes dolgokat tervel, és a nemes dolgokban meg is marad.9 Ti gondtalan asszonyok, keljetek fel, halljátok szavam', és ti elbizakodott leányzók, vegyétek füleitekbe beszédem'!10 Kevés idõ multán megháborodtok ti elbizakodottak, mert elvész a szüret, és gyümölcsszedés sem lesz.11 Reszkessetek, ti gondtalanok, rettenjetek meg, ti elbizakodottak; vetkezzetek mezítelenre és övezzétek fel ágyékaitokat gyászruhával.12 Gyászolják az emlõket, a szép mezõket, a termõ szõlõtõket.13 Népemnek földét tüske, tövis verte fel, és az örvendõ városnak minden öröm-házait;14 A paloták elhagyatvák, a város zaja elnémult, torony és bástya barlangokká lettek örökre, hol a vadszamár kedvére él, a nyájak meg legelnek.15 Míglen kiöntetik reánk a lélek a magasból, és lészen a puszta termõfölddé, és a termõföld erdõnek tartatik;16 És lakozik a pusztában jogosság, és igazság fog ülni a termõföldön;17 És lesz az igazság mûve békesség, és az igazság gyümölcse nyugalom és biztonság mindörökké.18 Népem békesség hajlékában lakozik, biztonság sátraiban, gondtalan nyugalomban.19 De jégesõ hull és megdõl az erdõ, és a város elsülyedve elsülyed!20 Oh boldogok ti, a kik minden vizek mellett vettek, és szabadon eresztitek a barmok és szamarak lábait!

1 Eis que reinará um rei com justiça, e com retidão governarão príncipes.2 um varão servirá de abrigo contra o vento, e um refúgio contra a tempestade, como ribeiros de águas em lugares secos, e como a sombra duma grande penha em terra sedenta.3 Os olhos dos que vêem não se ofuscarão, e os ouvidos dos que ouvem escutarão.4 O coração dos imprudentes entenderá o conhecimento, e a língua dos gagos estará pronta para falar distintamente.5 Ao tolo nunca mais se chamará nobre, e do avarento nunca mais se dirá que é generoso.6 Pois o tolo fala tolices, e o seu coração trama iniqüidade, para cometer profanação e proferir mentiras contra o Senhor, para deixar com fome o faminto e fazer faltar a bebida ao sedento.7 Também as maquinações do fraudulento são más; ele maquina invenções malignas para destruir os mansos com palavras falsas, mesmo quando o pobre fala o que é reto.8 Mas o nobre projeta coisas nobres; e nas coisas nobres persistirá.9 Levantai-vos, mulheres que estais sossegadas e ouvi a minha voz; e vós, filhas, que estais , tão seguras, inclinai os ouvidos às minhas palavras.10 Num ano e dias vireis a ser perturbadas, ó mulheres que tão seguras estais; pois a vindima falhará, e a colheita não virá.11 Tremei, mulheres que estais sossegadas, e turbai-vos, vós que estais tão seguras; despi-vos e ponde-vos nuas, e cingi com saco os vossos lombos.12 Batei nos peitos pelos campos aprazíveis, e pela vinha frutífera;13 pela terra do meu povo, que produz espinheiros e sarças, e por todas as casas de alegria, na cidade jubilosa.14 Porque o palácio será abandonado, a cidade populosa ficará deserta; e o outeiro e a torre da guarda servirão de cavernas para sempre, para alegria dos asnos monteses, e para pasto dos rebanhos;15 até que se derrame sobre nós o espírito lá do alto, e o deserto se torne em campo fértil, e o campo fértil seja reputado por um bosque.16 Então o juízo habitará no deserto, e a justiça morará no campo fértil.17 E a obra da justiça será paz; e o efeito da justiça será sossego e segurança para sempre.18 O meu povo habitará em morada de paz, em moradas bem seguras, e em lugares quietos de descanso.19 Mas haverá saraiva quando cair o bosque; e a cidade será inteiramente abatida.20 Bem-aventurados sois vós os que semeais junto a todas as águas, que deixais livres os pés do boi e do jumento.