1 Dávid zsoltára. nem szûkölködöm.

2 Fûves legelõkön nyugtat engem, [és] csendes vizekhez terelget engem.

3 Lelkemet megvidámítja, az igazság ösvényein vezet engem az õ nevéért.

4 Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert te velem vagy; a te veszszõd és botod, azok vigasztalnak engem.

5 Asztalt terítesz nékem az én ellenségeim elõtt; elárasztod fejem olajjal; csordultig van a poharam.

6 Bizonyára jóságod és kegyelmed követnek engem életem minden napján, s az Úr házában lakozom hosszú ideig.

1 (O cîntare a lui David.) Domnul este Păstorul meu: nu voi duce lipsă de nimic.

2 El mă paşte în păşuni verzi, şi mă duce la ape de odihnă;

3 îmi înviorează sufletul, şi mă povăţuieşte pe cărări drepte, din pricina Numelui Său.

4 Chiar dacă ar fi să umblu prin valea umbrei morţii, nu mă tem de niciun rău, căci Tu eşti cu mine. Toiagul şi nuiaua Ta mă mîngîie.

5 Tu îmi întinzi masa în faţa protivnicilor mei; îmi ungi capul cu untdelemn, şi paharul meu este plin de dă peste el.

6 Da, fericirea şi îndurarea mă vor însoţi în toate zilele vieţii mele, şi voi locui în Casa Domnului pînă la sfîrşitul zilelor mele.