1 Dávid zsoltára; fia, Absolon elõl való futásakor.

2 Uram! mennyire megsokasodtak ellenségeim! sokan vannak a reám támadók!

3 Sokan mondják az én lelkem felõl: Nincs számára segítség Istennél, Szela.

4 De te, oh Uram! paizsom vagy nékem, dicsõségem, az, a ki felmagasztalja az én fejemet.

5 Felszóval kiálték az Úrhoz, és õ meghallgata engemet, az õ szentsége hegyérõl. Szela.

6 Én lefekszem és elalszom; felébredek, mert az Úr támogat engem.

7 Nem félek sok ezernyi néptõl sem, a mely köröskörül felállott ellenem.

8 Kelj fel Uram, tarts meg engem Istenem, mert te verted arczul minden ellenségemet; a gonoszok fogait összetörted. [ (Psalms 3:9) Az Úré a szabadítás; [legyen] a te népeden a te áldásod. Szela. ]

1 (Un psalm al lui David, făcut cu prilejul fugii lui dinaintea fiului său Absalom.) Doamne, ce mulţi sînt vrăjmaşii mei! Ce mulţime se scoală împotriva mea!

2 Cît de mulţi zic despre mine: ,,Nu mai este scăpare pentru el la Dumnezeu!`` -

3 Dar, Tu, Domane, Tu eşti scutul meu, Tu eşti slava mea, şi Tu îmi înalţi capul!

4 Eu strig cu glasul meu către Domnul, şi El îmi răspunde din muntele Lui cel sfînt.

5 Mă culc, adorm, şi mă deştept iarăş, căci Domnul este sprijinul meu.

6 Nu mă tem de zecile de mii de popoare, cari mă împresoară de toate părţile.

7 Scoală-Te, Doamne! Scapă-mă, Dumnezeule! Căci Tu baţi peste obraz pe toţi vrăjmaşii mei, şi zdrobeşti dinţii celor răi.

8 La Domnul este scăparea: binecuvîntarea Ta să fie peste poporul Tău.