1 Elméne azért onnan Dávid, és elfutott Adullám barlangjába. És mikor meghallották testvérei és atyjának egész háza [népe], oda menének hozzá.

2 És hozzá gyûlének mindazok, a kik nyomorúságban valának, és mindazok, a kiknek hitelezõik voltak, és minden elkeseredett ember, õ pedig vezérük lett azoknak; és mintegy négyszázan valának õ vele.

3 És elméne onnan Dávid Miczpába, Moáb [földére,] és monda Moáb királyának: Hadd jõjjön ide hozzátok az én atyám és anyám, míg megtudom, hogy mit fog cselekedni velem az Isten.

4 És vivé õket Moáb királya elé, és ott maradának vele mindaddig, míg Dávid a várban volt.

5 Gád próféta pedig monda Dávidnak: Ne maradj a várban, [hanem] eredj és menj el Júda földére. Elméne azért Dávid, és Héreth erdejébe ment.

6 És meghallotta Saul, hogy elõtûnt Dávid és azok az emberek, a kik vele valának; (Saul pedig Gibeában tartózkodék a hegyen a fa alatt és dárdája a kezében vala és szolgái mindnyájan mellette állának).

7 Monda azért Saul az õ szolgáinak, a kik mellette állottak: Halljátok meg Benjáminnak fiai! Isainak fia adni fog-é néktek mindnyájatoknak szántóföldeket és szõlõ[hegyeket,] és mindnyájatokat ezredesekké és századosokká fog-é tenni,

8 Hogy mindnyájan összeesküdtetek ellenem? És senki sincs, a ki tudósítana engem, hogy fiam szövetséget kötött Isai fiával? És senki sincs közöttetek, a ki szánakoznék felettem, és megmondaná nékem, hogy fiam fellázította szolgámat ellenem, hogy leselkedjék utánam, mint a hogy e mai napon megtetszik?

9 Akkor felele az Edomita Doég, a ki Saul szolgái közt állott: Én láttam, hogy az Isai fia Nóbba ment vala az Akhitób fiához, Akhimélek paphoz.

10 A ki õ érette megkérdé az Urat, és eleséget adott néki, sõt a Filiszteus Góliáth kardját is néki adá.

11 Akkor elkülde a király, hogy elhívják Akhimélek papot, az Akhitób fiát és atyjának egész háza[népét], a papokat, a kik Nóbban valának; és eljövének mindnyájan a királyhoz.

12 És monda Saul: Halld meg most te, Akhitóbnak fia! Õ pedig monda: Ímhol vagyok uram.

13 És monda néki Saul: Miért ütöttetek pártot ellenem, te és Isainak fia, hogy kenyeret és kardot adtál néki, és õ érette megkérdezéd az Istent, hogy fellázadjon ellenem, hogy leselkedjék, mint a hogy most történik?

14 És felele Akhimélek a királynak, és monda: Minden szolgáid között kicsoda hûségesebb Dávidnál, a ki a királynak veje, és a ki akaratod szerint jár, és tisztelt [ember] a te házadban?

15 Vajjon csak ma kezdém-e az Istent õ érette megkérdezni? Távol legyen tõlem! Ne tulajdonítson olyat a király szolgájának, sem atyám egész háza[népének,] mert errõl a dologról semmit sem tud a te szolgád, sem kicsinyt, sem nagyot.

16 A király pedig monda: Meg kell halnod Akhimélek, néked és a te atyád egész háza[népének!

17 És monda a király a poroszlóknak, a kik mellette állának: Vegyétek körül és öljétek le az Úrnak papjait, mert az õ kezök is Dávid mellett vala, mert tudták, hogy õ menekül, és még sem mondták meg nékem. A király szolgái azonban nem akarták kezeiket felemelni, hogy az Úrnak papjaira rohanjanak.

18 Akkor monda a király Doégnak: Fordulj [nékik] te, és rohanj a papokra. És ellenük fordula az Edomita Doég, és õ rohana a papokra. És azon a napon nyolczvanöt embert ölt meg, a kik gyolcs efódot viselének.

19 És Nóbot [is,] a papok városát fegyvernek élével vágatá le, mind a férfit, mind az asszonyt, mind a gyermeket, mind a csecsemõt; az ökröt és szamarat és bárányt, fegyvernek élével.

20 Akhitób fiának, Akhiméleknek egy fia azonban, a kit Abjáthárnak hívtak, elmenekült, és Dávid után futott.

21 És megmondá Abjáthár Dávidnak, hogy megölette Saul az Úrnak papjait.

22 Dávid pedig monda Abjáthárnak: Tudtam én azt [már] aznap, mert ott volt az Edomita Doég, hogy bizonyosan megmondja Saulnak. Én adtam okot atyád egész háza[népének] halálára.

23 Maradj nálam, ne félj; mert a ki az én életemet halálra keresi, az keresi a te életedet is, azért te bátorságosan lehetsz mellettem.

1 大 衛 就 離 開 那 裡 、 逃 到 亞 杜 蘭 洞 。 他 的 弟 兄 和 他 父 親 的 全 家 聽 見 了 、 就 都 下 到 他 那 裡 。

2 凡 受 窘 迫 的 、 欠 債 的 、 心 裡 苦 惱 的 、 都 聚 集 到 大 衛 那 裡 . 大 衛 就 作 他 們 的 頭 目 . 跟 隨 他 的 約 有 四 百 人 。

3 大 衛 從 那 裡 往 摩 押 的 米 斯 巴 去 、 對 摩 押 王 說 、 求 你 容 我 父 母 搬 來 、 住 在 你 們 這 裡 、 等 我 知 道   神 要 為 我 怎 樣 行 。

4 大 衛 領 他 父 母 到 摩 押 王 面 前 . 大 衛 住 山 寨 多 少 日 子 、 他 父 母 也 住 摩 押 王 那 裡 多 少 日 子 。

5 先 知 迦 得 對 大 衛 說 、 你 不 要 住 在 山 寨 . 要 往 猶 大 的 去 。 大 衛 就 離 開 那 裡 、 進 入 哈 列 的 樹 林 。

6 掃 羅 在 基 比 亞 的 拉 瑪 、 坐 在 垂 絲 柳 樹 下 、 手 裡 拿 著 槍 、 眾 臣 僕 侍 立 在 左 右 。 掃 羅 聽 見 大 衛 和 跟 隨 他 的 人 在 何 處 、

7 就 對 左 右 侍 立 的 臣 僕 說 、 便 雅 憫 人 哪 、 你 們 要 聽 我 的 話 . 耶 西 的 兒 子 能 將 田 地 和 葡 萄 園 賜 給 你 們 各 人 麼 . 能 立 你 們 各 人 作 千 夫 長 百 夫 長 麼 .

8 你 們 竟 都 結 黨 害 我 . 我 的 兒 子 與 耶 西 的 兒 子 結 盟 的 時 候 、 無 人 告 訴 我 . 我 的 兒 子 挑 唆 我 的 臣 子 謀 害 我 、 就 如 今 日 的 光 景 、 也 無 人 告 訴 我 、 為 我 憂 慮 。

9 那 時 以 東 人 多 益 站 在 掃 羅 的 臣 僕 中 、 對 他 說 、 我 曾 看 見 耶 西 的 兒 子 到 了 挪 伯 亞 希 突 的 兒 子 亞 希 米 勒 那 裡 。

10 亞 希 米 勒 為 他 求 問 耶 和 華 、 又 給 他 食 物 、 並 給 他 殺 非 利 士 人 歌 利 亞 的 刀 。

11 王 就 打 發 人 將 祭 司 亞 希 突 的 兒 子 亞 希 米 勒 、 和 他 父 親 的 全 家 、 就 是 住 挪 伯 的 祭 司 、 都 召 了 來 . 他 們 就 來 見 王 。

12 掃 羅 說 、 亞 希 突 的 兒 子 、 要 聽 我 的 話 。 他 回 答 說 、 主 阿 、 我 在 這 裡 。

13 掃 羅 對 他 說 、 你 為 甚 麼 與 耶 西 的 兒 子 結 黨 害 我 、 將 食 物 和 刀 給 他 、 又 為 他 求 問   神 、 使 他 起 來 謀 害 我 、 就 如 今 日 的 光 景 。

14 亞 希 米 勒 回 答 王 說 、 王 的 臣 僕 中 、 有 誰 比 大 衛 忠 心 呢 . 他 是 王 的 女 婿 、 又 是 王 的 參 謀 、 並 且 在 王 家 中 是 尊 貴 的 。

15 我 豈 是 從 今 日 纔 為 他 求 問   神 呢 . 斷 不 是 這 樣 . 王 不 要 將 罪 歸 我 、 和 我 父 的 全 家 . 因 為 這 事 、 無 論 大 小 、 僕 人 都 不 知 道 。

16 王 說 、 亞 希 米 勒 阿 、 你 和 你 父 的 全 家 、 都 是 該 死 的 。

17 王 就 吩 咐 左 右 的 侍 衛 說 、 你 們 去 殺 耶 和 華 的 祭 司 . 因 為 他 們 幫 助 大 衛 . 又 知 道 大 衛 逃 跑 、 竟 沒 有 告 訴 我 。 掃 羅 的 臣 子 卻 不 肯 伸 手 殺 耶 和 華 的 祭 司 。

18 王 吩 咐 多 益 說 、 你 去 殺 祭 司 罷 。 以 東 人 多 益 就 去 殺 祭 司 、 那 日 殺 了 穿 細 麻 布 以 弗 得 的 八 十 五 人 。

19 又 用 刀 將 祭 司 城 挪 伯 中 的 男 女 、 孩 童 、 喫 奶 的 、 和 牛 、 羊 、 驢 、 盡 都 殺 滅 。

20 亞 希 突 的 兒 子 亞 希 米 勒 有 一 個 兒 子 、 名 叫 亞 比 亞 他 、 逃 到 大 衛 那 裡 。

21 亞 比 亞 他 將 掃 羅 殺 耶 和 華 祭 司 的 事 告 訴 大 衛 。

22 大 衛 對 亞 比 亞 他 說 、 那 日 我 見 以 東 人 多 益 在 那 裡 、 就 知 道 他 必 告 訴 掃 羅 . 你 父 的 全 家 喪 命 、 都 是 因 我 的 緣 故 。

23 你 可 以 住 在 我 這 裡 、 不 要 懼 怕 。 因 為 尋 索 你 命 的 、 就 是 尋 索 我 的 命 . 你 在 我 這 裡 、 可 得 保 全 。