1 És történt abban az idõben, hogy a Filiszteusok összegyûjték seregeiket a hadra, hogy harczoljanak Izráel ellen. És monda Ákhis Dávidnak: Tudd meg, hogy velem kell jõnöd a táborba, mind néked, mind embereidnek.
2 Dávid pedig felele Ákhisnak: Meglátod bizonynyal, hogy mit fog cselekedni a te szolgád. És monda Ákhis Dávidnak: Ennélfogva fejem oltalmazójává teszlek mindenkorra.
3 Sámuel pedig meghalt vala, és siratá õt az egész Izráel, és eltemeték õt saját városában, Rámában; Saul pedig a varázslókat és jövendõmondókat kiirtá a földrõl.
4 És mikor a Filiszteusok egybegyûlvén, eljövének és tábort járának Sunemnél: egybegyûjté Saul is az egész Izráelt, és tábort járának Gilboánál.
5 A mint azonban Saul meglátta a Filiszteusok táborát, megfélemlék és az õ szíve nagyon megrémüle.
6 És megkérdezé Saul az Urat, de az Úr nem felelt néki sem álomlátás, sem az Urim, sem a próféták által.
7 Akkor monda Saul az õ szolgáinak: Keressetek nékem egy halottidézõ asszonyt, hogy elmenjek hozzá, és megkérdezzem õt. Szolgái pedig mondának néki: Ímé, Endorban van egy halottidézõ asszony.
8 Másnak tetteté azért Saul magát, és más ruhákat vevén magára, elméne õ és vele két férfi; és elmenének éjjel az asszonyhoz, és monda: Mondj jövendõt nékem halottidézés által, és idézd fel nékem azt, a kit mondok néked.
9 És monda az asszony néki: Ímé te [jól] tudod, hogy mit cselekedett Saul, hogy kiirtá a földrõl a varázslókat és jövendõmondókat; miért akarod azért tõrbe ejteni az én lelkemet, hogy megöless engem?!
10 És megesküvék néki Saul az Úrra, mondván: Él az Úr, hogy e dolog miatt büntetésed nem lészen.
11 Monda azért az asszony: Kit idézzek fel néked? És õ monda: Sámuelt idézd fel nékem.
12 Mikor pedig az asszony Sámuelt meglátta, hangosan felkiáltott. És szóla az asszony Saulnak, mondván: Miért csaltál meg engem? hiszen te vagy Saul!
13 És monda néki a király: Ne félj! Ugyan mit láttál? Az asszony pedig monda Saulnak: istenfélét látok feljõni a földbõl.
14 És õ monda néki: Milyen ábrázata van? Õ pedig monda: Egy vén ember jõ fel, és palást van rajta. És megismeré Saul, hogy az Sámuel, és meghajtá magát arczczal a föld felé, és tisztességet tõn [néki.]
15 Sámuel pedig monda Saulnak: Miért háborgattál, hogy felidéztettél engemet? És felele Saul: Igen nagy szorultságban vagyok; a Filiszteusok hadakoznak ellenem, az Isten pedig eltávozék tõlem, és nem felel már nékem sem próféták által, sem álomlátás által; azért hívtalak téged, hogy megmondjad nékem, mit kelljen cselekednem?
16 És monda Sámuel: Ugyan miért kérdezel engemet, ha az Úr eltávozott tõled és ellenségeddé lõn?!
17 És a szerint cselekedett az Úr, a mint általam megmondotta vala: elvette az Úr a királyságot a te kezedbõl, és adta azt a te társadnak, Dávidnak.
18 Mivel nem hallgattál az Úrnak szavára, és nem hajtottad végre az õ felgerjedt haragját az Amálekitákon: azért cselekszik most így veled az Úr.
19 És az Úr Izráelt is veled együtt a Filiszteusok kezébe adja, te pedig holnap fiaiddal együtt velem leszesz. Izráelnek táborát is a Filiszteusok kezébe adja az Úr.
20 Akkor Saul a maga egész nagyságában hirtelen a földre esék, mert nagyon megrémüle Sámuel szavaitól; és semmi erõ nem vala benne, mert egész nap és egész éjjel semmit sem evék.
21 Akkor az asszony Saulhoz ment, és mikor látta, hogy annyira megrémült, monda néki: Ímé a te szolgálóleányod hallgatott szavadra, és koczkára tettem életemet, és megfogadtam szavaidat, a melyeket mondottál nékem:
22 Most azért hallgass te is szolgálóleányod szavára, hadd tegyek egy falat kenyeret elõdbe, és egyél, hogy erõd legyen, mikor útra kelsz.
23 Õ azonban vonakodék, és mondá: Nem eszem; de szolgái és az asszony is kényszeríték õt, és õ engedett szavoknak, felkelt a földrõl, és felüle az ágyra.
24 Vala pedig az asszony házánál egy hízott borjú, és sietve levágta azt; [azután] lisztet vett, és meggyúrta, és sütött kovásztalan pogácsát.
25 És vivé Saul elé és az õ szolgái elé, és evének; azután felkeltek és elmenének azon az éjszakán.
1 那 時 非 利 士 人 聚 集 軍 旅 ． 要 與 以 色 列 人 打 仗 。 亞 吉 對 大 衛 說 、 你 當 知 道 、 你 和 跟 隨 你 的 人 、 都 要 隨 我 出 戰 。
2 大 衛 對 亞 吉 說 、 僕 人 所 能 作 的 事 、 王 必 知 道 。 亞 吉 對 大 衛 說 、 這 樣 、 我 立 你 永 遠 作 我 的 護 衛 長 。
3 那 時 撒 母 耳 已 經 死 了 ． 以 色 列 眾 人 為 他 哀 哭 、 葬 他 在 拉 瑪 、 就 是 在 他 本 城 裡 。 掃 羅 曾 在 國 內 不 容 有 交 鬼 的 和 行 巫 術 的 人 。
4 非 利 士 人 聚 集 、 來 到 書 念 安 營 ． 掃 羅 聚 集 以 色 列 眾 人 、 在 基 利 波 安 營 。
5 掃 羅 看 見 非 利 士 的 軍 旅 、 就 懼 怕 、 心 中 發 顫 。
6 掃 羅 求 問 耶 和 華 、 耶 和 華 卻 不 藉 夢 、 或 烏 陵 、 或 先 知 、 回 答 他 。
7 掃 羅 吩 咐 臣 僕 說 、 當 為 我 找 一 個 交 鬼 的 婦 人 、 我 好 去 問 他 ． 臣 僕 說 、 在 隱 多 珥 有 一 個 交 鬼 的 婦 人 。
8 於 是 掃 羅 改 了 裝 、 穿 上 別 的 衣 服 、 帶 著 兩 個 人 、 夜 裡 去 見 那 婦 人 ． 掃 羅 說 、 求 你 用 交 鬼 的 法 術 、 將 我 所 告 訴 你 的 死 人 、 為 我 招 上 來 。
9 婦 人 對 他 說 、 你 知 道 掃 羅 從 國 中 剪 除 交 鬼 的 、 和 行 巫 術 的 ． 你 為 何 陷 害 我 的 性 命 、 使 我 死 呢 。
10 掃 羅 向 婦 人 指 著 耶 和 華 起 誓 、 說 、 我 指 著 永 生 的 耶 和 華 起 誓 、 你 必 不 因 這 事 受 刑 。
11 婦 人 說 、 我 為 你 招 誰 上 來 呢 ． 回 答 說 、 為 我 招 撒 母 耳 上 來 。
12 婦 人 看 見 撒 母 耳 、 就 大 聲 呼 叫 、 對 掃 羅 說 、 你 是 掃 羅 ． 為 甚 麼 欺 哄 我 呢 。
13 王 對 婦 人 說 、 不 要 懼 怕 ． 你 看 見 了 甚 麼 呢 ． 婦 人 對 掃 羅 說 、 我 看 見 有 神 從 地 裡 上 來 。
14 掃 羅 說 、 他 是 怎 樣 的 形 狀 ． 婦 人 說 、 有 一 個 老 人 上 來 、 身 穿 長 衣 。 掃 羅 知 道 是 撒 母 耳 、 就 屈 身 、 臉 伏 於 地 下 拜 。
15 撒 母 耳 對 掃 羅 說 、 你 為 甚 麼 攪 擾 我 、 招 我 上 來 呢 。 掃 羅 回 答 說 、 我 甚 窘 急 ． 因 為 非 利 士 人 攻 擊 我 、 神 也 離 開 我 、 不 再 藉 先 知 、 或 夢 、 回 答 我 ． 因 此 請 你 上 來 、 好 指 示 我 應 當 怎 樣 行 。
16 撒 母 耳 說 、 耶 和 華 已 經 離 開 你 、 且 與 你 為 敵 、 你 何 必 問 我 呢 。
17 耶 和 華 照 他 藉 我 說 的 話 、 已 經 從 你 手 裡 奪 去 國 權 、 賜 與 別 人 、 就 是 大 衛 。
18 因 你 沒 有 聽 從 耶 和 華 的 命 令 、 他 惱 怒 亞 瑪 力 人 、 你 沒 有 滅 絕 他 們 、 所 以 今 日 耶 和 華 向 你 這 樣 行 。
19 並 且 耶 和 華 必 將 你 和 以 色 列 人 交 在 非 利 士 人 的 手 裡 ． 明 日 你 和 你 眾 子 必 與 我 在 一 處 了 ． 耶 和 華 必 將 以 色 列 的 軍 兵 交 在 非 利 士 人 手 裡 。
20 掃 羅 猛 然 仆 倒 、 挺 身 在 地 ． 因 撒 母 耳 的 話 、 甚 是 懼 怕 ． 那 一 晝 一 夜 、 沒 有 喫 甚 麼 、 就 毫 無 氣 力 。
21 婦 人 到 掃 羅 面 前 、 見 他 極 其 驚 恐 、 對 他 說 、 婢 女 聽 從 你 的 話 、 不 顧 惜 自 己 的 性 命 、 遵 從 你 所 吩 咐 的 。
22 現 在 求 你 聽 婢 女 的 話 、 容 我 在 你 面 前 擺 上 一 點 食 物 ． 你 喫 了 、 可 以 有 氣 力 行 路 。
23 掃 羅 不 肯 、 說 、 我 不 喫 。 但 他 的 僕 人 、 和 婦 人 、 再 三 勸 他 、 他 纔 聽 了 他 們 的 話 、 從 地 上 起 來 、 坐 在 床 上 。
24 婦 人 急 忙 將 家 裡 的 一 隻 肥 牛 犢 宰 了 ． 又 拿 麵 摶 成 無 酵 餅 、 烤 了 ．
25 擺 在 掃 羅 和 他 僕 人 面 前 ． 他 們 喫 完 ． 當 夜 就 起 身 走 了 。