1 Közelgetnek vala pedig õ hozzá a vámszedõk és a bûnösök mind, hogy hallgassák õt.
2 És zúgolódának a farizeusok és az írástudók, mondván: Ez bûnösöket fogad magához, és velök együtt eszik.
3 Õ pedig ezt a példázatot beszélé nékik, mondván:
4 Melyik ember az közületek, a kinek ha száz juha van, és egyet azok közül elveszt, nem hagyja ott a kilenczvenkilenczet a pusztában, és nem megy az elveszett után, mígnem megtalálja azt?
5 És ha megtalálta, felveti az õ vállára, örülvén.
6 És haza menvén, egybehívja barátait és szomszédait, mondván nékik: Örvendezzetek én velem, mert megtaláltam az én juhomat, a mely elveszett vala.
7 Mondom néktek, hogy ily módon [nagyobb] öröm lesz a mennyben egy megtérõ bûnösön, hogynem kilenczvenkilencz igaz [ember]en, a kinek nincs szüksége megtérésre.
8 Avagy ha valamely asszonynak tíz drakhmája van, és egy drakhmát elveszt, nem gyújt-é gyertyát, és nem sepri-é ki a házat, és nem keresi-é gondosan, mígnem megtalálja?
9 És ha megtalálta, egybehívja az õ asszonybarátait és szomszédait, mondván: Örüljetek én velem, mert megtaláltam a drakhmát, melyet elvesztettem vala!
10 Ezenképen, mondom néktek, örvendezés van az Isten angyalainak színe elõtt egy bûnös [ember] megtérésén.
11 Monda pedig: Egy embernek vala két fia;
12 És monda az ifjabbik az õ atyjának: Atyám, add ki a vagyonból rám esõ részt! És az megosztá köztök a vagyont.
13 Nem sok nap mulva aztán a kisebbik fiú összeszedvén mindenét, messze vidékre költözék; és ott eltékozlá vagyonát, mivelhogy dobzódva élt.
14 Minekutána pedig mindent elköltött, támada nagy éhség azon a vidéken, és õ kezde szükséget látni.
15 Akkor elmenvén, hozzá szegõdék annak a vidéknek egyik polgárához; és az elküldé õt az õ mezeire disznókat legeltetni.
16 És kívánja vala megtölteni az õ gyomrát azzal a moslékkal, a mit a disznók ettek; és senki sem ád vala néki.
17 Mikor aztán magába szállt, monda: Az én atyámnak mily sok bérese bõvölködik kenyérben, én pedig éhen halok meg!
18 Fölkelvén elmegyek az én atyámhoz, és [ezt] mondom néki: Atyám, vétkeztem az ég ellen és te ellened.
19 És nem vagyok immár méltó, hogy a te fiadnak hivattassam; tégy engem olyanná, mint a te béreseid közül egy!
20 És felkelvén, elméne az õ atyjához. Mikor pedig még távol volt, meglátá õt az õ atyja, és megesék rajta a szíve, és oda futván, a nyakába esék, és megcsókolgatá õt.
21 És monda néki a fia: Atyám, vétkeztem az ég ellen és te ellened; és nem vagyok immár méltó, hogy a te fiadnak hivattassam!
22 Az atyja pedig monda az õ szolgáinak: Hozzátok ki a legszebb ruhát, és adjátok fel rá; és húzzatok gyûrût a kezére, és sarut a lábaira!
23 És elõhozván a hízott tulkot, vágjátok le, és együnk és vígadjunk.
24 Mert ez az én fiam meghalt, és feltámadott; elveszett, és megtaláltatott. Kezdének azért vígadni.
25 Az õ nagyobbik fia pedig a mezõn vala: és mikor [haza]jövén, közelgetett a házhoz, hallá a zenét és tánczot.
26 És elõszólítván egyet a szolgák közül, megtudakozá, mi dolog az?
27 Az pedig monda néki: A te öcséd jött meg; és atyád levágatá a hízott tulkot, mivelhogy egészségben nyerte õt vissza.
28 Erre õ megharaguvék, és nem akara bemenni. Az õ atyja annakokáért kimenvén, kérlelé õt.
29 Õ pedig felelvén, monda atyjának: Ímé ennyi esztendõtõl fogva szolgálok néked, és soha parancsolatodat át nem hágtam: és nékem soha nem adtál egy kecskefiat, hogy az én barátaimmal vígadjak.
30 Mikor pedig ez a te fiad megjött, a ki paráznákkal emésztette föl a te vagyonodat, levágattad néki a hízott tulkot.
31 Az pedig monda néki: Fiam, te mindenkor én velem vagy, és mindenem a tiéd!
32 Vígadnod és örülnöd kellene hát, hogy ez a te testvéred meghalt, és feltámadott; és elveszett, és megtaláltatott.
1 眾 稅 吏 和 罪 人 、 都 挨 近 耶 穌 要 聽 他 講 道 。
2 法 利 賽 人 和 文 士 、 私 下 議 論 說 、 這 個 人 接 待 罪 人 、 又 同 他 們 喫 飯 。
3 耶 穌 就 用 比 喻 、 說 、
4 你 們 中 間 誰 有 一 百 隻 羊 、 失 去 一 隻 、 不 把 這 九 十 九 隻 撇 在 曠 野 、 去 找 那 失 去 的 羊 直 到 找 著 呢 。
5 找 著 了 、 就 歡 歡 喜 喜 的 扛 在 肩 上 、 回 到 家 裡 。
6 就 請 朋 友 鄰 舍 來 、 對 他 們 說 、 我 失 去 的 羊 已 經 找 著 了 、 你 們 和 我 一 同 歡 喜 罷 。
7 我 告 訴 你 們 、 一 個 罪 人 悔 改 、 在 天 上 也 要 這 樣 為 他 歡 喜 、 較 比 為 九 十 九 個 不 用 悔 改 的 義 人 、 歡 喜 更 大 。
8 或 是 一 個 婦 人 、 有 十 塊 錢 、 若 失 落 一 塊 、 豈 不 點 上 燈 、 打 掃 屋 子 、 細 細 的 找 、 直 到 找 著 麼 。
9 找 著 了 、 就 請 朋 友 鄰 舍 來 、 對 他 們 說 、 我 失 落 的 那 塊 錢 已 經 找 著 了 、 你 們 和 我 一 同 歡 喜 罷 。
10 我 告 訴 你 們 、 一 個 罪 人 悔 改 、 在 神 的 使 者 面 前 、 也 是 這 樣 為 他 歡 喜 。
11 耶 穌 又 說 、 一 個 人 有 兩 個 兒 子 。
12 小 兒 子 對 父 親 說 、 父 親 、 請 你 把 我 應 得 的 家 業 分 給 我 ． 他 父 親 就 把 產 業 分 給 他 們 。
13 過 了 不 多 幾 日 、 小 兒 子 就 把 他 一 切 所 有 的 、 都 收 拾 起 來 、 往 遠 方 去 了 ． 在 那 裡 任 意 放 蕩 、 浪 費 貲 財 。
14 既 耗 盡 了 一 切 所 有 的 、 又 遇 著 那 地 方 大 遭 饑 荒 、 就 窮 苦 起 來 。
15 於 是 去 投 靠 那 地 方 的 一 個 人 ． 那 人 打 發 他 到 田 裡 去 放 豬 。
16 他 恨 不 得 拿 豬 所 喫 的 豆 莢 充 飢 ． 也 沒 有 人 給 他 。
17 他 醒 悟 過 來 、 就 說 、 我 父 親 有 多 少 的 雇 工 、 口 糧 有 餘 、 我 倒 在 這 裡 餓 死 麼 ．
18 我 要 起 來 、 到 我 父 親 那 裡 去 、 向 他 說 、 父 親 、 我 得 罪 了 天 、 又 得 罪 了 你 ．
19 從 今 以 後 、 我 不 配 稱 為 你 的 兒 子 、 把 我 當 作 一 個 雇 工 罷 。
20 於 是 起 來 往 他 父 親 那 裡 去 。 相 離 還 遠 、 他 父 親 看 見 、 就 動 了 慈 心 、 跑 去 抱 著 他 的 頸 項 、 連 連 與 他 親 嘴 。
21 兒 子 說 、 父 親 、 我 得 罪 了 天 、 又 得 罪 了 你 ． 從 今 以 後 、 我 不 配 稱 為 你 的 兒 子 。
22 父 親 卻 吩 咐 僕 人 說 、 把 那 上 好 的 袍 子 快 拿 出 來 給 他 穿 ． 把 戒 指 戴 在 他 指 頭 上 ． 把 鞋 穿 在 他 腳 上 ．
23 把 那 肥 牛 犢 牽 來 宰 了 、 我 們 可 以 喫 喝 快 樂 ．
24 因 為 我 這 個 兒 子 、 是 死 而 復 活 、 失 而 又 得 的 。 他 們 就 快 樂 起 來 。
25 那 時 、 大 兒 子 正 在 田 裡 ． 他 回 來 離 家 不 遠 、 聽 見 作 樂 跳 舞 的 聲 音 ．
26 便 叫 過 一 個 僕 人 來 、 問 是 甚 麼 事 。
27 僕 人 說 、 你 兄 弟 來 了 ． 你 父 親 、 因 為 得 他 無 災 無 病 的 回 來 、 把 肥 牛 犢 宰 了 。
28 大 兒 子 卻 生 氣 、 不 肯 進 去 ． 他 父 親 就 出 來 勸 他 。
29 他 對 父 親 說 、 我 服 事 你 這 多 年 、 從 來 沒 有 違 背 過 你 的 命 ． 你 並 沒 有 給 我 一 隻 山 羊 羔 、 叫 我 和 朋 友 、 一 同 快 樂 ．
30 但 你 這 個 兒 子 、 和 娼 妓 吞 盡 了 你 的 產 業 、 他 一 來 了 、 你 倒 為 他 宰 了 肥 牛 犢 。
31 父 親 對 他 說 、 兒 阿 、 你 常 和 我 同 在 、 我 一 切 所 有 的 、 都 是 你 的 。
32 只 是 你 這 個 兄 弟 、 是 死 而 復 活 、 失 而 又 得 的 、 所 以 我 們 理 當 歡 喜 快 樂 。