1 Minekutána pedig összehívta [Jézus ]az õ tizenkét tanítványát, ada nékik erõt és hatalmat minden ördögök ellen, és betegségek gyógyítására.

2 És elküldé õket, hogy prédikálják az Isten országát, és betegeket gyógyítsanak.

3 És monda nékik: Semmit az útra ne vigyetek, se pálczákat, se táskát, se kenyeret, se pénzt; se két-két ruhátok ne legyen.

4 És valamely házba bementek, ott maradjatok, és onnét induljatok tovább.

5 És valakik be nem fogadnak titeket, kimenvén abból a városból, még a port is verjétek le lábaitokról, bizonyságul õ ellenök.

6 Kimenvén annakokáért, bejárák a falukat, hirdetvén az evangyéliomot, és gyógyítván mindenütt.

7 Meghallá pedig Heródes a negyedes fejedelem, mindazokat, a mik õ általa történtek: és zavarban volt, mivelhogy némelyek azt mondák, hogy János támadt fel a halálból;

8 Némelyek pedig, hogy Illés jelent meg; mások meg, hogy a régi próféták közül támadt fel valamelyik.

9 És monda Heródes: Jánosnak én vettem fejét: kicsoda hát ez, a ki felõl én ilyen dolgokat hallok? És igyekezik vala õt látni.

10 Visszatérvén pedig az apostolok, elbeszélének néki mindent, a mit cselekedtek. És azokat maga mellé vévén, elvonula magánosan a Bethsaida nevû városnak puszta helyére.

11 A sokaság pedig [ezt] megtudván, követé õt: és õ örömmel fogadván õket, szóla nékik az Isten országáról, és a kiknek gyógyulásra volt szükségök, azokat meggyógyítá.

12 A nap pedig hanyatlani kezdett; és a tizenkettõ õ hozzá járulván, monda néki: Bocsásd el a sokaságot, hogy elmenvén a körülvaló falvakba és majorokba megszálljanak, és eledelt találjanak, mert itt puszta helyen vagyunk.

13 Õ pedig monda nékik: Adjatok nékik ti enni. Azok pedig mondának: Nincs nékünk több öt kenyerünknél és két halunknál; hanem ha elmegyünk és mi veszünk eledelt az egész sokaságnak.

14 Mert valának [ott] mintegy ötezeren férfiak. Monda pedig az õ tanítványainak: Ültessétek le õket csoportokba ötvenével.

15 És a képen cselekedének, és leülteték valamennyit.

16 Minekutána pedig vette az öt kenyeret és a két halat, a mennybe emelvén szemeit, megáldá azokat, és megszegé; és adá a tanítványoknak, hogy a sokaság elé tegyék.

17 Evének azért és megelégedének mindnyájan; és felszedék a mi darabok maradtak tõlük, tizenkét kosárral.

18 És lõn, mikor õ magában imádkozék, vele valának a tanítványok; és megkérdé õket, mondván: Kinek mond engem a sokaság?

19 Õk pedig felelvén, mondának: Keresztelõ Jánosnak; némelyek pedig Illésnek; némelyek pedig, hogy a régi próféták közül támadt fel valamelyik.

20 És monda nékik: Hát ti kinek mondotok engem? Felelvén pedig Péter, monda: Az Isten ama Krisztusának.

21 Õ pedig reájok parancsolván, meghagyá, hogy ezt senkinek ne mondják;

22 Ezt mondván: Szükség az ember Fiának sokat szenvedni és megvettetni a vénektõl, a fõpapoktól és írástudóktól, és megöletni, és harmadnapon feltámadni.

23 Mondja vala pedig mindeneknek: Ha valaki én utánam akar jõni, tagadja meg magát, és vegye fel az õ keresztjét minden nap, és kövessen engem.

24 Mert a ki meg akarja tartani az õ életét, elveszti azt; a ki pedig elveszti az õ életét én érettem, az megtartja azt.

25 Mert mit használ az embernek, ha mind e világot megnyeri [is], õ magát pedig elveszti vagy magában kárt vall?

26 Mert valaki szégyel engem és az én beszédemet, az embernek Fia is szégyelni fogja azt, mikor eljõ az õ dicsõségével, és az Atyáéval és a szent angyalokéval.

27 Mondom pedig néktek bizonnyal, hogy vannak az itt állók közül némelyek, kik a halált meg nem kóstolják, mígnem meglátják az Istennek országát.

28 És lõn e beszédek után mintegy nyolczadnappal, hogy maga mellé vevé Pétert, Jánost és Jakabot, és felméne a hegyre imádkozni.

29 És imádkozása közben az õ orczájának ábrázata elváltozék, és az õ ruhája fehér [és] fénylõ lõn.

30 És ímé két férfiú beszél vala õ vele, kik valának Mózes és Illés;

31 Kik dicsõségben megjelenvén, beszélik vala az õ halálát, melyet Jeruzsálemben fog megteljesíteni.

32 Pétert pedig és a vele lévõket elnyomá az álom; de mikor felébredtek, láták az õ dicsõségét, és ama két férfiút, kik vele állanak vala.

33 És lõn, mikor azok eltávoztak õ tõle, monda Péter Jézusnak: Mester, jó nékünk itt lennünk: csináljunk azért három hajlékot, egyet néked, Mózesnek is egyet, és egyet Illésnek; nem tudván mit mond.

34 És mikor õ ezeket mondá, felhõ támada és azokat beárnyékozá; õk pedig megfélemlének, mikor azok bementek a felhõbe.

35 És szózat lõn a felhõbõl, mondván: Ez amaz én szerelmes Fiam, õt hallgassátok.

36 És mikor a szózat lõn, találtaték Jézus csak maga. Õk pedig hallgatának, és semmit abból, a mit láttak, senkinek el nem mondának azokban a napokban.

37 És lõn másnap, mikor õk a hegyrõl leszállottak, sok nép méne elébe.

38 És ímé egy a sokaság közül felkiálta, mondván: Mester, kérlek téged, tekints az én fiamra; mert nékem egyetlen egyem:

39 És ímé a lélek megragadja õt, és hirtelen kiált; és szaggatja õt, annyira, hogy tajtékot túr, és nehezen megy el tõle, szaggatván õt.

40 És kérem a te tanítványaidat, hogy ûzzék ki azt, de nem tudták.

41 Felelvén pedig Jézus, monda: Óh hitetlen és elfajult nemzetség! meddig leszek köztetek, és [meddig] tûrlek titeket? Hozd ide a te fiadat!

42 A míg pedig az odaméne, azon közben az ördög földhöz üté azt, és megrángatá. De Jézus megdorgálá a tisztátalan lelket, és meggyógyítá a gyermeket, és adá azt az õ atyjának.

43 Elálmélkodának pedig mindnyájan az Istennek nagyságos erején. Mikor pedig mindnyájan csodálkozának mind azokon, a miket Jézus cselekedék, monda az õ tanítványainak:

44 Vegyétek füleitekbe ezeket a beszédeket: Mert az embernek Fia az emberek kezébe fog adatni.

45 De õk nem érték e mondást, és el vala rejtve elõlük, hogy ne értsék azt; és féltek õt megkérdezni e mondás felõl.

46 Támada pedig bennök az a gondolat, hogy ki nagyobb közöttük.

47 Jézus pedig látván az õ szívök gondolatát, egy kis gyermeket megfogván, maga mellé állatá azt,

48 És monda nékik: Valaki e kis gyermeket befogadja az én nevemben, engem fogad be; és valaki engem befogad, azt fogadja be, a ki engem elküldött; mert a ki legkisebb mindnyájan ti közöttetek, az lesz nagy.

49 Felelvén pedig János, monda: Mester, láttunk valakit, a ki a te nevedben ördögöket ûz; és eltiltók õt, mivelhogy [téged] nem követ mi velünk.

50 És monda néki Jézus: Ne tiltsátok el: mert a ki nincs ellenünk, mellettünk van.

51 Lõn pedig, mikor az idõ elközelgete, hogy õ felvitessék, eltökélte magát, hogy Jeruzsálembe megy,

52 És követeket külde az õ orczája elõtt; és [azok] elmenvén, bemenének egy samaritánus faluba, hogy néki [szállást] készítsenek.

53 De nem fogadák be õt, mivelhogy õ Jeruzsálembe megy vala.

54 Mikor pedig ezt látták az õ tanítványai, Jakab és János, mondának: Uram, akarod-é, hogy mondjuk, hogy tûz szálljon alá az égbõl, és emészsze meg ezeket, mint Illyés is cselekedett?

55 De [Jézus] megfordulván, megdorgálá õket, mondván: Nem tudjátok minémû lélek van ti bennetek:

56 Mert az embernek Fia nem azért jött, hogy elveszítse az emberek lelkét, hanem hogy megtartsa. Elmenének azért más faluba.

57 Lõn pedig, mikor menének, valaki monda néki az úton: Követlek téged Uram, valahová mégy!

58 És monda néki Jézus: A rókáknak barlangjuk van, és az égi madaraknak fészkük; de az ember Fiának nincs fejét hová lehajtania.

59 Monda pedig másnak: Kövess engem. Az pedig monda: Uram, engedd meg nékem, hogy elõbb elmenjek és eltemessem az én atyámat.

60 Monda pedig néki Jézus: Hadd temessék el a halottak az õ halottaikat: te pedig elmenvén, hirdesd az Isten országát.

61 Monda pedig más is: Követlek téged Uram; de elõbb engedd meg nékem, hogy búcsút vegyek azoktól, a kik az én házamban vannak.

62 És monda néki Jézus: Valaki az eke szarvára veti kezét, és hátra tekint, nem alkalmas az Isten országára.

1 耶 穌 叫 齊 了 十 二 個 門 徒 、 給 他 們 能 力 權 柄 、 制 伏 一 切 的 鬼 、 醫 治 各 樣 的 病 。

2 又 差 遣 他 們 去 宣 傳   神 國 的 道 、 醫 治 病 人 。

3 對 他 們 說 、 行 路 的 時 候 、 不 要 帶 拐 杖 、 和 口 袋 、 不 要 帶 食 物 、 和 銀 子 、 也 不 要 帶 兩 件 褂 子 。

4 無 論 進 那 一 家 、 就 住 在 那 裡 、 也 從 那 裡 起 行 。

5 凡 不 接 待 你 們 的 、 你 們 離 開 那 城 的 時 候 、 要 把 腳 上 的 塵 土 跺 下 去 、 見 證 他 們 的 不 是 。

6 門 徒 就 出 去 、 走 遍 各 鄉 、 宣 傳 福 音 、 到 處 治 病 。

7 分 封 的 王 希 律 聽 見 耶 穌 所 作 的 一 切 事 、 就 游 移 不 定 . 因 為 有 人 說 、 是 約 翰 從 死 裡 復 活 .

8 又 有 人 說 、 是 以 利 亞 顯 現 . 還 有 人 說 、 是 古 時 的 一 個 先 知 又 活 了 。

9 希 律 說 、 約 翰 我 已 經 斬 了 、 這 卻 是 甚 麼 人 、 我 竟 聽 見 他 這 樣 的 事 呢 、 就 想 要 見 他 。

10 使 徒 回 來 、 將 所 作 的 事 告 訴 耶 穌 . 耶 穌 就 帶 他 們 暗 暗 的 離 開 那 裡 、 往 一 座 城 去 、 那 城 名 叫 伯 賽 大 。

11 但 眾 人 知 道 了 、 就 跟 著 他 去 . 耶 穌 便 接 待 他 們 、 對 他 們 講 論   神 國 的 道 、 醫 治 那 些 需 醫 的 人 。

12 日 頭 快 要 平 西 、 十 二 個 門 徒 來 對 他 說 、 請 叫 眾 人 散 開 、 他 們 好 往 四 面 鄉 村 裡 去 借 宿 找 喫 的 . 因 為 我 們 這 裡 是 野 地 。

13 耶 穌 說 、 你 們 給 他 們 喫 罷 。 門 徒 說 、 我 們 不 過 有 五 個 餅 、 兩 條 魚 . 若 不 為 去 這 許 多 人 買 食 物 就 不 彀 。

14 那 時 、 人 數 約 有 五 千 。 耶 穌 對 門 徒 說 、 叫 他 們 一 排 一 排 的 坐 下 、 每 排 大 約 五 十 個 人 。

15 門 徒 就 如 此 行 、 叫 眾 人 都 坐 下 。

16 耶 穌 拿 著 這 五 個 餅 、 兩 條 魚 、 望 著 天 祝 福 、 擘 開 、 遞 給 門 徒 擺 在 眾 人 面 前 。

17 他 們 就 喫 、 並 且 都 喫 飽 了 . 把 剩 下 的 零 碎 收 拾 起 來 、 裝 滿 了 十 二 籃 子 。

18 耶 穌 自 己 禱 告 的 時 候 、 門 徒 也 同 他 在 那 裡 . 耶 穌 問 他 們 說 、 眾 人 說 我 是 誰 。

19 他 們 說 、 有 人 說 是 施 洗 的 約 翰 . 有 人 說 是 以 利 亞 . 還 有 人 說 、 是 古 時 的 一 個 先 知 又 活 了 。

20 耶 穌 說 、 你 門 說 我 是 誰 。 彼 得 回 答 說 、 是   神 所 立 的 基 督 。

21 耶 穌 切 切 的 囑 咐 他 們 、 不 可 將 這 事 告 訴 人 .

22 又 說 、 人 子 必 須 受 許 多 的 苦 、 被 長 老 、 祭 司 長 和 文 士 棄 絕 、 並 且 被 殺 、 第 三 日 復 活 。

23 耶 穌 又 對 眾 人 說 、 若 有 人 要 跟 從 我 、 就 當 捨 己 、 天 天 背 起 他 的 十 字 架 來 、 跟 從 我 .

24 因 為 凡 要 救 自 己 生 命 的 、 〔 生 命 或 作 靈 魂 下 同 〕 必 喪 掉 生 命 . 凡 為 我 喪 掉 生 命 的 、 必 救 了 生 命 。

25 人 若 賺 得 全 世 界 、 卻 喪 了 自 己 、 賠 上 自 己 、 有 甚 麼 益 處 呢 。

26 凡 把 我 和 我 的 道 當 作 可 恥 的 、 人 子 在 自 己 的 榮 耀 裡 、 並 天 父 與 聖 天 使 的 榮 耀 裡 、 降 臨 的 時 候 、 也 要 把 那 人 當 作 可 恥 的 。

27 我 實 在 告 訴 你 們 、 站 在 這 裡 的 、 有 人 在 沒 嘗 死 味 以 前 、 必 看 見   神 的 國 。

28 說 了 這 話 以 後 、 約 有 八 天 、 耶 穌 帶 著 彼 得 、 約 翰 、 雅 各 、 上 山 去 禱 告 。

29 正 禱 告 的 時 候 、 他 的 面 貌 就 改 變 了 、 衣 服 潔 白 放 光 。

30 忽 然 有 摩 西 以 利 亞 兩 個 人 、 同 耶 穌 說 話 .

31 他 們 在 榮 光 裡 顯 現 、 談 論 耶 穌 去 世 的 事 、 就 是 他 在 耶 路 撒 冷 將 要 成 的 事 。

32 彼 得 和 他 的 同 伴 都 打 盹 、 既 清 醒 了 、 就 看 見 耶 穌 的 榮 光 、 並 同 他 站 著 的 那 兩 個 人 。

33 二 人 正 要 和 耶 穌 分 離 的 時 候 、 彼 得 對 耶 穌 說 、 夫 子 、 我 們 在 這 裡 真 好 、 可 以 搭 三 座 棚 、 一 座 為 你 、 一 座 為 摩 西 、 一 座 為 以 利 亞 . 他 卻 不 知 道 所 說 的 是 甚 麼 。

34 說 這 話 的 時 候 、 有 一 朵 雲 彩 來 遮 蓋 他 們 . 他 們 進 入 雲 彩 裡 就 懼 怕 。

35 有 聲 音 從 雲 彩 裡 出 來 、 說 、 這 是 我 的 兒 子 、 我 所 揀 選 的 、 〔 有 古 卷 作 這 是 我 的 愛 子 〕 你 們 要 聽 他 。

36 聲 音 住 了 、 只 見 耶 穌 一 人 在 那 裡 。 當 那 些 日 子 、 門 徒 不 題 所 看 見 的 事 、 一 樣 也 不 告 訴 人 。

37 第 二 天 、 他 們 下 了 山 、 就 有 許 多 人 迎 見 耶 穌 。

38 其 中 有 一 人 喊 叫 說 、 夫 子 、 求 你 看 顧 我 的 兒 子 、 因 為 他 是 我 的 獨 生 子 。

39 他 被 鬼 抓 住 、 就 忽 然 喊 叫 . 鬼 又 叫 他 抽 瘋 、 口 中 流 沬 、 並 且 重 重 的 傷 害 他 、 難 以 離 開 他 。

40 我 求 過 你 的 門 徒 、 把 鬼 趕 出 去 、 他 門 卻 是 不 能 。

41 耶 穌 說 、 噯 、 這 又 不 信 又 悖 謬 的 世 代 阿 、 我 在 你 們 這 裡 、 忍 耐 你 們 、 要 到 幾 時 呢 . 將 你 的 兒 子 帶 到 這 裡 來 罷 。

42 正 來 的 時 候 、 鬼 把 他 摔 倒 、 叫 他 重 重 的 抽 瘋 。 耶 穌 就 斥 責 那 污 鬼 、 把 孩 子 治 好 、 交 給 他 父 親 。

43 眾 人 都 詫 異   神 的 大 能 。 〔 大 能 或 作 威 榮 〕 耶 穌 所 作 的 一 切 事 、 眾 人 正 希 奇 的 時 候 、 耶 穌 對 門 徒 說 、

44 你 們 要 把 這 些 話 存 在 耳 中 . 因 為 人 子 將 要 被 交 在 人 手 裡 。

45 他 們 不 明 白 這 話 、 意 思 乃 是 隱 藏 的 、 叫 他 們 不 能 明 白 、 他 們 也 不 敢 問 這 話 的 意 思 。

46 門 徒 中 間 起 了 議 論 、 誰 將 為 大 。

47 耶 穌 看 出 他 們 心 中 的 議 論 、 就 領 一 個 小 孩 子 來 、 叫 他 站 在 自 己 旁 邊 、

48 對 他 們 說 、 凡 為 我 名 接 待 這 小 孩 子 的 、 就 是 接 待 我 . 凡 接 待 我 的 、 就 是 接 待 那 差 我 來 的 . 你 們 中 間 最 小 的 、 他 便 為 大 。

49 約 翰 說 、 夫 子 、 我 們 看 見 一 個 人 奉 你 的 名 趕 鬼 、 我 們 就 禁 止 他 . 因 為 他 不 與 我 們 一 同 跟 從 你 。

50 耶 穌 說 、 不 要 禁 止 他 . 因 為 不 敵 擋 你 們 的 、 就 是 幫 助 你 們 的 。

51 耶 穌 被 接 上 升 的 日 子 將 到 、 他 就 定 意 向 耶 路 撒 冷 去 、

52 便 打 發 使 者 在 他 前 頭 走 . 他 們 到 了 撒 瑪 利 亞 的 一 個 村 莊 、 要 為 他 豫 備 。

53 那 裡 的 人 不 接 待 他 、 因 他 面 向 耶 路 撒 冷 去 。

54 他 的 門 徒 、 雅 各 、 約 翰 、 看 見 了 、 就 說 、 主 阿 、 你 要 我 們 吩 咐 火 從 天 上 降 下 來 、 燒 滅 他 們 、 像 以 利 亞 所 作 的 麼 。 〔 有 古 卷 無 像 以 利 亞 所 作 的 數 字 〕

55 耶 穌 轉 身 責 備 兩 個 們 徒 說 、 你 們 的 心 如 何 、 你 們 並 不 知 道 。

56 人 子 來 不 是 要 滅 人 的 性 命 、 〔 性 命 或 作 靈 魂 下 同 〕 是 要 救 人 的 性 命 . 說 著 就 往 別 的 村 莊 去 了 。 〔 有 古 卷 只 有 五 十 五 節 首 句 五 十 六 節 末 句 〕

57 他 們 走 路 的 時 候 、 有 一 個 人 對 耶 穌 說 、 你 無 論 往 那 裡 去 、 我 要 跟 從 你 。

58 耶 穌 說 、 狐 狸 有 洞 、 天 空 的 飛 鳥 有 窩 、 只 是 人 子 沒 有 枕 頭 的 地 方 。

59 又 對 一 個 人 說 、 跟 從 我 來 . 那 人 說 、 主 、 容 我 先 回 去 埋 葬 我 的 父 親 。

60 耶 穌 說 、 任 憑 死 人 埋 葬 他 們 的 死 人 . 你 只 管 去 傳 揚   神 國 的 道 。

61 又 有 一 人 說 、 主 、 我 要 跟 從 你 . 但 容 我 先 去 辭 別 我 家 裡 的 人 。

62 耶 穌 說 、 手 扶 著 犁 向 後 看 的 、 不 配 進   神 的 國 。