1 Lõn pedig a [húsvét] szombatját követõ második szombaton, hogy a vetések között méne által és az õ tanítványai gabonafejeket szaggatván és azokat kezeikkel kimorzsolván, ettek.
2 Némelyek pedig a farizeusok közül mondának nékik: Miért cselekszitek azt, a mit szombatnapokon nem szabad cselekedni?
3 És felelvén Jézus, monda nékik: Nem olvastátok-é, mit cselekedett Dávid, mikor megéhezett õ és a kik vele voltak?
4 Mi módon ment be az Úrnak házába és vette el a szent kenyereket és ette meg és adott azoknak is, a kik vele voltak, a melyeket [pedig] nem szabad megenni, hanem csak a papoknak?
5 És monda nékik: Az embernek Fia ura a szombatnak is.
6 Lõn pedig más szombaton is, hogy õ a zsinagógába méne és taníta, és vala ott egy ember, a kinek a jobb keze száradt volt.
7 Az írástudók és farizeusok pedig leselkedének õ utána, ha vajjon gyógyít-e majd szombatnapon, hogy vádat találjanak ellene.
8 Õ pedig tudván azoknak gondolatait, monda a száradt kezû embernek: Kelj fel és állj elõ! És felkelvén, elõálla.
9 Monda azért nékik Jézus: Valamit kérdek tõletek: Szabad-é szombaton jót tenni, vagy rosszat tenni? az életet megtartani, vagy elveszteni?
10 És körültekintve mindnyájokon, monda az embernek: Nyújtsd ki a kezedet! Az pedig úgy cselekedék, és keze oly éppé lõn, mint a másik.
11 Azok pedig eltelének esztelenséggel és beszélgetnek vala egymás közt, hogy mit cselekedjenek Jézussal?
12 És lõn azokban a napokban, kiméne a hegyre imádkozni, és az éjszakát az Istenhez való imádkozásban tölté el.
13 És mikor megvirrada, elõszólítá az õ tanítványait és kiválaszta azok közül tizenkettõt, a kiket apostoloknak is neveze:
14 Simont, a kit Péternek is neveze, és Andrást, annak testvérét, Jakabot és Jánost, Filepet és Bertalant,
15 Mátét és Tamást, Jakabot, az Alfeus fiát, és Simont, a ki Zelotesnek nevezteték,
16 Júdást, a Jakab [fiát] és Iskariotes Júdást, a ki árulóvá is lõn;
17 És alámenvén õ velök, megálla a síkságon, és az õ tanítványainak serege és a népnek nagy sokasága egész Júdeából és Jeruzsálembõl és Tírusnak és Sídonnak tengermelléki határából, a kik jöttek, hogy hallgassák õt és meggyógyíttassanak betegségeikbõl.
18 És a kik tisztátalan lelkektõl gyötrettek, meggyógyulának.
19 És az egész sokaság igyekezik vala õt illetni: mert erõ származék belõle, és mindeneket meggyógyíta.
20 Õ pedig felemelvén szemeit az õ tanítványaira, monda: Boldogok [vagytok] ti szegények: mert tiétek az Isten országa.
21 Boldogok ti, kik most éheztek: mert megelégíttettek. Boldogok ti, kik most sírtok: mert nevetni fogtok.
22 Boldogok lesztek, mikor titeket az emberek gyûlölnek, és kirekesztenek, és szidalmaznak titeket, és kivetik a ti neveteket, mint gonoszt, az embernek Fiáért.
23 Örüljetek azon a napon és örvendezzetek; mert ímé a ti jutalmatok bõséges a mennyben; hiszen hasonlóképen cselekedtek a prófétákkal az õ atyáik.
24 De jaj néktek, gazdagoknak, mert elvettétek a ti vigasztalástokat.
25 Jaj néktek, kik beteltetek; mert éhezni fogtok. Jaj néktek, kik most nevettek; mert sírni és jajgatni fogtok.
26 Jaj néktek, mikor minden ember jót mond felõletek; mert épen így cselekedtek a hamis prófétákkal az õ atyáik.
27 De néktek mondom, kik [engem] hallgattok: Szeressétek ellenségeiteket, jól tegyetek azokkal, a kik titeket gyûlölnek,
28 Áldjátok azokat, a kik titeket átkoznak, és imádkozzatok azokért, a kik titeket háborgatnak.
29 A ki [egyik] arczodat megüti, fordítsd néki a másikat is; és attól, a ki felsõ ruhádat elveszi, ne vond meg alsó ruhádat se.
30 Mindennek pedig, a ki tõled kér, adj; és attól, a ki elveszi a tiédet, ne kérd vissza.
31 És a mint akarjátok, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is akképen cselekedjetek azokkal.
32 Mert ha [csak] azokat szeretitek, a kik titeket szeretnek, mi jutalmatok van? Hiszen a bûnösök is szeretik azokat, a kik õket szeretik.
33 És ha [csak] azokkal tesztek jól, a kik veletek jól tesznek, mi jutalmatok van? Hiszen a bûnösök is ugyanazt cselekszik.
34 És ha [csak] azoknak adtok kölcsönt, a kiktõl reménylitek, hogy visszakapjátok, mi jutalmatok van? Hiszen a bûnösök is adnak kölcsönt a bûnösöknek, hogy ugyanannyit kapjanak vissza.
35 Hanem szeressétek ellenségeiteket, és jól tegyetek, és adjatok kölcsönt, semmit érte nem várván; és a ti jutalmatok sok lesz, és ama magasságos [Istennek] fiai lesztek: mert õ jóltévõ a háládatlanokkal és gonoszokkal.
36 Legyetek azért irgalmasok, mint a ti Atyátok is irgalmas.
37 Ne ítéljetek és nem ítéltettek; ne kárhoztassatok és nem kárhoztattok; megbocsássatok, néktek is megbocsáttatik;
38 Adjatok, néktek is adatik; jó mértéket, megnyomottat és megrázottat, színig teltet adnak a ti öletekbe. Mert azzal a mértékkel mérnek néktek, a melylyel ti mértek.
39 Példabeszédet is monda nékik: Vajjon a vak vezetheti-é a világtalant? avagy nem mindketten a verembe esnek-é?
40 Nem feljebb való a tanítvány az õ mesterénél; hanem mikor tökéletes lesz, mindenki olyan lesz, mint a mestere.
41 Miért nézed pedig a szálkát, a mely a te atyádfia szemében van, a gerendát pedig, mely a te saját szemedben van, nem veszed észre?
42 Avagy mi módon mondhatod a te atyádfiának: Atyámfia, hadd vessem ki a szálkát a te szemedbõl, holott te a te szemedben lévõ gerendát nem látod. Te képmutató, vesd ki elõször a gerendát a te szemedbõl és azután gondolj arra, hogy kivesd a szálkát, a mely a te atyádfia szemében van.
43 Nem jó fa az, a mely romlott gyümölcsöt terem; és nem romlott fa az, a mely jó gyümölcsöt terem.
44 Mert minden fa az õ tulajdon gyümölcsérõl ismertetik meg; mert a tövisrõl nem szednek fügét, sem a szederindáról nem szednek szõlõt.
45 A jó ember az õ szívének jó kincsébõl hoz elõ jót; és a gonosz ember az õ szívének gonosz kincsébõl hoz elõ gonoszt: mert a szívnek teljességébõl szól az õ szája.
46 Miért mondjátok pedig nékem: Uram! Uram! ha nem mívelitek, a miket mondok?
47 Valaki én hozzám jõ és hallgatja az én beszédimet és azokat megtartja, megmondom néktek, mihez hasonló.
48 Hasonló valamely házépítõ emberhez, a ki leásott és mélyre hatolt, és kõsziklára vetett fundamentomot: mikor aztán árvíz lett, beleütközött a folyóvíz abba a házba, de azt meg nem mozdíthatta: mert kõsziklán épült.
49 A ki pedig hallgatja, de nem tartja meg, hasonló ahhoz az emberhez, a ki [csak] a földön építette házát fundamentom nélkül: a melybe beleütközvén a folyóvíz, azonnal összeomlott; és nagy lett annak a háznak romlása.
1 有 一 個 安 息 日 、 耶 穌 從 麥 地 經 過 . 他 的 門 徒 掐 了 麥 穗 、 用 手 搓 著 喫 。
2 有 幾 個 法 利 賽 人 說 、 你 們 為 甚 麼 作 安 息 日 不 可 作 的 事 呢 。
3 耶 穌 對 他 們 說 、 經 上 記 著 大 衛 和 跟 從 他 的 人 、 飢 餓 之 時 所 作 的 事 、 連 這 個 你 們 也 沒 有 念 過 麼 .
4 他 怎 麼 進 了 神 的 殿 、 拿 陳 設 餅 喫 、 又 給 跟 從 的 人 喫 . 這 餅 除 了 祭 司 以 外 、 別 人 都 不 可 喫 。
5 又 對 他 們 說 、 人 子 是 安 息 日 的 主 。
6 又 有 一 個 安 息 日 、 耶 穌 進 了 會 堂 教 訓 人 . 在 那 裡 有 一 個 人 右 手 枯 乾 了 。
7 文 士 和 法 利 賽 人 窺 探 耶 穌 、 在 安 息 日 治 病 不 治 病 . 要 得 把 柄 去 告 他 。
8 耶 穌 卻 知 道 他 們 的 意 念 . 就 對 那 枯 乾 一 隻 手 的 人 說 、 起 來 、 站 在 當 中 。 那 人 就 起 來 站 著 。
9 耶 穌 對 他 們 說 、 我 問 你 們 、 在 安 息 日 行 善 行 惡 、 救 命 害 命 、 那 樣 是 可 以 的 呢 。
10 他 就 周 圍 看 著 他 們 眾 人 、 對 那 人 說 、 伸 出 手 來 . 他 把 手 一 伸 、 手 就 復 了 原 。
11 他 們 就 滿 心 大 怒 、 彼 此 商 議 、 怎 樣 處 治 耶 穌 。
12 那 時 、 耶 穌 出 去 上 山 禱 告 . 整 夜 禱 告 神 。
13 到 了 天 亮 、 叫 他 的 門 徒 來 . 就 從 他 們 中 間 挑 選 十 二 個 人 、 稱 他 們 為 使 徒 .
14 這 十 二 個 人 有 西 門 、 耶 穌 又 給 他 起 名 彼 得 、 還 有 他 兄 弟 安 得 烈 、 又 有 雅 各 和 約 翰 、 腓 力 和 巴 多 羅 買 、
15 馬 太 和 多 馬 、 亞 勒 腓 的 兒 子 雅 各 、 和 奮 銳 黨 的 西 門 、
16 雅 各 的 兒 子 猶 大 、 〔 兒 子 或 作 兄 弟 〕 和 賣 主 的 加 略 人 猶 大 。
17 耶 穌 和 他 們 下 了 山 、 站 在 一 塊 平 地 上 . 同 站 的 有 許 多 門 徒 、 又 有 許 多 百 姓 、 從 猶 太 全 地 、 和 耶 路 撒 冷 、 並 推 羅 西 頓 的 海 邊 來 . 都 要 聽 他 講 道 、 又 指 望 醫 治 他 們 的 病 .
18 還 有 被 污 鬼 纏 磨 的 、 也 得 了 醫 治 。
19 眾 人 都 想 要 摸 他 . 因 為 有 能 力 從 他 身 上 發 出 來 、 醫 好 了 他 們 。
20 耶 穌 舉 目 看 著 門 徒 說 、 你 們 貧 窮 的 人 有 福 了 . 因 為 神 的 國 是 你 們 的 。
21 你 們 飢 餓 的 人 有 福 了 . 因 為 你 們 將 要 飽 足 。 你 們 哀 哭 的 人 有 福 了 . 因 為 你 們 將 要 喜 笑 。
22 人 為 人 子 恨 惡 你 們 、 拒 絕 你 們 、 辱 罵 你 們 、 棄 掉 你 們 的 名 、 以 為 是 惡 、 你 們 就 有 福 了 。
23 當 那 日 你 們 要 歡 喜 跳 躍 . 因 為 你 們 在 天 上 的 賞 賜 是 大 的 . 他 們 的 祖 宗 待 先 知 也 是 這 樣 。
24 但 你 們 富 足 的 人 有 禍 了 . 因 為 你 們 受 過 你 們 的 安 慰 。
25 你 們 飽 足 的 人 有 禍 了 . 因 為 你 們 將 要 飢 餓 。 你 們 喜 笑 的 人 有 禍 了 . 因 為 你 們 將 要 哀 慟 哭 泣 。
26 人 都 說 你 們 好 的 時 候 、 你 們 就 有 禍 了 . 因 為 他 們 的 祖 宗 待 假 先 知 也 是 這 樣 。
27 只 是 我 告 訴 你 們 這 聽 道 的 人 、 你 們 的 仇 敵 要 愛 他 、 恨 你 們 的 要 待 他 好 。
28 咒 詛 你 們 的 要 為 他 祝 福 、 凌 辱 你 們 的 要 為 他 禱 告 。
29 有 人 打 你 這 邊 的 臉 、 連 那 邊 的 臉 也 由 他 打 . 有 人 奪 你 的 外 衣 、 連 裡 衣 也 由 他 拿 去 。
30 凡 求 你 的 、 就 給 他 . 有 人 奪 你 的 東 西 去 、 不 用 再 要 回 來 。
31 你 們 願 意 人 怎 樣 待 你 們 、 你 們 也 要 怎 樣 待 人 。
32 你 們 若 單 愛 那 愛 你 們 的 人 、 有 甚 麼 可 酬 謝 的 呢 . 就 是 罪 人 也 愛 那 愛 他 們 的 人 。
33 你 們 若 善 待 那 善 待 你 們 的 人 、 有 甚 麼 可 酬 謝 的 呢 . 就 是 罪 人 也 是 這 樣 行 。
34 你 們 若 借 給 人 、 指 望 從 他 收 回 、 有 甚 麼 可 酬 謝 的 呢 . 就 是 罪 人 也 借 給 罪 人 、 要 如 數 收 回 。
35 你 們 倒 要 愛 仇 敵 、 也 要 善 待 他 們 、 並 要 借 給 人 不 指 望 償 還 . 你 們 的 賞 賜 就 必 大 了 、 你 們 也 必 作 至 高 者 的 兒 子 . 因 為 他 恩 待 那 忘 恩 的 和 作 惡 的 。
36 你 們 要 慈 悲 、 像 你 們 的 父 慈 悲 一 樣 。
37 你 們 不 要 論 斷 人 、 就 不 被 論 斷 . 你 們 不 要 定 人 的 罪 、 就 不 被 定 罪 . 你 們 要 饒 恕 人 、 就 必 蒙 饒 恕 . 〔 饒 恕 原 文 作 釋 放 〕
38 你 們 要 給 人 、 就 必 有 給 你 們 的 . 並 且 用 十 足 的 升 斗 、 連 搖 帶 按 、 上 尖 下 流 的 、 倒 在 你 們 懷 裡 . 因 為 你 們 用 甚 麼 量 器 量 給 人 、 也 必 用 甚 麼 量 器 量 給 你 們 。
39 耶 穌 又 用 比 喻 對 他 們 說 、 瞎 子 豈 能 領 瞎 子 、 兩 個 人 不 是 都 要 掉 在 坑 裡 麼 。
40 學 生 不 能 高 過 先 生 . 凡 學 成 了 的 不 過 和 先 生 一 樣 。
41 為 甚 麼 看 見 你 弟 兄 眼 中 有 刺 、 卻 不 想 自 己 眼 中 有 梁 木 呢 。
42 你 不 見 自 己 眼 中 有 梁 木 . 怎 能 對 你 弟 兄 說 、 容 我 去 掉 你 眼 中 的 刺 呢 . 你 這 假 冒 為 善 的 人 、 先 去 掉 自 己 眼 中 的 梁 木 、 然 後 纔 能 看 得 清 楚 、 去 掉 你 弟 兄 眼 中 的 刺 。
43 因 為 沒 有 好 樹 結 壞 果 子 . 也 沒 有 壞 樹 結 好 果 子 。
44 凡 樹 木 看 果 子 、 就 可 以 認 出 他 來 。 人 不 是 從 荊 棘 上 摘 無 花 果 、 也 不 是 從 蒺 蔾 裡 摘 葡 萄 。
45 善 人 從 他 心 裡 所 存 的 善 、 就 發 出 善 來 . 惡 人 從 他 心 裡 所 存 的 惡 、 就 發 出 惡 來 . 因 為 心 裡 所 充 滿 的 、 口 裡 就 說 出 來 。
46 你 們 為 甚 麼 稱 呼 我 主 阿 、 主 阿 、 卻 不 遵 我 的 話 行 呢 。
47 凡 到 我 這 裡 來 、 聽 見 我 的 話 就 去 行 的 、 我 要 告 訴 你 們 他 像 甚 麼 人 、
48 他 像 一 個 人 蓋 房 子 、 深 深 的 挖 地 、 把 根 基 安 在 磐 石 上 . 到 發 大 水 的 時 候 、 水 沖 那 房 子 、 房 子 總 不 能 搖 動 . 因 為 根 基 立 在 磐 石 上 。 〔 有 古 卷 作 因 為 蓋 造 得 好 〕
49 惟 有 聽 見 不 去 行 的 、 就 像 一 個 人 在 土 地 上 蓋 房 子 、 沒 有 根 基 . 水 一 沖 、 隨 即 倒 塌 了 、 並 且 那 房 子 壞 的 很 大 。