1 Mikor pedig minden õ beszédeit a nép hallatára elvégezte, beméne Kapernaumba.
2 Egy századosnak szolgája pedig, a ki annál nagy becsületben volt, igen rosszul lévén, már halófélben vala.
3 Az pedig, mikor hallott Jézus felõl, hozzá küldé a zsidók véneit, kérvén õt, hogy jõjjön el és gyógyítsa meg az õ szolgáját.
4 Azok pedig Jézushoz menvén, igen kérék õt, mondván: Méltó, hogy megtedd néki;
5 Mert szereti a mi nemzetünket, és a zsinagógát [is] õ építtette nékünk.
6 Jézus tehát elméne velök. Mikor azonban már nem messze volt a háztól, eléje küldé a százados néhány jó barátját, izenvén néki: Uram, ne fáraszd magad; mert nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jõjj;
7 A miért is magamat sem tartottam érdemesnek arra, hogy hozzád menjek: hanem [csak] szóval mondd, és meggyógyul az én szolgám.
8 Mert én is hatalom alá vetett ember vagyok, és vitézek vannak alattam; és [ha] az egyiknek azt mondom: Eredj el, elmegy; vagy a másiknak: Jövel, eljõ; és [ha] szolgámnak [szólok:] Tedd ezt, azt teszi.
9 Jézus pedig ezeket hallván, elcsudálkozék õ rajta; és hátrafordulván monda az õt követõ sokaságnak: Mondom néktek, ilyen hitet Izráelben sem találtam!
10 És a küldöttek visszatérvén a házhoz, a beteg szolgát [már] egészségben találák.
11 És lõn másnap, hogy méne Nain nevû városba; és az õ tanítványai sokan menének õ vele, és nagy sokaság.
12 Mikor pedig a város kapujához közelített, ímé egy halottat hoznak vala ki, egyetlen egy fiát az anyjának, és az özvegy asszony vala; és a városból nagy sokaság volt õ vele.
13 És látván õt az Úr, megkönyörüle rajta, és monda néki: Ne sírj.
14 És oda menvén, illeté a koporsót; a vivõk pedig megállának. És monda: Ifjú, néked mondom, kelj föl!
15 És felüle a megholt, és kezde szólni; és adá õt anyjának.
16 És elfogá mind azokat a félelem, és dicsõíték az Istent, mondván: Nagy próféta támadt mi köztünk; és: Az Isten megtekintette az õ népét.
17 És kiméne õ felõle e hír az egész Júdeába, és a körül való minden tartományba.
18 És Jánosnak mind ezeket elmondák a tanítványai. És János az õ tanítványai közül kettõt elõszólítván,
19 Elküldé Jézushoz, mondván: Te vagy-é az, a ki eljövendõ [vala,] vagy mást várjunk?
20 Mikor azért azok a férfiak hozzámentek, mondának: Keresztelõ János küldött minket te hozzád, mondván: Te vagy-é az, a ki eljövendõ [vala,] vagy mást várjunk?
21 Azon órában pedig sokakat gyógyíta meg betegségekbõl, csapásokból, tisztátalan lelkektõl, és sok vaknak adá meg szeme világát.
22 És felelvén Jézus, monda nékik: Elmenvén mondjátok meg Jánosnak, a miket láttatok és hallottatok: hogy a vakok szemeik világát veszik, a sánták járnak, a poklosok megtisztulnak, a siketek hallanak, a halottak feltámadnak, a szegényeknek az evangyéliom prédikáltatik.
23 És boldog, valaki én bennem meg nem botránkozik.
24 Mikor pedig elmentek a János követei, kezdé mondani a sokaságnak János felõl: Mit látni mentetek ki a pusztába? szélingatta nádszálat-é?
25 Hát mit látni mentetek ki? puha ruhákba öltözött embert-é? Ímé a kik drága öltözetben és gyönyörûségben vannak, a királyok palotáiban vannak.
26 Hát mit látni mentetek ki? Prófétát-é? Bizony mondom néktek, prófétánál is nagyobbat.
27 Ez az, a ki felõl meg van írva: Ímé én elküldöm az én követemet a te orczád elõtt, ki elkészíti elõtted a te útadat.
28 Mert mondom néktek, hogy azok között, a kik asszonytól születtek, egy sincs nagyobb próféta Keresztelõ Jánosnál; de a ki kisebb az Isten országában, nagyobb õ nála.
29 És mikor ezt hallotta az egész nép és a vámszedõk, igazat adának az Istennek, megkeresztelkedvén a János keresztségével;
30 A farizeusok pedig és a törvénytudók az Isten tanácsát megveték õ magokra nézve, nem keresztelkedvén meg õ tõle.
31 Monda pedig az Úr: Mihez hasonlítsam azért e nemzetségnek embereit? és mihez hasonlók?
32 Hasonlók a piaczon ülõ gyermekekhez, kik egymásnak kiáltanak, és ezt mondják: Sípoltunk néktek, és nem tánczoltatok; siralmas énekeket énekeltünk néktek, és nem sírtatok.
33 Mert eljött Keresztelõ János, a ki kenyeret sem eszik, bort sem iszik, és ezt mondjátok: Ördög van benne.
34 Eljött az embernek Fia, a ki eszik és iszik, és ezt mondjátok: Ímé a falánk és borivó ember, a vámszedõk és bûnösök barátja.
35 És igazoltatik a bölcseség minden õ fiaitól.
36 Kéré pedig õt egy a farizeusok közül, hogy õ vele egyék; annakokáért bemenvén a farizeus házába, leüle enni.
37 És ímé a városban egy asszony a ki bûnös vala, mikor megtudta, hogy õ a farizeus házában leült enni, hoza egy alabástrom [szelencze drága] kenetet.
38 És megállván hátul az õ lábainál sírva, könnyeivel kezdé öntözni az õ lábait, és fejének hajával törlé meg, és csókolgatá az õ lábait, és megkené [drága] kenettel.
39 Mikor pedig ezt látta a farizeus, a ki õt meghívta, monda magában: Ez, ha próféta volna, tudná ki és miféle asszony az, a ki õt illeti: hogy bûnös.
40 És felelvén Jézus, monda néki: Simon, van valami mondani valóm néked. És az monda: Mester, mondjad.
41 Egy hitelezõnek két adósa vala: az egyik adós vala ötszáz pénzzel, a másik pedig ötvennel.
42 És mikor nem volt nékik mibõl megadni, mind a kettõnek elengedé. E kettõ közül azért, mondd meg, melyik szereti õt jobban?
43 Felelvén pedig Simon, monda: Azt gondolom, hogy az, a kinek többet engedett el. És [Jézus] monda néki: Igazán ítéltél.
44 És az asszonyhoz fordulván, monda Simonnak: Látod-é ez asszonyt? Bejövék a te házadba, az én lábaimnak vizet nem adál: ez pedig könnyeivel öntözé az én lábaimat, és fejének hajával törlé meg.
45 Engem meg nem csókolál: ez pedig az idõtõl fogva, hogy bejöttem, nem szünt meg az én lábaimat csókolgatni.
46 Olajjal az én fejemet meg nem kented: ez pedig [drága] kenettel kené meg az én lábaimat.
47 Minekokáért mondom néked: Néki sok bûne bocsáttatott meg; mert igen szeretett; a kinek pedig kevés bocsáttatik meg, kevésbé szeret.
48 És monda annak: Megbocsáttattak néked a te bûneid.
49 És a kik együtt ülének vele az asztalnál, kezdék magukban mondani: Ki ez, hogy a bûnöket is megbocsátja?
50 Monda pedig az asszonynak: A te hited megtartott téged. Eredj el békességgel!
1 耶 穌 對 百 姓 講 完 了 這 一 切 的 話 、 就 進 了 迦 百 農 。
2 有 一 個 百 夫 長 所 寶 貴 的 僕 人 、 害 病 快 要 死 了 。
3 百 夫 長 風 聞 耶 穌 的 事 、 就 託 猶 太 人 的 幾 個 長 老 、 去 求 耶 穌 來 救 他 的 僕 人 。
4 他 們 到 了 耶 穌 那 裡 、 就 切 切 的 求 他 說 、 你 給 他 行 這 事 、 是 他 所 配 得 的 .
5 因 為 他 愛 我 們 的 百 姓 、 給 我 們 建 造 會 堂 。
6 耶 穌 就 和 他 們 同 去 。 離 那 家 不 遠 、 百 夫 長 託 幾 個 朋 友 去 見 耶 穌 、 對 他 說 、 主 阿 、 不 要 勞 動 . 因 你 到 我 舍 下 、 我 不 敢 當 .
7 我 也 自 以 為 不 配 去 見 你 、 只 要 你 說 一 句 話 、 我 的 僕 人 就 必 好 了 。
8 因 為 我 在 人 的 權 下 、 也 有 兵 在 我 以 下 、 對 這 個 說 去 、 他 就 去 . 對 那 個 說 來 、 他 就 來 . 對 我 的 僕 人 說 、 你 作 這 事 、 他 就 去 作 。
9 耶 穌 聽 見 這 話 、 就 希 奇 他 、 轉 身 對 跟 隨 的 眾 人 說 、 我 告 訴 你 們 、 這 麼 大 的 信 心 、 就 是 在 以 色 列 中 我 也 沒 有 遇 見 過 。
10 那 託 來 的 人 回 到 百 夫 長 家 裡 、 看 見 僕 人 已 經 好 了 。
11 過 了 不 多 時 、 〔 有 古 卷 作 次 日 〕 耶 穌 往 一 座 城 去 、 這 城 名 叫 拿 因 、 他 的 門 徒 和 極 多 的 人 與 他 同 行 。
12 將 近 城 門 、 有 一 個 死 人 被 抬 出 來 . 這 人 是 他 母 親 獨 生 的 兒 子 、 他 母 親 又 是 寡 婦 . 有 城 裡 的 許 多 人 同 著 寡 婦 送 殯 。
13 主 看 見 那 寡 婦 就 憐 憫 他 、 對 他 說 、 不 要 哭 。
14 於 是 進 前 按 著 槓 、 抬 的 人 就 站 住 了 。 耶 穌 說 、 少 年 人 、 我 吩 咐 你 起 來 。
15 那 死 人 就 坐 起 、 並 且 說 話 . 耶 穌 便 把 他 交 給 他 母 親 。
16 眾 人 都 驚 奇 、 歸 榮 耀 與 神 說 、 有 大 先 知 在 我 們 中 間 興 起 來 了 . 又 說 、 神 眷 顧 了 他 的 百 姓 。
17 他 這 事 的 風 聲 就 傳 遍 了 猶 太 、 和 周 圍 地 方 。
18 約 翰 的 門 徒 把 這 些 事 都 告 訴 約 翰 。
19 他 便 叫 了 兩 個 門 徒 來 、 打 發 他 們 到 主 那 裡 去 、 說 、 那 將 要 來 的 是 你 麼 。 還 是 我 們 等 候 別 人 呢 。
20 那 兩 個 人 來 到 耶 穌 那 裡 、 說 、 施 洗 的 約 翰 打 發 我 們 來 問 你 、 那 將 要 來 的 是 你 麼 . 還 是 我 們 等 候 別 人 呢 。
21 正 當 那 時 候 、 耶 穌 治 好 了 許 多 有 疾 病 的 、 受 災 患 的 、 被 惡 鬼 附 著 的 . 又 開 恩 叫 好 些 瞎 子 能 看 見 。
22 耶 穌 回 答 說 、 你 們 去 把 所 看 見 所 聽 見 的 事 告 訴 約 翰 . 就 是 瞎 子 看 見 、 瘸 子 行 走 、 長 大 痳 瘋 的 潔 淨 、 聾 子 聽 見 、 死 人 復 活 、 窮 人 有 福 音 傳 給 他 們 。
23 凡 不 因 我 跌 倒 的 、 就 有 福 了 。
24 約 翰 所 差 來 的 人 既 走 了 、 耶 穌 就 對 眾 人 講 論 約 翰 說 、 你 們 從 前 出 去 到 曠 野 、 是 要 看 甚 麼 呢 . 要 看 風 吹 動 的 蘆 葦 麼 。
25 你 們 出 去 到 底 是 要 看 甚 麼 . 要 看 穿 細 軟 衣 服 的 人 麼 。 那 穿 華 麗 衣 服 宴 樂 度 日 的 人 、 是 在 王 宮 裡 。
26 你 們 出 去 究 竟 是 要 看 甚 麼 . 要 看 先 知 麼 . 我 告 訴 你 們 、 是 的 、 他 比 先 知 大 多 了 。
27 經 上 記 著 說 、 『 我 要 差 遣 我 的 使 者 在 你 前 面 、 豫 備 道 路 。 』 所 說 的 就 是 這 個 人 。
28 我 告 訴 你 們 、 凡 婦 人 所 生 的 、 沒 有 一 個 大 過 約 翰 的 . 然 而 神 國 裡 最 小 的 比 他 還 大 。
29 眾 百 姓 和 稅 吏 、 既 受 過 約 翰 的 洗 、 聽 見 這 話 、 就 以 神 為 義 。
30 但 法 利 賽 人 和 律 法 師 、 沒 有 受 過 約 翰 的 洗 、 竟 為 自 己 廢 棄 了 神 的 旨 意 。 〔 二 十 九 三 十 兩 節 或 作 眾 百 姓 和 稅 吏 聽 見 了 約 翰 的 話 就 受 了 他 的 洗 便 以 神 為 義 但 法 利 賽 人 和 律 法 師 不 受 約 翰 的 洗 竟 為 自 己 廢 棄 了 神 的 旨 意 〕
31 主 又 說 、 這 樣 、 我 可 用 甚 麼 比 這 世 代 的 人 呢 . 他 們 好 像 甚 麼 呢 。
32 好 像 孩 童 坐 在 街 市 上 、 彼 此 呼 叫 說 、 我 們 向 你 們 吹 笛 、 你 們 不 跳 舞 、 我 們 向 你 們 舉 哀 、 你 們 不 啼 哭 。
33 施 洗 的 約 翰 來 、 不 喫 餅 、 不 喝 酒 . 你 們 說 他 是 被 鬼 附 著 的 。
34 人 子 來 、 也 喫 也 喝 . 你 們 說 他 是 貪 食 好 酒 的 人 、 是 稅 吏 和 罪 人 的 朋 友 。
35 但 智 慧 之 子 、 都 以 智 慧 為 是 。
36 有 一 個 法 利 賽 人 、 請 耶 穌 和 他 喫 飯 . 耶 穌 就 到 法 利 賽 人 家 裡 去 坐 席 。
37 那 城 裡 有 一 個 女 人 、 是 個 罪 人 . 知 道 耶 穌 在 法 利 賽 人 家 裡 坐 席 、 就 拿 著 盛 香 膏 的 玉 瓶 、
38 站 在 耶 穌 背 後 、 挨 著 他 的 腳 哭 、 眼 淚 溼 了 耶 穌 的 腳 、 就 用 自 己 的 頭 髮 擦 乾 、 又 用 嘴 連 連 親 他 的 腳 、 把 香 膏 抹 上 。
39 請 耶 穌 的 法 利 賽 人 看 見 這 事 、 心 裡 說 、 這 人 若 是 先 知 、 必 知 道 摸 他 的 是 誰 、 是 個 怎 樣 的 女 人 、 乃 是 個 罪 人 。
40 耶 穌 對 他 說 、 西 門 . 我 有 句 話 要 對 你 說 . 西 門 說 、 夫 子 、 請 說 。
41 耶 穌 說 、 一 個 債 主 、 有 兩 個 人 欠 他 的 債 . 一 個 欠 五 十 兩 銀 子 、 一 個 欠 五 兩 銀 子 .
42 因 為 他 們 無 力 償 還 、 債 主 就 開 恩 免 了 他 們 兩 人 的 債 。 這 兩 個 人 那 一 個 更 愛 他 呢 。
43 西 門 回 答 說 、 我 想 是 那 多 得 恩 免 的 人 。 耶 穌 說 、 你 斷 的 不 錯 。
44 於 是 轉 過 來 向 著 那 女 人 、 便 對 西 門 說 、 你 看 見 這 女 人 麼 . 我 進 了 你 的 家 、 你 沒 有 給 我 水 洗 腳 . 但 這 女 人 用 眼 淚 溼 了 我 的 腳 、 用 頭 髮 擦 乾 。
45 你 沒 有 與 我 親 嘴 、 但 這 女 人 從 我 進 來 的 時 候 、 就 不 住 的 用 嘴 親 我 的 腳 。
46 你 沒 有 用 油 抹 我 的 頭 、 但 這 女 人 用 香 膏 抹 我 的 腳 。
47 所 以 我 告 訴 你 、 他 許 多 的 罪 都 赦 免 了 . 因 為 他 的 愛 多 . 但 那 赦 免 少 的 、 他 的 愛 就 少 。
48 於 是 對 那 女 人 說 、 你 的 罪 赦 免 了 。
49 同 席 的 人 心 裡 說 、 這 是 甚 麼 人 、 竟 赦 免 人 的 罪 呢 。
50 耶 穌 對 那 女 人 說 、 你 的 信 救 了 你 、 平 平 安 安 的 回 去 罷 。