1 Mikor még gyermek volt Izráel, megszerettem õt, és Égyiptomból hívtam ki az én fiamat.
2 A mint hívták õket, úgy mentek el elõlök: a Baáloknak áldoztak és a bálványoknak füstöltek.
3 Pedig én tanítottam járni Efraimot; õ vette õket karjaira, de õk nem ismerték el, hogy én gyógyítottam meg õket.
4 Emberi kötelékekkel vontam õket, szeretetnek köteleivel, és olyan voltam hozzájok, mint a kik leemelik szájukról az igát, és ételt adtam nyájasan eleikbe.
5 Nem tér vissza Égyiptom földére; hanem Assiria lesz az õ királya, mert nem akarnak megtérni.
6 És fegyver száll az õ városaira, és elpusztítja az õ zárait, és felemészti õket az õ szándékaik miatt.
7 Mert az én népem átalkodottan hajlandó elfordulni tõlem. Ha hivogatják is õt a magasságos [Isten]hez, senki nem indul meg rajta.
8 Miképen adnálak oda Efraim, szolgáltatnálak ki Izráel!? Miként adnálak oda, mint Admát, tennélek olyanná, a milyen Seboim?! Megesett bennem az én szívem; fellángolt minden szánalmam!
9 Nem végzem el haragomnak hevét; nem fordulok vissza Efraim vesztére; mert Isten vagyok én és nem ember, a Szent te közötted, és nem haraggal jövök én.
10 Az Urat fogják követni. Ordít, mint az oroszlán; ha õ ordít, remegve gyûlnek össze fiak napnyugot felõl.
11 Rettegve jõnek elõ, mint a madár, Égyiptomból, és mint a galamb, Assiriának földébõl; és letelepítem õket házaikba, ezt mondja az Úr!
12 Körülvett engem Efraim hazugsággal, az Izráel háza pedig csalárdsággal; de Júda uralkodik még az Istennel és a hûséges Szenttel.
1 "以色列年幼的时候, 我就爱他。我从埃及召我的儿子出来。
2 可是我越发呼唤他们, 他们越发走开; 他们给巴力献祭, 向偶像烧香。
3 然而是我教导以法莲走路的; 我用双臂抱他们, 他们却不知道是我医治了他们。
4 我用慈绳爱索牵引他们, 我待他们像人拉高牛的轭在两颚之上, 又向他们俯身, 喂养他们。
5 "他们必返回埃及地, 亚述要作他们的王; 因为他们不肯回来归我。
6 刀剑必在他们的城中飞舞, 毁坏他们的门闩, 因着他们自己的计谋, 吞灭他们。
7 我的子民决要背道离开我, 他们因着所负的轭而呼求, 却没有人给他们卸下。
8 "以法莲啊, 我怎能舍弃你! 以色列啊, 我怎能把你交出来! 我怎能对你如同押玛, 待你好像洗扁呢! 我的心肠翻转, 我的怜悯发动。
9 我必不让我的烈怒发作, 必不再毁灭以法莲; 因为我是 神, 不是世人; 我是你们中间的圣者, 必不会含怒而来。
10 他们必跟随耶和华; 耶和华要像狮子吼叫; 他一吼叫, 他们就从西方战战兢兢而来。
11 他们必战战兢兢而来, 像从埃及赶来的飞鸟, 如从亚述地赶来的鸽子, 我要使他们住在自己的房子里。这是耶和华说的。
12 以法莲用虚谎, 以色列家用诡诈包围着我; 犹大还是与 神对抗, 就是对抗那可信可靠的至圣者。(本节在《马索拉抄本》为12:1)