1 Jób pedig felele, és monda:

2 Bezzeg jól segítettél a tehetetlenen, meggyámolítottad az erõtelen kart!

3 Bezzeg jó tanácsot adtál a tudatlannak, és sok értelmet tanusítottál!

4 Kivel beszélgettél, és kinek a lelke jött ki belõled?

5 A halottak is megremegnek [tõle;] a vizek alatt levõk és azok lakói is.

6 Az alvilág mezítelen elõtte, és eltakaratlan a holtak országa.

7 Õ terjeszti ki északot az üresség fölé és függeszti föl a földet a semmiség fölé.

8 Õ köti össze felhõibe a vizeket úgy, hogy a felhõ alattok meg nem hasad.

9 Õ rejti el királyi székének színét, felhõjét fölibe terítvén.

10 Õ szab határt a víz színe fölé - a világosságnak és setétségnek elvégzõdéséig.

11 Az egek oszlopai megrendülnek, és düledeznek fenyegetéseitõl.

12 Erejével felriasztja a tengert, és bölcseségével megtöri Ráhábot.

13 Lehelletével megékesíti az eget, keze átdöfi a futó kígyót.

14 Ímé, ezek az õ útainak részei, de mily kicsiny rész az, a mit meghallunk abból! Ám az õ hatalmának mennydörgését ki érthetné meg?

1 A odpovídaje Job, řekl:

2 Komu jsi napomohl? Tomu-li, kterýž nemá síly? Toho-lis retoval, kterýž jest bez moci?

3 Komu jsi rady udělil? Nemoudrému-li? Hned jsi základu dostatečně poučil?

4 Komužs ty řeči zvěstoval? A čí duch vyšel z tebe?

5 Však i mrtvé věci pod vodami a obyvateli jejich sformovány bývají.

6 Odkryta jest propast před ním, i zahynutí není zakryto.

7 Ontě roztáhl půlnoční stranu nad prázdnem, zavěsil zemi na ničemž.

8 Zavazuje vody v oblacích svých, aniž se trhá oblak pod nimi.

9 On sám zdržuje stále trůn svůj, a roztahuje na něm oblaky své.

10 Cíl vyměřil rozlévání se vodám, až do skonání světla a tmy.

11 Sloupové nebeští třesou se a pohybují od žehrání jeho.

12 Mocí svou rozdělil moře, a rozumností svou dutí jeho.

13 Duchem svým nebesa ozdobil, a ruka jeho sformovala hada dlouhého.

14 Aj, toť jsou jen částky cest jeho, a jak nestižitelné jest i to maličko, což jsme slyšeli o něm. Hřímání pak moci jeho kdo srozumí?