1 Kihúzhatod-é a leviáthánt horoggal, leszoríthatod-é a nyelvét kötéllel?

2 Húzhatsz-é gúzst az orrába, az állát szigonynyal átfurhatod-é?

3 Vajjon járul-é elõdbe sok könyörgéssel, avagy szól-é hozzád sima beszédekkel?

4 Vajjon frigyet köt-é veled, hogy fogadd õt örökös szolgádul?

5 Játszhatol-é vele, miként egy madárral; gyermekeid kedvéért megkötözheted-é?

6 Alkudozhatnak-é felette a társak, vagy a kalmárok közt feloszthatják-é azt?

7 Tele rakhatod-é nyársakkal a bõrét, avagy szigonynyal a fejét?

8 Vesd rá a kezedet, de megemlékezzél, hogy a harczot nem ismételed.

9 Ímé, az õ reménykedése csalárd; [puszta] látása is halálra ijeszt!

10 Nincs oly merész, a ki õt felverje. Ki hát az, a ki velem szállna szembe?

11 Ki adott nékem elébb, hogy azt visszafizessem? A mi az ég alatt van, mind enyém!

12 Nem hallgathatom el testének részeit, erejének mivoltát, alkotásának szépségét.

13 Ki takarhatja fel ruhája felszínét; két sor foga közé kicsoda hatol be?

14 Ki nyitotta fel orczájának ajtait? Fogainak sorai körül rémület [lakik!]

15 Büszkesége a csatornás pajzsok, összetartva [mintegy] szorító pecséttel.

16 Egyik szorosan a másikhoz lapul, hogy közéje levegõ se megy.

17 Egyik a másikhoz tapad, egymást tartják, egymástól elszakadhatatlanok.

18 Tüsszentése fényt sugároz ki, és szemei, mint a hajnal szempillái.

19 A szájából szövétnekek jõnek ki, [és] tüzes szikrák omlanak ki.

20 Orrlyukaiból gõz lövel elõ, mint a forró fazékból és üstbõl.

21 Lehellete meggyujtja a holt szenet, és a szájából láng lövel elõ.

22 Nyakszirtjén az erõ tanyáz, elõtte félelem ugrándozik.

23 Testének részei egymáshoz tapadtak; kemény önmagában és nem izeg-mozog.

24 Szíve kemény, mint a kõ, oly kemény, mint az alsó malomkõ.

25 Hogyha felkél, hõsök is remegnek; ijedtökben veszteg állnak.

26 Ha éri is a fegyver, nem áll meg benne, [legyen bár] dárda, kopja vagy kelevéz.

27 Annyiba veszi a vasat, mint a pozdorját, az aczélt, mint a korhadt fát.

28 A nyíl vesszõje el nem ûzi õt, a parittyakövek pozdorjává változnak rajta.

29 Pozdorjának tartja a buzogányütést is, és kineveti a bárd suhogását.

30 Alatta éles cserepek vannak; mint szeges borona hentereg az iszap felett.

31 Felkavarja a mély vizet, mint a fazekat, a tengert olyanná teszi, mint a festékedény.

32 Maga után világos ösvényt hagy, azt hinné [valaki,] a tenger megõszült.

33 Nincs e földön hozzá hasonló, a mely úgy teremtetett, hogy ne rettegjen.

34 Lenéz minden nagy állatot, õ a király minden ragadozó felett.

1 Není žádného tak smělého, kdo by jej zbudil, kdož tedy postaví se přede mnou?

2 Kdo mne čím předšel, abych se jemu odplacel? Cožkoli jest pode vším nebem, mé jest.

3 Nebudu mlčeti o údech jeho, a o síle výborného sformování jeho.

4 Kdo odkryl svrchek oděvu jeho? S dvojitými udidly svými kdo k němu přistoupí?

5 Vrata úst jeho kdo otevře? Okolo zubů jeho jest hrůza.

6 Šupiny jeho pevné jako štítové sevřené velmi tuze.

7 Jedna druhé tak blízko jest, že ani vítr nevchází mezi ně.

8 Jedna druhé se přídrží, a nedělí se.

9 Od kýchání jeho zažžehá se světlo, a oči jeho jsou jako záře svitání.

10 Z úst jeho jako pochodně vycházejí, a jiskry ohnivé vyskakují.

11 Z chřípí jeho vychází dým, jako z kotla vroucího aneb hrnce.

12 Dýchání jeho uhlí rozpaluje, a plamen z úst jeho vychází.

13 V šíji jeho přebývá síla, a před ním utíká žalost.

14 Kusové masa jeho drží se spolu; celistvé jest v něm, aniž se rozdrobuje.

15 Srdce jeho tuhé jest jako kámen, tak tuhé, jako úlomek zpodního žernovu.

16 Vyskýtání jeho bojí se nejsilnější, až se strachem i vyčišťují.

17 Meč stihající jej neostojí, ani kopí, šíp neb i pancíř.

18 Pokládá železo za plevy, ocel za dřevo shnilé.

19 Nezahání ho střela, v stéblo obrací se jemu kamení prakové.

20 Za stéblo počítá střelbu, a posmívá se šermování kopím.

21 Pod ním ostré střepiny, stele sobě na věci špičaté jako na blátě.

22 Působí, aby vřelo v hlubině jako v kotle, a kormoutilo se moře jako v moždíři.

23 Za sebou patrnou činí stezku, až sezdá, že propast má šediny.

24 Žádného není na zemi jemu podobného, aby tak učiněn byl bez strachu.

25 Cokoli vysokého jest, za nic pokládá, jest králem nade všemi šelmami.

26 **

27 **

28 **

29 **

30 **

31 **

32 **

33 **

34 **