1 A bor csúfoló, a részegítõ ital háborgó, és valaki abba beletéved, nem bölcs!

2 Mint a fiatal oroszlán ordítása, olyan a királynak rettentése; a ki azt haragra ingerli, vétkezik a maga élete ellen.

3 Tisztesség az embernek elmaradni a versengéstõl; valaki pedig bolond, patvarkodik.

4 A hideg miatt nem szánt a rest; aratni akar majd, de nincs mit.

5 Mély víz a férfiúnak elméjében a tanács; mindazáltal a bölcs ember kimeríti azt.

6 A legtöbb ember talál valakit, a ki jó hozzá; de hû embert, azt ki találhat?

7 A ki az õ tökéletességében jár, igaz ember; boldogok az õ fiai õ utána!

8 A király, ha az õ ítélõszékiben ül, tekintetével minden gonoszt eltávoztat.

9 Ki mondhatná azt: megtisztítottam szívemet, tiszta vagyok az én bûnömtõl?

10 A kétféle font és a kétféle mérték, útálatos az Úrnál egyaránt mind a kettõ.

11 Az õ cselekedetibõl ismerteti meg magát még a gyermek is, ha tiszta-é, és ha igaz-é az õ cselekedete.

12 A halló fület és a látó szemet, az Úr teremtette egyaránt mindkettõt.

13 Ne szeresd az álmot, hogy ne légy szegény; nyisd fel a te szemeidet, [és] megelégszel kenyérrel.

14 Hitvány, hitvány, azt mondja a vevõ; de mikor elmegy, akkor dicsekedik.

15 Van arany és drágagyöngyök sokasága; de drága szer a tudománynyal teljes ajak.

16 Vedd el ruháját, mert kezes lett másért, és az idegenért vedd el zálogát.

17 Gyönyörûséges az embernek az álnokságnak kenyere; de annakutána betelik az õ szája kavicsokkal.

18 A gondolatok tanácskozással erõsek; és bölcs vezetéssel folytass hadakozást.

19 Megjelenti a titkot, a ki rágalmazó; tehát a ki fecsegõ szájú, azzal ne barátkozzál.

20 A ki az õ atyját vagy anyját megátkozza, annak kialszik szövétneke a legnagyobb setétségben.

21 A mely örökséget elõször siettetnek, annak vége meg nem áldatik.

22 Ne mondd: bosszút állok rajta! Várjad az Urat, és megszabadít téged!

23 Útálatos az Úrnál a kétféle súly; és a hamis fontok nem jó dolgok.

24 Az Úrtól vannak a férfi lépései; az ember pedig mit ért az õ útában?

25 Tõr az embernek meggondolatlanul mondani: szent, és a fogadástétel után megfontolni.

26 Szétszórja a gonoszokat a bölcs király, és fordít reájok kereket.

27 Az Úrtól való szövétnek az embernek lelke, a ki megvizsgálja a szívnek minden rejtekét.

28 A kegyelmesség és az igazság megõrzik a királyt, megerõsíti irgalmasság által az õ székét.

29 Az ifjaknak ékessége az õ erejök; és a véneknek dísze az õsz haj.

30 A kékek [és] a sebek távoztatják el a gonoszt, és a belsõ részekig ható csapások.

1 Víno činí posměvače, a nápoj opojný nepokojného; pročež každý, kdož se kochá v něm, nebývá moudrý.

2 Hrůza královská jako řvání mladého lva; kdož ho rozhněvá, hřeší proti životu svému.

3 Přestati od sváru jest to každému ku poctivosti, ale kdožkoli se do nich zapletá, blázen jest.

4 Lenoch neoře pro zimu, pročež žebrati bude ve žni, ale nadarmo.

5 Rada v srdci muže voda hluboká, muž však rozumný dosáhne jí.

6 Větší díl lidí honosí se účinností svou, ale v pravdě takového kdo nalezne?

7 Spravedlivý ustavičně chodí v upřímnosti své; blažení synové jeho po něm.

8 Král sedě na soudné stolici, rozhání očima svýma všecko zlé.

9 Kdo může říci: Očistil jsem srdce své? Čist jsem od hříchu svého?

10 Závaží rozdílná a míra rozdílná, obé to ohavností jest Hospodinu.

11 Po skutcích svých poznáno bývá také i pachole, jest-li upřímé a pravé dílo jeho.

12 Ucho, kteréž slyší, a oko, kteréž vidí, obé to učinil Hospodin.

13 Nemiluj snu, abys nezchudl, otevři oči své, a nasytíš se chlebem.

14 Zlé, zlé, říká ten, kdož kupuje, a odejda, tedy se chlubí.

15 Zlato a množství perel, a nejdražší klínot jsou rtové umělí.

16 Vezmi roucho toho, kterýž slíbil za cizího, a kdo za cizozemku, základ jeho.

17 Chutný jest někomu chléb falše, ale potom ústa jeho pískem naplněna bývají.

18 Myšlení radou upevňuj, a s opatrnou radou veď boj.

19 Kdo vynáší tajnost, chodí neupřímě, pročež k lahodícímu rty svými nepřiměšuj se.

20 Kdo zlořečí otci svému neb matce své, zhasne svíce jeho v temných mrákotách.

21 Dědictví rychle z počátku nabytému naposledy nebývá dobrořečeno,

22 Neříkej: Odplatím se zlým; očekávej na Hospodina, a vysvobodí tě.

23 Ohavností jsou Hospodinu závaží rozdílná, a váhy falešné neoblibuje.

24 Od Hospodina jsou krokové muže, ale člověk jak vyrozumívá cestě jeho?

25 Osídlo jest člověku pohltiti věc posvěcenou, a po slibu zase toho vyhledávati.

26 Král moudrý rozptyluje bezbožné, a uvodí na ně pomstu.

27 Duše člověka jest svíce Hospodinova, kteráž zpytuje všecky vnitřnosti srdečné.

28 Milosrdenství a pravda ostříhají krále, a milosrdenstvím podpírá se trůn jeho.

29 Ozdoba mládenců jest síla jejich, a okrasa starců šediny.

30 Modřiny ran jsou lékařství při zlém, a bití vnitřnostem života.