1 Mikor leülsz enni az uralkodóval, szorgalmasan reá vigyázz, ki van elõtted.
2 És kést tégy a torkodra, ha mértékletlen vagy.
3 Ne kivánd az õ csemegéit; mert ezek hazug étkek.
4 Ne fáraszd magadat ebben, hogy meggazdagulj; [ez ilyen testi] eszességedtõl szünjél meg.
5 Avagy a te szemeidet veted-é arra? holott az semmi, mert olyan szárnyakat szerez magának nagy hamar, mint a saskeselyû, és az ég felé elrepül!
6 Ne egyél az irígy szemûnek étkébõl, és ne kivánd az õ csemegéit;
7 Mert mint a ki számítgatja [a falatot] magában, olyan õ: egyél és igyál, azt mondja te néked; de azért nem jó akarattal van tehozzád.
8 A te falatodat, a melyet megettél, kihányod; és a te ékes beszédidet csak hiába vesztegeted.
9 A bolondnak hallására ne szólj; mert megútálja a te beszédidnek bölcseségét.
10 Ne mozdítsd meg a régi határt, és az árváknak mezeibe ne kapj;
11 Mert az õ megváltójuk erõs, az forgatja az õ ügyöket ellened!
12 Add a te elmédet az erkölcsi tanításra, és a te füleidet a bölcs beszédekre.
13 Ne vond el a gyermektõl a fenyítéket; ha megvered õt vesszõvel, meg nem hal.
14 Te vesszõvel vered meg õt: és az õ lelkét a pokolból ragadod ki.
15 Szerelmes fiam, ha bölcs lesz a te elméd, örvendez a lelkem nékem is.
16 És vígadoznak az én veséim, a te ajkaidnak igazmondásán.
17 Ne irígykedjék a te szíved a bûnösökre; hanem az Úr félelmében [légy] egész napon;
18 Mert [ennek] bizonyos vége van; a te várakozásod meg nem csalatkozik.
19 Hallgass te, fiam, [engem,] hogy légy bölcs, és jártasd ez úton szívedet.
20 Ne légy azok közül való, a kik borral dõzsölnek; azok közül, a kik hússal dobzódnak.
21 Mert a részeges és dobzódó szegény lesz, és rongyokba öltöztet az aluvás.
22 Hallgasd a te atyádat, a ki nemzett téged; és meg ne útáld a te anyádat, mikor megvénhedik.
23 Szerezz igazságot, és el ne adj; bölcseséget és erkölcsöt és eszességet.
24 Igen örül az igaznak atyja, és a bölcsnek szülõje annak vígadoz.
25 Vígadjon a te atyád és a te anyád, és örvendezzen a te szülõd.
26 Adjad, fiam, a te szívedet nékem, és a te szemeid az én útaimat megõrizzék.
27 Mert mély verem a tisztátalan asszony, és szoros kút az idegen asszony.
28 És az, mint a tolvaj leselkedik, és az emberek közt a hitetleneket szaporítja.
29 Kinek jaj? kinek oh jaj? kinek versengések? kinek panasz? kinek ok nélkül való sebek? kinek szemeknek veressége?
30 A bornál mulatóknak, a kik mennek a jó bor kutatására.
31 Ne nézd a bort, mily veres színt játszik, mint mutatja a pohárban az õ csillogását; könnyen alá csuszamlik,
32 Végre, mint a kígyó, megmar, és mint a mérges kígyó, megcsíp.
33 A te szemeid nézik az idegen asszonyt, és a te elméd gondol gonoszságot.
34 És olyan leszel, mint a ki fekszik a tenger közepiben, és a ki fekszik az árbóczfának tetején.
35 Ütöttek engem, nékem nem fájt; vertek, nem éreztem! Mikor ébredek fel? Akkor folytatom, ismét megkeresem azt.
1 Když sedneš k jídlu se pánem, pilně šetř, co jest před tebou.
2 Jinak vrazil bys nůž do hrdla svého, byl-li bys lakotný.
3 Nežádej lahůdek jeho, nebo jsou pokrm oklamavatelný.
4 Neusiluj, abys zbohatl; od opatrnosti své přestaň.
5 K bohatství-liž bys obrátil oči své? Poněvadž v náhle mizí; nebo sobě zdělalo křídla podobná orličím, a zaletuje k nebi.
6 Nejez chleba člověka závistivého, a nežádej lahůdek jeho.
7 Nebo jak on sobě tebe váží v mysli své, tak ty pokrmu toho. Díť: Jez a pí, ale srdce jeho není s tebou.
8 Skyvu svou, kterouž jsi snědl, vyvrátíš, a zmaříš slova svá utěšená.
9 Před bláznem nemluv, nebo pohrdne opatrností řečí tvých.
10 Nepřenášej mezníku starodávního, a na pole sirotků nevcházej.
11 Silnýť jest zajisté ochránce jejich; onť povede při jejich proti tobě.
12 Zaveď k učení mysl svou, a uši své k řečem umění.
13 Neodjímej od mladého kázně; nebo umrskáš-li jej metlou, neumřeť.
14 Ty metlou jej mrskávej, a tak duši jeho z pekla vytrhneš.
15 Synu můj, bude-li moudré srdce tvé, veseliti se bude srdce mé všelijak ve mně;
16 A plésati budou ledví má, když mluviti budou rtové tvoji pravé věci.
17 Nechť nezávidí srdce tvé hříšníku, ale raději choď v bázni Hospodinově celý den.
18 Nebo poněvadž jest odplata, naděje tvá nebude podťata.
19 Slyš ty, synu můj, a buď moudrý, a naprav na cestu srdce své.
20 Nebývej mezi pijány vína, ani mezi žráči masa.
21 Nebo opilec a žráč zchudne, a ospánlivost v hadry obláčí.
22 Poslouchej otce svého, kterýž tě zplodil, aniž pohrdej matkou svou, když se zstará.
23 Pravdy nabuď, a neprodávej jí, též moudrosti, umění a rozumnosti.
24 Náramně bývá potěšen otec spravedlivého, a ten, kdož zplodil moudrého, veselí se z něho.
25 Nechať se tedy veselí otec tvůj a matka tvá, a ať pléše rodička tvá.
26 Dej mi, synu můj, srdce své, a oči tvé cest mých ať ostříhají.
27 Nebo nevěstka jest jáma hluboká, a studnice těsná žena cizí.
28 Onať také jako loupežník úklady činí, a zoufalce na světě rozmnožuje.
29 Komu běda? komu ouvech? komu svady? komu křik? komu rány darmo? komu červenost očí?
30 Těm, kteříž se zdržují na víně; těm, kteříž chodí, aby vyhledali strojené víno.
31 Nehleď na víno rdící se, že vydává v koflíku záři svou, a přímo vyskakuje.
32 Naposledy jako had uštípne, a jako štír ušťkne.
33 Oči tvé hleděti budou na cizí, a srdce tvé mluviti bude převrácené věci,
34 A budeš jako ten, kterýž spí u prostřed moře, a jako ten, kterýž spí na vrchu sloupu bárky.
35 Díš: Zbili mne, a nestonal jsem, tloukli mne, a nečil jsem; když procítím, dám se zase v to.