1 Annakokáért annál is inkább szükséges nékünk a hallottakra figyelmeznünk, hogy valaha el ne sodortassunk.

2 Mert ha az angyaloktól hirdetett beszéd erõs volt és minden bûn és engedetlenség elvette igazságos büntetését:

3 Mimódon menekedünk meg mi, hogyha nem törõdünk ily nagy idvességgel? a melyet, miután kezdetben hirdetett az Úr, azok, a kik hallották, biztosítottak számunkra,

4 Velök együtt bizonyságot tevén arról az Isten, jelekkel meg csodákkal és sokféle erõkkel s a Szent Léleknek közléseivel az õ akarata szerint.

5 Mert nem angyaloknak vetette alá a jövendõ világot, a melyrõl szólunk.

6 Sõt bizonyságot tett valahol valaki, mondván: Micsoda az ember, hogy megemlékezel õ róla, avagy az embernek fia, hogy gondod van reá?

7 Kisebbé tetted õt rövid idõre az angyaloknál, dicsõséggel és tisztességgel megkoronáztad õt és úrrá tetted kezeid munkáin,

8 Mindent lábai alá vetettél. Mert azzal, hogy néki mindent alávetett, semmit sem hagyott alávetetlenül: de most még nem látjuk, hogy néki minden alávettetett.

9 Azt azonban látjuk, hogy Jézus, a ki egy kevés idõre kisebbé tétetett az angyaloknál, a halál elszenvedéséért dicsõséggel és tisztességgel koronáztatott meg, hogy az Isten kegyelmébõl mindenkiért megízlelje a halált.

10 Mert illendõ vala, hogy a kiért minden és a ki által minden, sok fiakat vezérelvén dicsõségre, az õ idvességök fejedelmét szenvedések által tegye tökéletessé.

11 Mert a megszentelõ és a megszenteltek egytõl valók mindnyájan, a mely oknál fogva nem szégyenli õket atyjafiainak hívni,

12 Mondván: Hirdetem a te nevedet az én atyámfiainak, az anyaszentegyháznak közepette dícséretet mondok néked.

13 És ismét: Én õ benne bízom; és ismét: Ímhol vagyok én és a gyermekek, a kiket az Isten nékem adott.

14 Mivel tehát a gyermekek testbõl és vérbõl valók, õ is hasonlatosképen részese lett azoknak, hogy a halál által megsemmisítse azt, a kinek hatalma van a halálon, tudniillik az ördögöt,

15 És megszabadítsa azokat, a kik a haláltól való félelem miatt teljes életökben rabok valának.

16 Mert nyilván nem angyalokat karolt fel, hanem az Ábrahám magvát karolta fel.

17 Annakokáért mindenestõl fogva hasonlatosnak kellett lennie az atyafiakhoz, hogy könyörülõ legyen és hív fõpap az Isten elõtt való dolgokban, hogy engesztelést szerezzen a nép bûneiért.

18 Mert a mennyiben szenvedett, õ maga is megkísértetvén, segíthet azokon, a kik megkísértetnek.

1 For this reason we should give heed more abundantly to the things {we have} heard, lest in any way we should slip away.

2 For if the word which was spoken by angels was firm, and every transgression and disobedience received just retribution,

3 how shall *we* escape if we have been negligent of so great salvation, which, having had its commencement in being spoken {of} by the Lord, has been confirmed to us by those who have heard;

4 God bearing, besides, witness with {them} to {it}, both by signs and wonders, and various acts of power, and distributions of {the} Holy Spirit, according to his will?

5 For he has not subjected to angels the habitable world which is to come, of which we speak;

6 but one has testified somewhere, saying, What is man, that thou rememberest him, or son of man that thou visitest him?

7 Thou hast made him some little inferior to the angels; thou hast crowned him with glory and honour, {and hast set him over the works of thy hands;}

8 thou hast subjected all things under his feet. For in subjecting all things to him, he has left nothing unsubject to him. But now we see not yet all things subjected to *him*,

9 but we see Jesus, who {was} made some little inferior to angels on account of the suffering of death, crowned with glory and honour; so that by the grace of God he should taste death for every thing.

10 For it became him, for whom {are} all things, and by whom {are} all things, in bringing many sons to glory, to make perfect the leader of their salvation through sufferings.

11 For both he that sanctifies and those sanctified {are} all of one; for which cause he is not ashamed to call them brethren,

12 saying, I will declare thy name to my brethren; in {the} midst of {the} assembly will I sing thy praises.

13 And again, I will trust in him. And again, Behold, I and the children which God has given me.

14 Since therefore the children partake of blood and flesh, he also, in like manner, took part in the same, that through death he might annul him who has the might of death, that is, the devil;

15 and might set free all those who through fear of death through the whole of their life were subject to bondage.

16 For he does not indeed take hold of angels {by the hand}, but he takes hold of the seed of Abraham.

17 Wherefore it behoved him in all things to be made like to {his} brethren, that he might be a merciful and faithful high priest in things relating to God, to make propitiation for the sins of the people;

18 for, in that himself has suffered, being tempted, he is able to help those that are being tempted.