1 Vala pedig egy beteg, Lázár, Bethániából, Máriának és az õ testvérének, Márthának falujából.
2 Az a Mária volt pedig az, a kinek a testvére Lázár beteg vala, a ki megkente vala az Urat kenettel és a hajával törlé meg annak lábait.
3 Küldének azért a testvérek õ hozzá, mondván: Uram, ímé, a kit szeretsz, beteg.
4 Jézus pedig, a mikor ezt hallotta, monda: Ez a betegség nem halálos, hanem az Isten dicsõségére való, hogy dicsõíttessék általa az Istennek Fia.
5 Szereti vala pedig Jézus Márthát és annak nõtestvérét, és Lázárt.
6 Mikor azért meghallá, hogy beteg, akkor két napig marada azon a helyen, a hol vala.
7 Ez után aztán monda tanítványainak: Menjünk ismét Júdeába.
8 Mondának néki a tanítványok: Mester, most akarnak vala téged megkövezni a Júdabeliek, és újra oda mégy?
9 Felele Jézus: Avagy nem tizenkét órája van-é a napnak? Ha valaki nappal jár, nem botlik meg, mert látja e világnak világosságát.
10 De a ki éjjel jár, megbotlik, mert nincsen abban világosság.
11 Ezeket mondá; és ezután monda nékik: Lázár, a mi barátunk, elaludt; de elmegyek, hogy felköltsem õt.
12 Mondának azért az õ tanítványai: Uram, ha elaludt, meggyógyul.
13 Pedig Jézus annak haláláról beszélt; de õk azt hitték, hogy álomnak alvásáról szól.
14 Ekkor azért nyilván monda nékik Jézus: Lázár megholt.
15 És örülök, hogy nem voltam ott, ti érettetek, hogy higyjetek. De menjünk el õ hozzá!
16 Monda azért Tamás, a ki Kettõsnek mondatik, az õ tanítványtársainak: Menjünk el mi is, hogy meghaljunk vele.
17 Elmenvén azért Jézus, úgy találá, hogy az már négy napja vala sírban.
18 Bethánia pedig közel vala Jeruzsálemhez, mintegy tizenöt futamatnyira;
19 És a zsidók közül sokan mentek vala Márthához és Máriához, hogy vigasztalják õket az õ testvérök felõl.
20 Mártha azért, a mint hallja vala, hogy Jézus jõ, elébe méne; Mária pedig otthon ül vala.
21 Monda azért Mártha Jézusnak: Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem.
22 De most is tudom, hogy a mit csak kérsz az Istentõl, megadja néked az Isten.
23 Monda néki Jézus: Feltámad a te testvéred.
24 Monda néki Mártha: Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor az utolsó napon.
25 Monda néki Jézus: Én vagyok a feltámadás és az élet: a ki hisz én bennem, ha meghal is, él;
26 És a ki csak él és hisz én bennem, soha meg nem hal. Hiszed-é ezt?
27 Monda néki: Igen Uram, én hiszem, hogy te vagy a Krisztus, az Istennek Fia, a ki e világra jövendõ vala.
28 És a mint ezeket mondotta vala, elméne, és titkon szólítá az õ testvérét Máriát, mondván: A Mester itt van és hív téged.
29 Mihelyt ez hallá, felkele hamar és hozzá méne.
30 Jézus pedig nem ment vala még be a faluba, hanem azon a helyen vala, a hová Mártha elébe ment vala.
31 A zsidók azért, a kik õ vele otthon valának és vigasztalák õt, látván, hogy Mária hamar felkél és kimegy vala, utána menének, ezt mondván: A sírhoz megy, hogy ott sírjon.
32 Mária azért, a mint oda ére, a hol Jézus vala, meglátván õt, az õ lábaihoz esék, mondván néki: Uram, ha itt voltál volna, nem halt volna meg az én testvérem.
33 Jézus azért, a mint látja vala, hogy az sír és sírnak a vele jött zsidók [is,] elbúsula lelkében és igen megrendüle.
34 És monda: Hová helyeztétek õt? Mondának néki: Uram, jer és lásd meg!
35 Könnyekre fakadt Jézus.
36 Mondának azért a zsidók: Ímé, mennyire szerette õt!
37 Némelyek pedig mondának közülök: Nem megtehette volna-é ez, a ki a vaknak szemét felnyitotta, hogy ez ne haljon meg?
38 Jézus pedig újra felindulva magában, oda megy vala a sírhoz. Az pedig egy üreg vala, és kõ feküvék rajta.
39 Monda Jézus: Vegyétek el a követ. Monda néki a megholtnak nõtestvére, Mártha: Uram, immár szaga van, hiszen negyednapos.
40 Monda néki Jézus: Nem mondtam-é néked, hogy ha hiszel, meglátod majd az Istennek dicsõségét?
41 Elvevék azért a követ onnan, a hol a megholt feküszik vala. Jézus pedig felemelé szemeit az égre, és monda: Atyám, hálát adok néked, hogy meghallgattál engem.
42 Tudtam is én, hogy te mindenkor meghallgatsz engem; csak a körülálló sokaságért mondtam, hogy elhigyjék, hogy te küldtél engem.
43 És mikor ezeket mondá, fenszóval kiálta: Lázár, jõjj ki!
44 És kijöve a megholt, lábain és kezein kötelékekkel megkötözve, és az orczája kendõvel vala leborítva. Monda nékik Jézus: Oldozzátok meg õt, és hagyjátok menni.
45 Sokan hivének azért õ benne ama zsidók közül, a kik Máriához mentek vala, és láták, a miket cselekedett vala.
46 De némelyek azok közül elmenének a farizeusokhoz, és elbeszélék nékik, a miket Jézus cselekedett vala.
47 Egybegyûjték azért a papifejedelmek és a farizeusok a fõtanácsot, és mondának: Mit cselekedjünk? mert ez az ember sok csodát mível.
48 Ha ekképen hagyjuk õt, mindenki hinni fog õ benne: és eljõnek majd a rómaiak és elveszik tõlünk mind e helyet, mind e népet.
49 Egy pedig õ közülök, Kajafás, a ki fõpap vala abban az esztendõben, monda nékik: Ti semmit sem tudtok.
50 Meg sem gondoljátok, hogy jobb nékünk, hogy egy ember haljon meg a népért, és az egész nép el ne vesszen.
51 Ezt pedig nem magától mondta: hanem mivelhogy abban az esztendõben fõpap vala, jövendõt monda, hogy Jézus meg fog halni a népért;
52 És nemcsak a népért, hanem azért is, hogy az Istennek elszéledt gyermekeit egybegyûjtse.
53 Ama naptól azért azon tanakodának, hogy õt megöljék.
54 Jézus azért nem jár vala többé nyilvánosan a zsidók között, hanem elméne onnan a vidékre, a pusztához közel, egy Efraim nevû városba; és ott tartózkodék az õ tanítványaival.
55 Közel vala pedig a zsidók husvétja: és sokan menének fel Jeruzsálembe a vidékrõl husvét elõtt, hogy megtisztuljanak.
56 Keresék azért Jézust, és szólnak vala egymással a templomban állva: Mit gondoltok, hogy nem jön-é fel az ünnepre?
57 A papi fejedelmek pedig és a farizeusok is parancsolatot adának, hogy ha valaki megtudja, hogy hol van, jelentse meg, hogy õt megfogják.
1 Now there was a certain {man} sick, Lazarus of Bethany, of the village of Mary and Martha her sister.
2 It was {the} Mary who anointed the Lord with ointment and wiped his feet with her hair, whose brother Lazarus was sick.
3 The sisters therefore sent to him, saying, Lord, behold, he whom thou lovest is sick.
4 But when Jesus heard {it}, he said, This sickness is not unto death, but for the glory of God, that the Son of God may be glorified by it.
5 Now Jesus loved Martha, and her sister, and Lazarus.
6 When therefore he heard, He is sick, he remained two days then in the place where he was.
7 Then after this he says to his disciples, Let us go into Judaea again.
8 The disciples say to him, Rabbi, {even but} now the Jews sought to stone thee, and goest thou thither again?
9 Jesus answered, Are there not twelve hours in the day? If any one walk in the day, he does not stumble, because he sees the light of this world;
10 but if any one walk in the night, he stumbles, because the light is not in him.
11 These things said he; and after this he says to them, Lazarus, our friend, is fallen asleep, but I go that I may awake him out of sleep.
12 The disciples therefore said to him, Lord, if he be fallen asleep, he will get well.
13 But Jesus spoke of his death, but *they* thought that he spoke of the rest of sleep.
14 Jesus therefore then said to them plainly, Lazarus has died.
15 And I rejoice on your account that I was not there, in order that ye may believe. But let us go to him.
16 Thomas therefore, called Didymus, said to his fellow disciples, Let *us* also go, that we may die with him.
17 Jesus therefore {on} arriving found him to have been four days already in the tomb.
18 Now Bethany was near Jerusalem, about fifteen stadia off,
19 and many of the Jews came to Martha and Mary, that they might console them concerning their brother.
20 Martha then, when she heard Jesus is coming, went to meet him; but Mary sat in the house.
21 Martha therefore said to Jesus, Lord, if thou hadst been here, my brother had not died;
22 but even now I know, that whatsoever thou shalt ask of God, God will give thee.
23 Jesus says to her, Thy brother shall rise again.
24 Martha says to him, I know that he will rise again in the resurrection in the last day.
25 Jesus said to her, I am the resurrection and the life: he that believes on me, though he have died, shall live;
26 and every one who lives and believes on me shall never die. Believest thou this?
27 She says to him, Yea, Lord; I believe that thou art the Christ, the Son of God, who should come into the world.
28 And having said this, she went away and called her sister Mary secretly, saying, The teacher is come and calls thee.
29 She, when she heard {that}, rises up quickly and comes to him.
30 Now Jesus had not yet come into the village, but was in the place where Martha came to meet him.
31 The Jews therefore who were with her in the house and consoling her, seeing Mary that she rose up quickly and went out, followed her, saying, She goes to the tomb, that she may weep there.
32 Mary therefore, when she came where Jesus was, seeing him, fell at his feet, saying to him, Lord, if thou hadst been here, my brother had not died.
33 Jesus therefore, when he saw her weeping, and the Jews who came with her weeping, was deeply moved in spirit, and was troubled,
34 and said, Where have ye put him? They say to him, Lord, come and see.
35 Jesus wept.
36 The Jews therefore said, Behold how he loved him!
37 And some of them said, Could not this {man}, who has opened the eyes of the blind {man}, have caused that this {man} also should not have died?
38 Jesus therefore, again deeply moved in himself, comes to the tomb. Now it was a cave, and a stone lay upon it.
39 Jesus says, Take away the stone. Martha, the sister of the dead, says to him, Lord, he stinks already, for he is four days {there}.
40 Jesus says to her, Did I not say to thee, that if thou shouldest believe, thou shouldest see the glory of God?
41 They took therefore the stone away. And Jesus lifted up his eyes on high and said, Father, I thank thee that thou hast heard me;
42 but I knew that thou always hearest me; but on account of the crowd who stand around I have said {it}, that they may believe that thou hast sent me.
43 And having said this, he cried with a loud voice, Lazarus, come forth.
44 And the dead came forth, bound feet and hands with graveclothes, and his face was bound round with a handkerchief. Jesus says to them, Loose him and let him go.
45 Many therefore of the Jews who came to Mary and saw what he had done, believed on him;
46 but some of them went to the Pharisees and told them what Jesus had done.
47 The chief priests, therefore, and the Pharisees gathered a council, and said, What do we? for this man does many signs.
48 If we let him thus alone, all will believe on him, and the Romans will come and take away both our place and our nation.
49 But a certain one of them, Caiaphas, being high priest that year, said to them, Ye know nothing
50 nor consider that it is profitable for you that one man die for the people, and not that the whole nation perish.
51 But this he did not say of himself; but, being high priest that year, prophesied that Jesus was going to die for the nation;
52 and not for the nation only, but that he should also gather together into one the children of God who were scattered abroad.
53 From that day therefore they took counsel that they might kill him.
54 Jesus therefore walked no longer openly among the Jews, but went away thence into the country near the desert, to a city called Ephraim, and there he sojourned with the disciples.
55 But the passover of the Jews was near, and many went up to Jerusalem out of the country before the passover, that they might purify themselves.
56 They sought therefore Jesus, and said among themselves, standing in the temple, What do ye think? that he will not come to the feast?
57 Now the chief priests and the Pharisees had given commandment that if any one knew where he was, he should make it known, that they might take him.