1 Jézus azért hat nappal a husvét elõtt méne Bethániába, a hol a megholt Lázár vala, a kit feltámasztott a halálból.
2 Vacsorát készítének azért ott néki, és Mártha szolgál vala fel; Lázár pedig egy vala azok közül, a kik együtt ülnek vala õ vele.
3 Mária azért elõvévén egy font igazi, drága nárdusból való kenetet, megkené a Jézus lábait, és megtörlé annak lábait a saját hajával; a ház pedig megtelék a kenet illatával.
4 Monda azért egy az õ tanítványai közül, Iskáriótes Júdás, Simonnak fia, a ki õt elárulandó vala:
5 Miért nem adták el ezt a kenetet háromszáz dénáron, és [miért nem] adták a szegényeknek?
6 Ezt pedig nem azért mondá, mintha néki a szegényekre volna gondja, hanem mivelhogy tolvaj vala, és nála vala az erszény, és amit abba tesznek vala, elcsené.
7 Monda azért Jézus: Hagyj békét néki; az én temetésem idejére tartogatta õ ezt.
8 Mert szegények mindenkor vannak veletek, én pedig nem mindenkor vagyok.
9 A zsidók közül azért nagy sokaság értesült vala arról, hogy õ ott van: és oda menének nemcsak Jézusért, hanem hogy Lázárt is lássák, a kit feltámasztott a halálból.
10 A papifejedelmek pedig tanácskozának, hogy Lázárt is megöljék;
11 Mivelhogy a zsidók közül sokan õ miatta menének oda és hivének a Jézusban.
12 Másnap a nagy sokaság, a mely az ünnepre jött vala, hallván, hogy Jézus Jeruzsálembe jõ,
13 Pálmaágakat võn, és kiméne elébe, és kiált vala: Hozsánna: Áldott, a ki jõ az Úrnak nevében, az Izráelnek ama királya!
14 Találván pedig Jézus egy szamarat, felüle arra, a mint meg van írva:
15 Ne félj Sionnak leánya: Ímé a te királyod jõ, szamárnak vemhén ülve.
16 Ezeket pedig nem értették eleinte az õ tanítványai: hanem mikor megdicsõítteték Jézus, akkor emlékezének vissza, hogy ezek õ felõle vannak megírva, és [hogy] ezeket mívelték õ vele.
17 A sokaság azért, a mely õ vele vala, mikor kihívta Lázárt a koporsóból és feltámasztotta õt a halálból, bizonyságot tõn.
18 Azért is méne õ elébe a sokaság, mivel hallá, hogy ezt a csodát mívelte vala.
19 Mondának azért a farizeusok egymás között: Látjátok-é, hogy semmit sem értek? Ímé, [mind] e világ õ utána megy.
20 Néhány görög is vala azok között, a kik felmenének, hogy imádkozzanak az ünnepen:
21 Ezek azért a galileai Bethsaidából való Filephez menének, és kérék õt, mondván: Uram, látni akarjuk a Jézust.
22 Megy vala Filep és szóla Andrásnak, és viszont András és Filep szóla Jézusnak.
23 Jézus pedig felele nékik, mondván: Eljött az óra, hogy megdicsõíttessék az embernek Fia.
24 Bizony, bizony mondom néktek: Ha a földbe esett gabonamag el nem hal, csak egymaga marad; ha pedig elhal, sok gyümölcsöt terem.
25 A ki szereti a maga életét, elveszti azt; és a ki gyûlöli a maga életét e világon, örök életre tartja meg azt.
26 A ki nékem szolgál, engem kövessen; és a hol én vagyok, ott lesz az én szolgám is: és a ki nékem szolgál, megbecsüli azt az Atya.
27 Most az én lelkem háborog; és mit mondjak? Atyám, ments meg engem ettõl az órától. De azért jutottam ez órára.
28 Atyám, dicsõítsd meg a te nevedet! Szózat jöve azért az égbõl: Meg is dicsõítettem, és újra megdicsõítem.
29 A sokaság azért, a mely [ott] állt és hallotta vala, azt mondá, hogy mennydörgött; mások mondának: Angyal szólt néki.
30 Felele Jézus és monda: Nem én érettem lõn e szó, hanem ti érettetek.
31 Most van e világ kárhoztatása; most vettetik ki e világ fejedelme:
32 És én, ha felemeltetem e földrõl, mindeneket magamhoz vonszok.
33 Ezt pedig azért mondá, hogy megjelentse, milyen halállal kell meghalnia.
34 Felele néki a sokaság: Mi azt hallottuk a törvénybõl, hogy a Krisztus örökké megmarad: hogyan mondod hát te, hogy az ember Fiának fel kell emeltetnie? Kicsoda ez az ember Fia?
35 Monda azért nékik Jézus: Még egy kevés ideig veletek van a világosság. Járjatok, a míg világosságotok van, hogy sötétség ne lepjen meg titeket: és a ki a sötétségben jár, nem tudja, hová megy.
36 Míg a világosságotok megvan, higyjetek a világosságban, hogy a világosság fiai legyetek. Ezeket mondá Jézus, és elmenvén, elrejtõzködék elõlük.
37 És noha õ ennyi jelt tett vala elõttük, mégsem hivének õ benne:
38 Hogy beteljesedjék az Ésaiás próféta beszéde, a melyet monda: Uram, ki hitt a mi tanításunknak? és az Úr karja kinek jelentetett meg?
39 Azért nem hihetnek vala, mert ismét monda Ésaiás:
40 Megvakította az õ szemeiket, és megkeményítette az õ szívöket; hogy szemeikkel ne lássanak és szívökkel ne értsenek, és meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam õket.
41 Ezeket mondá Ésaiás, a mikor látá az õ dicsõségét; és beszéle õ felõle.
42 Mindazáltal a fõemberek közül is sokan hivének õ benne: de a farizeusok miatt nem vallák be, hogy ki ne rekesztessenek a gyülekezetbõl:
43 Mert inkább szerették az emberek dicséretét, mintsem az Istennek dicséretét.
44 Jézus pedig kiálta és monda: A ki hisz én bennem, nem én bennem hisz, hanem abban, a ki elküldött engem.
45 És a ki engem lát, azt látja, a ki küldött engem.
46 Én világosságul jöttem e világra, hogy senki ne maradjon a sötétségben, a ki én bennem hisz.
47 És ha valaki hallja az én beszédeimet és nem hisz, én nem kárhoztatom azt: mert nem azért jöttem, hogy kárhoztassam a világot, hanem hogy megtartsam a világot.
48 A ki megvet engem és nem veszi be az én beszédeimet, van annak, a ki õt kárhoztassa: a beszéd, a melyet szólottam, az kárhoztatja azt az utolsó napon.
49 Mert én nem magamtól szóltam; hanem az Atya, a ki küldött engem, õ parancsolta nékem, hogy mit mondjak és mit beszéljek.
50 És tudom, hogy az õ parancsolata örök élet. A miket azért én beszélek, úgy beszélem, a mint az Atya mondotta vala nékem.
1 Jesus therefore, six days before the passover, came to Bethany, where was the dead {man} Lazarus, whom Jesus raised from among {the} dead.
2 There therefore they made him a supper, and Martha served, but Lazarus was one of those at table with him.
3 Mary therefore, having taken a pound of ointment of pure nard of great price, anointed the feet of Jesus, and wiped his feet with her hair, and the house was filled with the odour of the ointment.
4 One of his disciples therefore, Judas {son} of Simon, Iscariote, who was about to deliver him up, says,
5 Why was this ointment not sold for three hundred denarii and given to the poor?
6 But he said this, not that he cared for the poor, but because he was a thief and had the bag, and carried what was put into {it}.
7 Jesus therefore said, Suffer her to have kept this for the day of my preparation for burial;
8 for ye have the poor always with you, but me ye have not always.
9 A great crowd therefore of the Jews knew that he was there; and they came, not because of Jesus only, but also that they might see Lazarus whom he raised from among {the} dead.
10 But the chief priests took counsel that they might kill Lazarus also,
11 because many of the Jews went away on his account and believed on Jesus.
12 On the morrow a great crowd who came to the feast, having heard that Jesus is coming into Jerusalem,
13 took branches of palms and went out to meet him, and cried, Hosanna, blessed {is} he that comes in the name of {the} Lord, the King of Israel.
14 And Jesus, having found a young ass, sat upon it; as it is written,
15 Fear not, daughter of Zion: behold, thy King cometh, sitting on an ass's colt.
16 {Now} his disciples knew not these things at the first; but when Jesus was glorified, then they remembered that these things were written of him, and that they had done these things to him.
17 The crowd therefore that was with him bore witness because he had called Lazarus out of the tomb, and raised him from among {the} dead.
18 Therefore also the crowd met him because they had heard that he had done this sign.
19 The Pharisees therefore said to one another, Ye see that ye profit nothing: behold, the world is gone after him.
20 And there were certain Greeks among those who came up that they might worship in the feast;
21 these therefore came to Philip, who was of Bethsaida of Galilee, and they asked him saying, Sir, we desire to see Jesus.
22 Philip comes and tells Andrew, {and again} Andrew comes and Philip, and they tell Jesus.
23 But Jesus answered them saying, The hour is come that the Son of man should be glorified.
24 Verily, verily, I say unto you, Except the grain of wheat falling into the ground die, it abides alone; but if it die, it bears much fruit.
25 He that loves his life shall lose it, and he that hates his life in this world shall keep it to life eternal.
26 If any one serve me, let him follow me; and where I am, there also shall be *my* servant. {And} if any one serve me, him shall the Father honour.
27 Now is my soul troubled, and what shall I say? Father, save me from this hour. But on account of this have I come to this hour.
28 Father, glorify thy name. There came therefore a voice out of heaven, I both have glorified and will glorify {it} again.
29 The crowd therefore, which stood {there} and heard {it}, said that it had thundered. Others said, An angel has spoken to him.
30 Jesus answered and said, Not on my account has this voice come, but on yours.
31 Now is {the} judgment of this world; now shall the prince of this world be cast out:
32 and I, if I be lifted up out of the earth, will draw all to me.
33 But this he said signifying by what death he was about to die.
34 The crowd answered him, We have heard out of the law that the Christ abides for ever; and how sayest thou that the Son of man must be lifted up? Who *is* this, the Son of man?
35 Jesus therefore said to them, Yet a little while is the light amongst you. Walk while ye have the light, that darkness may not overtake you. And he who walks in the darkness does not know where he goes.
36 While ye have the light, believe in the light, that ye may become sons of light. Jesus said these things, and going away hid himself from them.
37 But though he had done so many signs before them, they believed not on him,
38 that the word of the prophet Esaias which he said might be fulfilled, Lord, who has believed our report? and to whom has the arm of the Lord been revealed?
39 On this account they could not believe, because Esaias said again,
40 He has blinded their eyes and hardened their heart, that they may not see with their eyes, and understand with their heart and be converted, and I should heal them.
41 These things said Esaias because he saw his glory and spoke of him.
42 Although indeed from among the rulers also many believed on him, but on account of the Pharisees did not confess {him}, that they might not be put out of the synagogue:
43 for they loved glory from men rather than glory from God.
44 But Jesus cried and said, He that believes on me, believes not on me, but on him that sent me;
45 and he that beholds me, beholds him that sent me.
46 I am come into the world {as} light, that every one that believes on me may not abide in darkness;
47 and if any one hear my words and do not keep {them}, I judge him not, for I am not come that I might judge the world, but that I might save the world.
48 He that rejects me and does not receive my words, has him who judges him: the word which I have spoken, that shall judge him in the last day.
49 For I have not spoken from myself, but the Father who sent me has himself given me commandment what I should say and what I should speak;
50 and I know that his commandment is life eternal. What therefore I speak, as the Father has said to me, so I speak.