1 Az engedelmes felelet elfordítja a harag felgerjedését; a megbántó beszéd pedig támaszt haragot.
2 A bölcsek nyelve beszél jó tudományt: a tudatlanoknak száján pedig bolondság buzog ki.
3 Minden helyeken [vannak] az Úrnak szemei, nézvén a jókat és gonoszokat.
4 A nyelv szelídsége életnek fája; az abban való hamisság pedig a léleknek gyötrelme.
5 A bolond megútálja az õ atyjának tanítását; a ki pedig megbecsüli a dorgálást, igen eszes.
6 Az igaznak házában nagy kincs van; az istentelennek jövedelmében pedig háborúság.
7 A bölcseknek ajkaik hintegetnek tudományt; a bolondoknak pedig elméje nem helyes.
8 Az istentelenek áldozatja gyûlölséges az Úrnak; az igazak könyörgése pedig kedves néki.
9 Utálat az Úrnál az istentelennek úta; azt pedig, a ki követi az igazságot, szereti.
10 Gonosz dorgálás [jõ] arra, a ki útját elhagyja; a ki gyûlöli a fenyítéket, meghal.
11 A sír és a pokol az Úr elõtt vannak; mennyivel inkább az emberek szíve.
12 Nem szereti a csúfoló a feddést, [és] a bölcsekhez nem megy.
13 A vidám elme megvidámítja az orczát; de a szívnek bánatja miatt a lélek megszomorodik.
14 Az eszesnek elméje keresi a tudományt; a tudatlanok szája pedig legel bolondságot.
15 Minden napjai a szegénynek nyomorúságosak; a vidám elméjûnek pedig szüntelen lakodalma [van.]
16 Jobb a kevés az Úrnak félelmével, mint a temérdek kincs, a hol háborúság van.
17 Jobb a paréjnak étele, a hol szeretet van, mint a hízlalt ökör, a hol van gyûlölség.
18 A haragos férfiú szerez háborúságot; a hosszútûrõ pedig lecsendesíti a háborgást.
19 A restnek útja olyan, mint a tövises sövény; az igazaknak pedig útja megegyengetett.
20 A bölcs fiú örvendezteti az atyját; a bolond ember pedig megútálja az anyját.
21 A bolondság öröme az esztelennek; de az értelmes férfiú igazán jár.
22 Hiábavalók lesznek a gondolatok, mikor nincs tanács; de a tanácsosok sokaságában elõmennek.
23 Öröme van az embernek szája feleletében; és az idejében [mondott] beszéd, oh mely igen jó!
24 Az életnek úta felfelé van az értelmes ember számára, hogy eltávozzék a pokoltól, mely aláfelé van.
25 A kevélyeknek házát kiszakgatja az Úr; megerõsíti pedig az özvegynek határát.
26 Útálatosak az Úrnak a gonosz gondolatok; de kedvesek a tiszta beszédek.
27 Megháborítja az õ házát, a ki követi a telhetetlenséget; a ki pedig gyûlöli az ajándékokat, él az.
28 Az igaznak elméje meggondolja, mit szóljon; az istenteleneknek pedig szája ontja a gonoszt.
29 Messze [van] az Úr az istentelenektõl; az igazaknak pedig könyörgését meghallgatja.
30 A szemek világa megvidámítja a szívet; a jó hír megerõsíti a csontokat.
31 A mely fül hallgatja az életnek dorgálását, a bölcsek között lakik.
32 A ki elvonja magát az erkölcsi tanítástól, megútálja az õ lelkét; a ki pedig hallgatja a feddést, értelmet szerez.
33 Az Úrnak félelme a bölcseségnek tudománya, és a tisztességnek elõtte jár az alázatosság.
1 Milda respondo kvietigas koleron; Sed malmola vorto ekscitas koleron.
2 La lango de saĝuloj bonigas la instruon; Sed la buŝo de malsaĝuloj elparolas sensencaĵon.
3 Sur ĉiu loko estas la okuloj de la Eternulo; Ili vidas la malbonulojn kaj bonulojn.
4 Milda lango estas arbo de vivo; Sed malbonparola rompas la spiriton.
5 Malsaĝulo malŝatas la instruon de sia patro; Sed kiu plenumas la admonon, tiu estas prudenta.
6 En la domo de virtulo estas multe da trezoroj; Sed en la profito de malvirtulo estas pereo.
7 La buŝo de saĝuloj semas instruon; Sed la koro de malsaĝuloj ne estas tia.
8 Oferdono de malvirtuloj estas abomenaĵo por la Eternulo; Sed la preĝo de virtuloj al Li plaĉas.
9 Abomenaĵo por la Eternulo estas la vojo de malvirtulo; Sed kiu celas virton, tiun Li amas.
10 Malbona puno atendas tiun, kiu forlasas la vojon; Kaj la malamanto de admono mortos.
11 Ŝeol kaj la abismo estas antaŭ la Eternulo: Tiom pli la koroj de la homidoj.
12 Mokanto ne amas tiun, kiu lin admonas; Al saĝuloj li ne iras.
13 Ĝoja koro faras la vizaĝon ĝoja; Sed ĉe ĉagreno de la koro la spirito estas malgaja.
14 La koro de saĝulo serĉas instruon; Sed la buŝo de malsaĝuloj nutras sin per malsaĝeco.
15 Ĉiuj tagoj de malfeliĉulo estas malbonaj; Sed kontenta koro estas festenado.
16 Pli bona estas malmulto kun timo antaŭ la Eternulo, Ol granda trezoro kun maltrankvileco ĉe ĝi.
17 Pli bona estas manĝo el verdaĵo, sed kun amo, Ol grasa bovo, sed kun malamo.
18 Kolerema homo kaŭzas malpacon; Kaj pacienculo kvietigas disputon.
19 La vojo de maldiligentulo estas kiel dornarbeto; Sed la vojo de virtuloj estas ebenigita.
20 Saĝa filo ĝojigas la patron; Sed homo malsaĝa estas malhonoro por sia patrino.
21 Malsaĝeco estas ĝojo por malsaĝulo; Sed homo prudenta iras ĝustan vojon.
22 Kie ne estas konsilo, tie la entreprenoj neniiĝas; Sed ĉe multe da konsilantoj ili restas fortikaj.
23 Plezuro por homo estas en la respondo de lia buŝo; Kaj kiel bona estas vorto en la ĝusta tempo!
24 La vojo de la vivo por saĝulo iras supren, Por ke li evitu Ŝeolon malsupre.
25 La domon de fieruloj la Eternulo ruinigas; Sed Li gardas la limojn de vidvino.
26 Abomenaĵo por la Eternulo estas la intencoj de malnoblulo; Sed agrablaj estas la paroloj de puruloj.
27 Profitemulo malĝojigas sian domon; Sed kiu malamas donacojn, tiu vivos.
28 La koro de virtulo pripensas respondon; Sed la buŝo de malvirtuloj elfluigas malbonon.
29 La Eternulo estas malproksima de la malvirtuloj; Sed la preĝon de la virtuloj Li aŭskultas.
30 Luma okulo ĝojigas la koron; Bona sciigo fortikigas la ostojn.
31 Orelo, kiu aŭskultas la instruon de la vivo, Loĝos inter saĝuloj.
32 Kiu forpuŝas admonon, tiu malestimas sian animon; Sed kiu aŭskultas instruon, tiu akiras saĝon.
33 La timo antaŭ la Eternulo instruas saĝon, Kaj humileco troviĝas antaŭ honoro.