1 Fiam! ha kezes lettél a te barátodért, [és] kezedet adván, kötelezted magadat másért:
2 Szádnak beszédei által estél tõrbe, megfogattattál a te szádnak beszédivel.
3 Ezt míveld azért fiam, és mentsd ki magadat, mert a te felebarátodnak kezébe jutottál; eredj, alázd meg magadat, és kényszerítsd felebarátodat.
4 Még álmot se engedj szemeidnek, se szunnyadást szemöldökidnek,
5 Szabadítsd ki magadat, mint a zerge a [vadász] kezébõl, és mint a madár a madarásznak kezébõl.
6 Eredj a hangyához, te rest, nézd meg az õ útait, és légy bölcs!
7 A kinek nincs vezére, igazgatója, vagy ura,
8 Nyárban szerzi meg az õ kenyerét, aratáskor gyûjti eledelét.
9 Oh te rest, meddig fekszel? mikor kelsz fel a te álmodból?
10 Még egy kis álom, még egy kis szunnyadás, még egy kis kéz-összefonás, hogy pihenjek;
11 Így jõ el, mint az útonjáró, a te szegénységed, és a te szûkölködésed, mint a paizsos férfiú!
12 Haszontalan ember, hamis férfiú, a ki álnok szájjal jár,
13 A ki hunyorgat szemeivel; lábaival is szól, és ujjaival jelt ád.
14 Álnokság van az õ szívében, gonoszt forral minden idõben, háborúságot indít.
15 Annakokáért hirtelen eljõ az õ nyomorúsága, gyorsan megrontatik, s nem lesz gyógyulása.
16 E hat dolgot gyûlöli az Úr, és hét dolog útálat az õ lelkének:
17 A kevély szemek, a hazug nyelv, és az ártatlan vért ontó kezek,
18 Az álnok gondolatokat forraló elme, a gonoszra sietséggel futó lábak,
19 A hazugságlehelõ hamis tanú, és a ki szerez háborúságokat az atyafiak között!
20 Õrizd meg, fiam, atyád parancsolatját, és anyád tanítását el ne hagyd.
21 Kösd azokat szívedre mindenkor, fûzd a nyakadba.
22 Valahová mégysz, vezérel téged, mikor aluszol, õriz téged, mikor felserkensz, beszélget te veled.
23 Mert szövétnek a parancsolat, és a tudomány világosság, és életnek úta a tanító-feddések.
24 Hogy a gonosz asszonytól téged megõrizzenek, az idegen asszony nyelvének hizelkedésétõl.
25 Ne kivánd az õ szépségét szivedben, és meg ne fogjon téged szemöldökeivel;
26 Mert a parázna asszony miatt [jut az ember] egy darab kenyérre, és [más] férfi felesége drága életet vadász!
27 Vehet-é valaki tüzet az õ kebelébe, hogy ruhái meg ne égnének?
28 Vagy járhat-é valaki elevenszénen, hogy lábai meg ne égnének?
29 Így van, valaki bemegy felebarátjának feleségéhez, nem marad büntetlen, valaki illeti azt!
30 Nem útálják meg a lopót, ha lop az õ kivánságának betöltésére, mikor éhezik;
31 És ha rajta kapatik, hétannyit kell adnia, az õ házának minden marháját érette adhatja;
32 A ki pedig asszonynyal paráználkodik, bolond; a ki magát el akarja veszteni, az cselekszi ezt!
33 Vereséget és gyalázatot nyer, és az õ gyalázatja el nem töröltetik.
34 Mert a féltékenység a férfiú haragja, és nem cselekszik kegyelmességgel a bosszúállásnak napján.
35 Nem gondol semmi váltsággal, nem nyugszik meg rajta, még ha nagy sok ajándékot adsz is néki.
1 Mia filo! se vi garantiis por via proksimulo Kaj donis vian manon por aliulo,
2 Tiam vi enretiĝis per la vortoj de via buŝo, Kaptiĝis per la vortoj de via buŝo.
3 Tiam, mia filo, agu tiel kaj saviĝu, Ĉar vi falis en la mano de via proksimulo: Iru, vigliĝu, kaj petegu vian proksimulon;
4 Ne lasu viajn okulojn dormi Kaj viajn palpebrojn dormeti;
5 Savu vin, kiel gazelo, el la mano, Kaj kiel birdo el la mano de la birdokaptisto.
6 Iru al la formiko, vi maldiligentulo; Rigardu ĝian agadon, kaj saĝiĝu.
7 Kvankam ĝi ne havas estron, Nek kontrolanton, nek reganton,
8 Ĝi pretigas en la somero sian panon, Ĝi kolektas dum la rikolto sian manĝon.
9 Ĝis kiam, maldiligentulo, vi kuŝos? Kiam vi leviĝos de via dormo?
10 Iom da dormo, iom da dormeto, Iom da kunmeto de la manoj por kuŝado;
11 Kaj venos via malriĉeco kiel rabisto, Kaj via senhaveco kiel viro armita.
12 Homo sentaŭga, homo malbonfarema, Iras kun buŝo malica,
13 Donas signojn per la okuloj, aludas per siaj piedoj, Komprenigas per siaj fingroj;
14 Perverseco estas en lia koro, li intencas malbonon; En ĉiu tempo li semas malpacon.
15 Tial subite venos lia pereo; Li estos rompita subite, kaj neniu lin sanigos.
16 Jen estas ses aferoj, kiujn la Eternulo malamas, Kaj sep, kiujn Li abomenegas.
17 Arogantaj okuloj, mensogema lango, Kaj manoj, kiuj verŝas senkulpan sangon,
18 Koro, kiu preparas malbonfarajn intencojn, Piedoj, kiuj rapidas kuri al malbono,
19 Falsa atestanto, kiu elspiras mensogojn; Kaj tiu, kiu semas malpacon inter fratoj.
20 Konservu, mia filo, la ordonon de via patro, Kaj ne forĵetu la instruon de via patrino.
21 Ligu ilin por ĉiam al via koro, Volvu ilin sur vian kolon.
22 Kiam vi iros, ili gvidos vin; Kiam vi kuŝiĝos, ili vin gardos; Kaj kiam vi vekiĝos, ili parolos kun vi.
23 Ĉar moralordono estas lumingo, kaj instruo estas lumo, Kaj edifaj predikoj estas vojo de vivo,
24 Por gardi vin kontraŭ malbona virino, Kontraŭ glata lango de fremdulino.
25 Ne deziregu en via koro ŝian belecon, Kaj ne kaptiĝu per ŝiaj palpebroj.
26 Ĉar la kosto de publikulino estas nur unu pano; Sed fremda edzino forkaptas la grandvaloran animon.
27 Ĉu iu povas teni fajron en sia sino tiel, Ke liaj vestoj ne brulu?
28 Ĉu iu povas marŝi sur ardantaj karboj, Ne bruligante siajn piedojn?
29 Tiel ankaŭ estas kun tiu, kiu venas al la edzino de sia proksimulo; Neniu, kiu ŝin ektuŝas, restas sen puno.
30 Oni ne faras grandan honton al ŝtelanto, Se li ŝtelas por sin satigi, kiam li malsatas;
31 Kaj kiam oni lin kaptas, li pagas sepoble; La tutan havon de sia domo li fordonas.
32 Sed kiu adultas kun virino, tiu estas sensaĝa; Tiu, kiu faras tion, pereigas sian animon;
33 Batojn kaj malhonoron li ricevas, Kaj lia honto ne elviŝiĝas;
34 Ĉar furiozas la ĵaluzo de la edzo; Kaj li ne indulgas en la tempo de la venĝo.
35 Li rigardas nenian kompenson, Kaj li ne akceptas, se vi volas eĉ multe donaci.