1 Felele pedig a Témánból való Elifáz, és monda:

2 Az Istennek használ-é az ember? Sõt önmagának használ az okos!

3 Gyönyörûségére van-é az a Mindenhatónak, ha te igaz vagy; avagy nyereség-é, hogy feddhetetlenül jársz?

4 A te [isteni] félelmedért fedd-é téged, és [azért] perel-é veled?

5 Avagy nem sok-é a te gonoszságod, és nem véghetetlen-é a te hamisságod?

6 Hiszen zálogot vettél a te atyádfiától méltatlanul, és a szegényeket mezítelenekké tetted.

7 Az eltikkadtnak vizet sem adtál inni, és az éhezõtõl megtagadtad a kenyeret.

8 A ki hatalmas volt, azé vala az ország, és a ki nagytekintélyû volt, az lakik vala rajta.

9 Az özvegyeket üres kézzel bocsátottad el, és az árváknak karjai eltörettek.

10 Azért vett körül téged a veszedelem, és rettegtet téged hirtelen való rettegés;

11 Avagy a setétség, hogy ne láthass, és a vizek árja, a mely elborít!

12 Hát nem olyan magas-é Isten, mint az egek? És lásd, a csillagok is ott fent mily igen magasak!

13 És mégis azt mondod: Mit tud az Isten; megítélheti-é, a mi a homály mögött van?

14 Sûrû felhõk leplezik el õt és nem lát, és az ég körületén jár.

15 Az õsvilág ösvényét követed-é, a melyen az álnok emberek jártak;

16 A kik idõnap elõtt ragadtattak el, és alapjokat elmosta a víz?!

17 A kik azt mondják vala Istennek: Távozzál el tõlünk! És mit cselekedék velök a Mindenható?

18 Õ pedig megtöltötte házaikat jóval. De az istentelenek tanácsa távol legyen tõlem.

19 Látják ezt az igazak és örülnek rajta, az ártatlan pedig csúfolja õket:

20 Valósággal kigyomláltatott a mi ellenségünk, és az õ maradékjokat tûz emészti meg!

21 Bízd csak azért magadat õ reá és légy békességben: ezekbõl jó származik reád.

22 Végy csak oktatást az õ szájából, és vésd szívedbe az õ beszédeit!

23 Ha megtérsz a Mindenhatóhoz, megépíttetel, [és] az álnokságot távol ûzöd a te sátorodtól.

24 Vesd a porba a nemes érczet, és a patakok kavicsába az ofiri aranyat:

25 És akkor a Mindenható lesz a te nemes érczed és a te ragyogó ezüstöd.

26 Bizony akkor a Mindenhatóban gyönyörködöl, és a te arczodat Istenhez emeled.

27 Hozzá könyörögsz és meghallgat téged, és lefizeted fogadásaidat.

28 Mihelyt valamit elgondolsz, sikerül az néked, és a te utaidon világosság fénylik.

29 Hogyha megaláznak, felmagasztalásnak mondod azt, és õ az alázatost megtartja.

30 Megszabadítja a nem ártatlant is, és pedig a te kezeidnek tisztaságáért szabadul meg az.

1 Then Eliphaz the Temanite answered and said, 2 Can a man be profitable unto God, as he that is wise may be profitable unto himself? 3 Is it any pleasure to the Almighty, that thou art righteous? or is it gain to him, that thou makest thy ways perfect? 4 Will he reprove thee for fear of thee? will he enter with thee into judgment?

5 Is not thy wickedness great? and thine iniquities infinite? 6 For thou hast taken a pledge from thy brother for nought, and stripped the naked of their clothing. 7 Thou hast not given water to the weary to drink, and thou hast withholden bread from the hungry. 8 But as for the mighty man, he had the earth; and the honourable man dwelt in it. 9 Thou hast sent widows away empty, and the arms of the fatherless have been broken. 10 Therefore snares are round about thee, and sudden fear troubleth thee; 11 Or darkness, that thou canst not see; and abundance of waters cover thee. 12 Is not God in the height of heaven? and behold the height of the stars, how high they are! 13 And thou sayest, How doth God know? can he judge through the dark cloud? 14 Thick clouds are a covering to him, that he seeth not; and he walketh in the circuit of heaven.

15 Hast thou marked the old way which wicked men have trodden? 16 Which were cut down out of time, whose foundation was overflown with a flood: 17 Which said unto God, Depart from us: and what can the Almighty do for them? 18 Yet he filled their houses with good things: but the counsel of the wicked is far from me. 19 The righteous see it, and are glad: and the innocent laugh them to scorn. 20 Whereas our substance is not cut down, but the remnant of them the fire consumeth.

21 Acquaint now thyself with him, and be at peace: thereby good shall come unto thee. 22 Receive, I pray thee, the law from his mouth, and lay up his words in thine heart. 23 If thou return to the Almighty, thou shalt be built up, thou shalt put away iniquity far from thy tabernacles. 24 Then shalt thou lay up gold as dust, and the gold of Ophir as the stones of the brooks. 25 Yea, the Almighty shall be thy defence, and thou shalt have plenty of silver. 26 For then shalt thou have thy delight in the Almighty, and shalt lift up thy face unto God. 27 Thou shalt make thy prayer unto him, and he shall hear thee, and thou shalt pay thy vows. 28 Thou shalt also decree a thing, and it shall be established unto thee: and the light shall shine upon thy ways. 29 When men are cast down, then thou shalt say, There is lifting up; and he shall save the humble person. 30 He shall deliver the island of the innocent: and it is delivered by the pureness of thine hands.