1 Felele pedig Jób, és monda:
2 Még most is keserû az én beszédem; súlyosabb rajtam a csapás, ha panaszkodom.
3 Oh ha tudnám, hogy megtalálom õt, elmennék szinte az õ székéig.
4 Elébe terjeszteném ügyemet, számat megtölteném mentõ erõsségekkel.
5 Hadd tudnám meg, mely szavakkal felelne nékem; hadd érteném meg, mit szólana hozzám.
6 Vajjon erejének nagy volta szerint perelne-é velem? Nem; csak figyelmezne reám!
7 Ott egy igaz perelne õ vele; azért megszabadulhatnék birámtól örökre!
8 Ámde kelet felé megyek és nincsen õ, nyugot felé és nem veszem õt észre.
9 Bal kéz felõl cselekszik, de meg nem foghatom; jobb kéz felõl rejtõzködik és nem láthatom.
10 De õ jól tudja az én utamat. Ha megvizsgálna engem, úgy kerülnék ki, mint az arany.
11 Lábam az õ nyomdokát követte; utát megõriztem és nem hajoltam el.
12 Az õ ajakinak parancsolatától sem tértem el; szájának beszédeit többre becsültem, mint életem táplálékát.
13 Õ azonban [megmarad] egy mellett. Kicsoda téríthetné el õt? És a mit megkiván lelke, azt meg is teszi.
14 Bizony végbe viszi, a mi felõlem elrendeltetett, és ilyen még sok van õ nála.
15 Azért rettegek az õ színe elõtt, és ha csak rá gondolok is, félek tõle.
16 Mert Isten félemlítette meg az én szívemet, a Mindenható rettentett meg engem.
17 Miért is nem pusztultam el e sötétség elõtt, vagy miért nem takarta el elõlem e homályt?!
1 Then Job answered and said, 2 Even to day is my complaint bitter: my stroke is heavier than my groaning. 3 Oh that I knew where I might find him! that I might come even to his seat! 4 I would order my cause before him, and fill my mouth with arguments. 5 I would know the words which he would answer me, and understand what he would say unto me. 6 Will he plead against me with his great power? No; but he would put strength in me. 7 There the righteous might dispute with him; so should I be delivered for ever from my judge.
8 Behold, I go forward, but he is not there; and backward, but I cannot perceive him: 9 On the left hand, where he doth work, but I cannot behold him: he hideth himself on the right hand, that I cannot see him: 10 But he knoweth the way that I take: when he hath tried me, I shall come forth as gold. 11 My foot hath held his steps, his way have I kept, and not declined. 12 Neither have I gone back from the commandment of his lips; I have esteemed the words of his mouth more than my necessary food.
13 But he is in one mind, and who can turn him? and what his soul desireth, even that he doeth. 14 For he performeth the thing that is appointed for me: and many such things are with him. 15 Therefore am I troubled at his presence: when I consider, I am afraid of him. 16 For God maketh my heart soft, and the Almighty troubleth me: 17 Because I was not cut off before the darkness, neither hath he covered the darkness from my face.