1 Vajha lennél nékem én atyámfia, ki az én anyámnak emlõjét szopta,2 Elvinnélek, bevinnélek anyámnak házába,3 Az õ balkeze az én fejem alatt,4 Kényszerítlek titeket, Jeruzsálemnek leányai,5 Kicsoda ez a ki feljõ a pusztából,6 Tégy engem mintegy pecsétet a te szívedre,7 Sok vizek el nem olthatnák e szeretetet:8 Kicsiny húgunk van nékünk,9 Ha õ kõfal,10 [Mikor] én [olyan leszek, mint] a kõfal,11 Szõlõje volt Salamonnak Baálhamonban,12 Az én szõlõmre, mely én reám néz, nékem gondom lesz:13 Oh te, a ki lakol a kertekben!14 Fuss én szerelmesem,